Vannak szülők, akik azt mondják, hogy gyorsan átesnek a kevés alvással járó kisbabás éveken, és ezért olyan kis korkülönbséggel vállalják be az újabb babát, hogy már szinte ikertestvérek is lehetnének a gyerekek. Mások inkább azt az álláspontot képviselik, hogy az elsőszülött megérdemli, hogy minél tovább osztatlan figyelmet élvezzen, és ezért évek telnek el, mire a tesó megérkezik. És persze vannak azok, akiknél nem tudatos döntés, hanem az élet hozza úgy, hogy nagyon gyorsan vagy nagyon sokára érkezik a következő gyerek.
A testvérféltékenységgel számolni kell
A testvérek közötti várható korkülönbség mérlegelésekor több szempontot is érdemes figyelembe venni. A gyerekek oldaláról például arra számítani kell, hogy óvodáskorban a viselkedészavarok hátterében sokszor a kistestvér érkezése áll, az az érzés, hogy őt kirakták, miközben anya és a baba otthon vannak. A testvérek között nagyjából 7 év korkülönbségig lehet igazán féltékenységre számítani, utána már előtérbe kerül a gondozói szerep.
Az anyai szervezetnek szülés után regenerálódnia kell
Nem elhanyagolható az sem, hogy az anya szervezetére milyen hatással vannak a terhességek. Az első terhesség vége (vagyis a szülés) és az újabb fogamzás közötti időszakot terhességek közötti intervallumnak (interpregnancy interval) nevezik. Ha ez az időszak kevesebb mint 1,5-2 év, akkor rövid terhességek közötti intervallumról beszélünk, míg a hosszú intervallum definíciója már nem ilyen egyértelmű: van olyan kutatás, ahol már 2 év annak számít, míg másutt 5 év felett tekintik annak – írja a ScienceAlert.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenlegi ajánlása szerint 24 hónap az ideális szünet a terhességek között. Egy közelmúltbeli kanadai vizsgálat ugyanakkor azt mondja, hogy a legtöbb nő számára 12-18 hónap is elég, ami jó hír azoknak a nőknek, akik viszonylag későn, 35 év felett tervezik a gyerekvállalást.
A tehetősebb országokban rövidebb szünet esetén is döntően problémamentesek a terhességek, a legfőbb tényező alapvetően az anya életkora – állítják a kutatók. Vannak ugyanakkor olyan szülési komplikációk, amelyekre hatással lehet a terhességek közötti időköz hossza. Ha rövid, akkor nagyobb a koraszülés, a kis születési súly és a halvaszületés esélye. Ha pedig az előző baba császármetszéssel jött a világra, akkor a 6 hónapnál rövidebb intervallum megnöveli a hegszétválás valószínűségét. Míg ha a terhességek között több mint 5 év telik el, akkor megnő a preeklampszia, a koraszülés és a kis születési súly esélye. Ugyanakkor nem kizárható az sem, hogy a komplikációk nemcsak a szülések közötti idő hosszától, hanem az anya életkorától függnek.
A komplikációk biológiai okai
Abban az esetben, hogyha az időköz túl rövid, elképzelhető, hogy az anya szervezete még nem regenerálódott az előző terhesség, szülés, valamint szoptatás után, és még nem töltötte fel a kiürült ásványianyag- és vitaminraktárakat, valamint nem szabadult meg a terhesség alatt felszedett túlsúlytól. Annak is fennáll a veszélye, hogy érzelmileg még instabil a szülés eseményei és a szülőséggel járó kihívások miatt.
Ha viszont a intervallum túl hosszú, akkor elvesznek azok a méhben bekövetkezett változások, amelyek kedvezőek lennének a következő terhesség szempontjából.
Az összefüggések ugyanakkor nem egyértelműek, ugyanis azok a nők, akik gyorsan újból teherbe esnek, rendszerint olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek miatt szintén hajlamosak a komplikációkra – például nagyon fiatalok vagy kevésbé iskolázottak. Persze a kutatók lehetőségük szerint próbálják kontrollálni az ilyen faktorokat.
Összességében tehát úgy tűnhet, hogy a túl rövid (kevesebb mint 6 hónapos) köztes időszak esetében nagyobbak a kockázatok, ám ezek még így is nagyon kicsik. Vetélés esetén pedig még jobb is, ha nagyon rövid a két terhesség között eltelt idő: egymillió szülés adatait megvizsgálva ugyanis 2017-ben a kutatók arra jutottak, hogy a 6-12 vagy 12 hónapnál hosszabb intervallumhoz képest a 6 hónapnál rövidebb időköz esetén kisebb az esélye a vetélésnek és a koraszülésnek. Tehát, ha lelkileg készen állunk, akkor jobb nem túl sokáig várni.
