Az újdonsült szülők számára a legnagyobb kihívást a gyakori éjszakai kelés és az ebből fakadó kialvatlanság jelenti. Nem véletlenül szokták azt tanácsolni a kismamának, hogy ha teheti, akkor nappal inkább ő is aludjon, amikor a baba alszik.
Egy újszülöttnek a sírás az egyetlen kommunikációs formája, vagyis sok minden miatt sírhat. Lehet, hogy fázik, éhes, tele a pelenkája vagy épp csak egyedül érzi magát. A sírásnak biztos, hogy oka van, ezért egy nagyon fiatal csecsemő esetében az a legjobb, ha minél előbb reagálunk rá. Nem fogjuk ezzel elrontani, sőt így azt tanulja meg, hogy ha problémája van, akkor nyugodtan kérhet segítséget, mert a környezete reagálni fog rá.
Egy amerikai kutatás most azt is kimutatta, hogy milyen nagy szerepe van annak, ha odamegyünk a 3 hónaposnál fiatalabb kisbabákhoz, ha éjszaka felsírnak. Sabrina Voltaire, a Pennsylvania Egyetem kutatója kollégáival 107 családot követett figyelemmel a kisbaba 9 hónapos koráig. A szülők feljegyezték, hogy a baba egy héten keresztül milyen gyakran kelt fel éjszaka, mielőtt betöltötte a három, a hat és a kilenc hónapos kort, egy éjszakára pedig a kutatók kamerát is elhelyeztek a szobában, hogy lássák a szülők viselkedését.
Kiderült, hogy sokkal ritkábban keltek később azok a kisbabák, akikhez 3 hónapos koruk előtt a szülők azonnal bementek, amikor elkezdtek sírni. A későbbiekben azonban ennek már nem volt jelentősége, írja a New Scientist.
Voltak szülők, akik nemcsak ellenőrizték a síró kisbabát, de rögtön be is avatkoztak, és akkor is elkezdték simogatni a csecsemőt, vagy kivették az ágyából, amikor egyébként nem volt indokolt. A három hónaposnál kisebb babáknál az ilyen felesleges beavatkozások csak hátráltatták a nyugodt éjszakák kialakulását.
Az eredmények tehát ellentmondanak annak a nézetnek, miszerint hagyni kell a kisbabát, hogy sírjon, mert majd úgyis visszaalszik. Az ezt követő módszerek ugyanis azon a feltevésen alapulnak, hogy ha reagálunk a kisbaba sírására, akkor csak megerősítjük ezt a viselkedést, és ettől még gyakrabban fog felkelni.
