Szemlátomást egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, mikor, hol és milyen kisebb-nagyobb rituálék után kerülnek ágyba a gyerekek – írja a CNN. Jól szemlélteti mindezt James Mollison fotósorozata is, amellyel azt dokumentálta a velencei fotós, milyen hatalmas és drasztikus különbségek jellemzik már azt is, hol alszanak a gyerekek a tehetősebb országokban, és hol hajtják álomra a fejüket Kenyában.
Hatalmasak a különbségek
Mollison jó pár olyan családdal megismerkedett a sorozat készítése közben, akik a gyerekeikkel egy szobában térnek nyugovóra, de találkozott sok olyan gyerekkel is, akik a szabad ég alatt, vagy kidobott kanapékon aludtak. A gyerekek ágyba parancsolásának idejét megvizsgáló pszichológus, Jodi Mindell által lefolytatott kutatás persze kevésbé drasztikus aspektusaira koncentrál a gyerekek alvási szokásainak, a különbségek azonban még így is szembetűnők.
Ausztráliában és Új-Zélandon ugyanis már fél nyolc körül ágyba parancsolják a szülők a kicsiket, az ázsiai országokban és Indiában viszont sokkal később, csak 10 óra után kezdődik az alvásidő. A 30.000 kisgyerek szüleit kikérdező felmérés szerint majdhogynem három óra a különbség a leghamarabb és a legkésőbb ágyba bújó gyerekek órarendje között.
Ez a felmérés amúgy csak az ázsiai országokra, Ausztráliára és Észak-Amerikára koncentrált. Ha Európát és Afrikát is számításba vesszük, még nagyobbak lesznek a különbségek, Hollandiában ugyanis már 6:30 körül csicsikálnia kell a gyerekeknek, méghozzá többnyire egyedül és a saját szobájukban, a kenyai törzsek esetében azonban tulajdonképpen az „alvóhely” és az „alvási idő” is teljesen ismeretlen fogalmak.
Fürdetés és ima
A tekintetben is hatalmasak egyébként a különbségek, mivel próbálkoznak a szülők, hogy felgyorsítsák vagy kellemesé tegyék a csemetéjük álomba szenderülését. Az Egyesül Államokban és az Egyesült Királyságban kifejezetten gyakori például a 0-3 évesek esetében a lefekvés előtti fürdetés. Az amerikai szülők emellett altatódalokkal és olvasással is kiegészítik a rituálét, azonban amíg Angliában a kisgyerekesek 81 százaléka fürdet, Indonéziában már csak a gyerekek 6 százalékét mossák patyolattisztára lefekvés előtt.
A gyerekek megetetése is szinte mindenhol kötelező lefekvés előtt, imafronton ugyanakkor megint csak elég nagy a különbség. Indonéziában és a Fülöp-szigeteken például a családok egyharmada együtt imádkozik lefekvés előtt, Ausztráliában viszont csak a gyerekek 6 százaléka imádkozik esténként.
Együttalvás
Itt megint csak a máig törzsi életformát folytató afrikaiak, valamint Európa és az Egyesült Államok között a legnagyobb a különbség. Afrikában a gyerekeket védik úgy a szülők, hogy együtt alszanak velük. Az ázsiai országok egy részében is ez a norma: éjszaka előhúzzák a matracaikat, reggel pedig elrakják őket a családok.
Az Egyesült Államokban ugyanakkor már régóta inkább az együttalvás veszélyeit hangsúlyozzák a gyerekorvosok, ezért arrafelé már meglehetősen ritka, hogy egy ágyban vagy egy szobában aludjanak a gyerekek és a szülők. Európában egyébként egy fokkal kevésbé veszik szigorúan a dolgot. Kivéve a gyerekeket már 7 körül lefektető hollandok, akik a tetthellyel kapcsolatban is meglehetősen vaskalaposnak számítanak: a gyerek aludjon egyedül, és a saját szobájában.
