Tévesen gondoljuk, hogy a gyerekek élete felhőtlen, és nem számít, hogy ki mit gondol róluk, vagy épp hogy néznek ki. Az állandóan fogyókúrázó és önmagukkal elégedetlen szülők ezt a gyerekükre is átragasztják, különösen a lányok fogékonyak ezekre a dolgokra.
Noha a testképpel kapcsolatos problémák általában a kora kamaszkorban csúcsosodnak ki, már a háromévesek is küzdenek a kinézetükkel, írja az Indy100.com. Dr. Philippa Diedrichs, a Nyugat-angliai Egyetem kutatója szerint kulcsfontosságú, hogy mit látnak a gyerekek a tévében és a mesekönyvekben.
“Például azokat a karaktereket, amelyek gonoszak, ellenszenvesek, buták vagy lusták, gyakrabban ábrázolják elhízottnak vagy nagy az orruk, vagy valamilyen más módon el vannak csúfítva. Ezzel szemben azok a nők, akik nagyon soványak és azok a férfiak, akik vékonyak és izmosak gyakrabban vannak olyan szerepben, amiben nemcsak vonzóbbak és sikeresek, de több olyan viselkedésük is van, ami megnyerő vagy segítő szándékú másoknak.”
Nem növik ki
Ezek után nem csoda, hogy a lányoknak nincs önbizalma, ami miatt kevesebb időt töltenek a barátaikkal és a családjukkal. Kutatási eredmények azt mutatják, hogy nemtől függően a gyerekek 40-70 százalékának van önértékelési zavara, sőt a lányoknál ez az arány még rosszabb is lehet.
Diedrichs szerint a probléma komoly, és nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy majd kinövi a gyerek. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy egészen felnőtt korukig végigkíséri őket a dolog.
A felnőttkori önbecsülésünket az is nagyban befolyásolja, hogy milyen környezetben nőttünk fel, olvasható a Brit Pszichológiai Társaság honlapján. A Berni Egyetemen dolgozó Ulrich Orth és kollégái közel 9000, 1970 és 2001 között született amerikai állampolgár kérdőíves adatait összegezték. A résztvevők édesanyjuk révén kerültek a programba, akik vállalták az otthoni vizsgálatot, majd a gyerekek rendszeres felmérését 8 éves kortól egészen 27 éves korig.
Az anya depressziója és az apa jelenléte is számít
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy az otthoni környezet minősége 0-6 éves kor között jelentősen befolyásolja a későbbi önbecsülést, bár tény, hogy az életkorral ez az összefüggés gyengült.
Az anyai depresszió és a szegénység negatívan hatott a gyerekekre, míg a szülők jó kapcsolata és az apa jelenléte pozitív hatású volt. (Orth lehetségesnek tartja, hogy nem is feltétlenül az apa, hanem inkább a második szülő megléte a fontos, de azonos nemű párokról nincsenek információk.)
A kutató szerint a korai gyermek-szülő kapcsolat nagyban befolyásolja a gyerek tudatalatti reprezentációját önmagáról és a saját értékéről, ami aztán mélyen beépül az önmagáról alkotott képbe.
