Lehet, hogy jót akar, amikor a testsúlyával cukkolja a gyereket, de az éles kritikával, sőt egy poénnak szánt megjegyzéssel is sokat ronthat a helyzeten. Egy, az American Academy of Pediatrics című szaklapban megjelent tanulmány is arra figyelmeztet, hogy ha szeretnénk megelőzni, hogy valamilyen evészavar vagy testképzavar alakuljon ki a gyerekeknél – vagy hogy később még komolyabb súlyproblémákkal küzdjenek –, akkor a kalóriák és kilogrammok számolgatása helyett egészséges életmódra kellene ösztönözni őket.
Kérdés, hogy mégis hogyan kommunikáljunk erről a témáról kicsikkel és nagyobbakkal? És mi van akkor, ha pont a gyerek kezdi el a külsejét becsmérelni?
A Health.com oldalon találtunk rá azokra a tanácsokra, amiket érdemes megfogadni egy-egy kényes helyzetben. Íme:
Vegye figyelembe, hány éves!
Hiszen az egészséges táplálkozásról másként kommunikálunk egy kiskamasszal, mint egy tizenévessel. „A kisebbeknek ugyanis még nincs meg az agyi kapacitása ahhoz, hogy megértsék, hogyan történik, illetve mivel jár a hízás és a fogyás. A serdülőknél pedig figyelembe kell venni, hogy mekkora nyomást gyakorolhatnak gondolkodásukra, szemléletmódjukra és szokásaikra a kortársak” – nyilatkozta Leslie Connor tanácsadó szakpszichológus a Health.comnak.
Kisgyerekeknél a szülőnek még sokkal nagyobb a beleszólása abba, hogy a lurkók mit és mennyit esznek, ezért az egészséges táplálkozásról szóló beszélgetéseket össze lehet vonni azzal, hogy az egyes étkezések alkalmával mi kerül az asztalra. Fontos, hogy a pozitívumokra fókuszáljunk: ahelyett, hogy a rossz evési szokások káros következményeiről papolnánk, emlékeztessük a gyereket arra, hogy az egészséges ételeknek köszönhetően nem csak fizikailag érezheti magát fittebbnek, de a tanulás is sokkal jobban megy” – fűzte hozzá a szakértő.
Tanítsa önelfogadásra!
Ha gyanús, hogy a gyereknek nem felhőtlen a viszonya az ételekkel vagy a saját testével, akkor először is az önbizalmát és önbecsülését kell feltuningolni. „Nem baj, ha kimondjuk előtte: igen, nehéz, amikor az ember kényelmetlenül érzi magát a bőrében. De a lényeg az, hogy a gyerek eljusson arra a pontra, amikor azt mondhatja, ez az én testem, amivel dolgozni szeretnék azért, hogy egészséges legyek – nem gyűlölni akarom, hiszen abból semmi jó nem sülhet ki” – mondta Connor. Apropó, azt tudta, hogy ha finnyás a gyerek, azt a szülő leginkább magának köszönheti?
Ne fogyókúrára ösztönözze!
Szerencsére egyre több szülő ismeri fel, milyen veszélyes következményekkel járhat, ha a súlyával cukkolja a gyerekét. Arra azonban már ritkábban gondolnak, hogy ha a serdülő úgy dönt, szeretne megszabadulni néhány fölösleges kilótól, nem kellene hevesen egyetérteni és támogatni ezt a döntést. A kutatások szerint ugyanis ennek a hozzáállásnak is hasonló hatása lehet – még akkor is, ha jók a szándékaink -, mint a kinézetre irányuló piszkálódásnak.
„Amikor a számokra összpontosítunk, azzal gyakorlatilag ugyanabba az irányba toljuk a gyereket, mint amikor a súlyával szekáljuk” – figyelmeztet Connor. Ezen kívül figyelni kell arra, hogy a fiatalok ne váljanak a kalóriaszámolgatás és az okos telefonos mérőalkalmazások megszállottjává. Még ha ez nem is kimondottan fogyókúra, nagyon könnyen oda vezethet, hogy a gyerek a finom falatokat számokban, feketén-fehéren látja, illetve megkülönbözteti a jó ételt a rossztól – ami elég nagy butaság.
Ne a saját érzéseiből induljon ki!
Hanem a gyerekéből. A 14-18 évesek leginkább már maguk döntenek az egészséges életmóddal kapcsolatos szokásaikról, ezért érdemes náluk a motivációs interjú módszerét alkalmazni, vagyis ahelyett, hogy rögtön a saját véleményünkkel traktálnánk a gyereket, először kérdezzük meg őt, mit gondol és mit érez az egészséges életmóddal kapcsolatban.
Kezdheti valami olyasmivel, hogy „Mit gondolsz az életviteledről? Szerinted egyensúlyban van, vagy szeretnél valamin változtatni, hogy jobban érezd magad a bőrödben?” Fontos, hogy adjunk egy kezdő löketet – anélkül, hogy sértegetnénk a kamaszt -, hiszen felismerés hiányában a saját elhatározás és a változtatás utáni vágy sem fog megszületni.
Egy ilyen indítással azonban keretet adhatunk a beszélgetésnek és a gyerek is nagyobb eséllyel fog részt venni a diskurzusban. „Adhatnék hosszas leckéket a lányomnak arról, hogy mennyire ártalmasak a gyorséttermi ételek, de nem sok értelme van, ha már eleve vegyes érzelmeket vált ki belőle, hogy folyton ilyen helyekre jár a barátaival, és általában hezitál, hogy mit rendeljen. Ugyanakkor nem árt a lényegre törőbb megközelítés abban az esetben, ha a gyerek sült burgonyán és cukros üdítőkön él. Ilyenkor nyugodtan megkérdezhetjük tőle, mennyire érdekli, hogy mivel táplálja a testét, és belegondolt-e már abba, hogy evési szokásai milyen következményekkel járhatnak” – javasolja Connor.
Fontos, hogy a gyerek megfelelően ki tudja fejezni érzelmeit
Legyen szó falásrohamokról, koplalásról vagy önhánytatásról, a testképzavar és az evészavarok általában azért alakulnak ki, mert a fiatalok így próbálnak megbirkózni intenzív érzelmeikkel, vagyis a felszín mögött komoly pszichés problémák bújhatnak meg. Éppen ezért nagyon fontos egyrészt az, hogy a szülők odafigyeljenek és tisztában legyenek a gyerekek érzelmeivel; másrészt pedig az, hogy biztosítsák számukra a negatív érzelmek egészséges módon való kifejezését.
„Szülőként ésszerűnek tűnik a korlátozás, vagy hogy rászólunk a gyerekre, hogy hagyja abba a sírást, de ezzel a módszerrel nem tanítunk számára megküzdési stratégiákat, holott az az első, hogy tudja, hogyan nyugodhat meg, amikor szokatlanul frusztráltnak érzi magát” – magyarázza a szakértő.
Mutasson jó példát!
Munkája során Leslie Connor azt tapasztalta, hogy az evészavarok egyik leggyakoribb kiváltó oka, ha a szülőnek nem egészséges a kapcsolata az evéssel és a testmozgással. „Gyakran hallom tizenéves lányoktól és fiúktól, hogy az apukájuk kényszeresen edz, vagy az anyukájuk nap közben kihagyja a főétkezéseket és leginkább csak esténként eszik. Hiába bátorítjuk tehát a gyereket az egészséges életmódra, ha mi magunk nem mutatunk jó példát” – figyelmeztet a szakértő. Arról pedig, hogy a családon belüli kommunikációs mintázat hogyan befolyásolja a gyerekek én -és testképének alakulását, itt olvashat bővebben.
