Sokat hallani az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, a dadogás vagy a gyermekkori depresszió hátteréről és tüneteiről, de van még jó néhány olyan pszichológiai jelenség, amiknek szintén komoly következményei lehetnek, mégsem beszélünk azokról eleget. Ezúttal a ritmikus motoros rendellenességekről és egyes biológiai alapfunkciók zavarairól kérdeztünk szakértőt.
Fura hangokat ad ki, tikkel
"A tic hirtelen, gyors, ismétlődő, nem ritmusos mozgás vagy hangadás. A motoros tic rövid és szabálytalan mozgást jelent, amely leggyakrabban a fejen, főleg az arcon jelentkezik (pl. hunyorgás, grimaszolás, erőteljes pislogás stb.), de a test bármely részén megmutatkozhat" - mondta a Díványnak Kéri-Kovács Zsuzsanna gyermekpszichológus.
"Vokális tic alatt hangok vagy zajok önkéntelen kibocsátását értjük (köhögés, torokköszörülés), esetleg szavak, mondatok kimondását. Van, amikor a tic pár hónap alatt elmúlik - ekkor átmeneti tic zavarról beszélünk -, sok esetben viszont hosszú távon fennmarad és krónikussá válik. Ha összetett mozgásos és legalább egy hangadásos tic is jelen van a gyermeknél minimum egy éven át, az már a Tourette-szindróma jele."
"Pontos oka egyelőre nem ismert de valószínűleg biológiai és kémiai tényezők, illetve környezeti hatások is szerepet játszanak kialakulásában, és a tünetek fokozódását stresszhelyzet, félelem, fáradság, de akár az unalom is előidézheti. Fontos azonban tudni, hogy ezek nem szándékos cselekedetek és nehéz őket kontroll alatt tartani, elrejtésükre a gyerekek rendszerint csak igen rövid ideig képesek. A reakciók tekintetében hatástalan, ha leszidjuk vagy megkérjük a gyereket, hogy hagyja abba a cselekvéssort, ez inkább csak fokozza a tünetek gyakoriságát és erősségét" - figyelmeztet a szakértő.
Így nyugtatja magát a gyerek
Az önringatás és az ujjszopás az első években normálisnak tekinthető jelenség. Az ujjszopás a csecsemőknél örömszerzés céljából jelentkezik, később aztán az önringatással együtt a megnyugtatást szolgálja. "Amint a gyermek járni kezd, ezeknek a szokásoknak a gyakorisága rendszerint csökken, de később is visszatérhet szorongáskeltő helyzetekben; például óvodakezdéskor vagy időközönként elalváskor is megjelenhet. Akkor kell elkezdeni aggódni, ha ezek a tünetek sűrűn történnek és hosszabb távon fennmaradnak" - fűzte hozzá a pszichológus.
Amikor (nem) a kaja körül forog a világ
A (kis)gyermekkor kiemelten fontos időszak a későbbi táplálkozási szokások alakulása szempontjából és sokan a szoptatás minőségét vagy annak hiányát okolják az étkezéssel kapcsolatos nehézségekért.
„Úgy vélem, sokkal inkább a szoptatással vagy etetéssel kapcsolatos hiedelmeknek és félelmeknek van szerepe a későbbi evési zavarok megjelenésében. Ha a szülő rendszeresen próbálja evésre kényszeríteni a gyereket, vagy túlzottan aggódik bizonyos ételekhez való viszonya miatt, azzal nehezíti a jó szokások kialakulását, és csak negatív élményeket okoz a gyermek számára” – magyarázza Kéri-Kovács Zsuzsanna.
Csecsemő- és kisgyermekkorban gyakran előfordul, hogy a gyermek elutasítja az ételt vagy válogatós, bizonyos életkorokban pedig csak néhány ételt fogyaszt el szívesen. Az esetek többségében ez nem adhat okot komoly aggodalomra, de ha az étkezés minőségileg kóros vagy mennyiségileg jelentős mértékben eltér a normális szinttől, akkor már táplálkozási zavarról beszélünk.
„A rumináció az a jelenség, amikor a gyermek a már elfogyasztott ételt – minimum egy hónapon át - rendszerint visszaöklendezi és ez súlynövekedése elmaradásához vagy súlycsökkenéshez vezet. A gyarapodási elégtelenség akár születéstől kezdve fennállhat vagy egy hosszabb normál fejlődési időszakot is követhet” – mondja szakértő.
Az úgynevezett Pica olyan termékek iránti sóvárgást jelent, amelyek nem emberi fogyasztásra alkalmasak. Leggyakrabban homokot, koszt, krétát, vakolatot, szenet, papírt, cigaretta hamut vagy csikket, gombot, ragasztót, fogkrémet, szappant esznek a gyerekek, és ez a fura szokás sokszor más viselkedési zavarral (halandzsázás, csúnya beszéd) társul. Ezeknek a tüneteknek az észlelésekor elsőként mindig fontos kizárni az organikus betegségeket. Ezt követően lehet aztán elemezni a szülő és a gyermek kapcsolatát, a család étkezéshez való viszonyulását, a gyermek viselkedését és még számos tényezőt.
A későbbi életkorokban jelentkező táplálkozással kapcsolatos rendellenességek két klasszikus formája az anorexia nervosa valamint a bulimia, illetve az elhízás (obesitas), amit ma már pszichoszomatikus zavarnak tekintenek. Az evészavaros fiatalok családjára jellemző, hogy hiányoznak a megfelelő problémamegoldási módszerek, a gyerekeket gyakran bevonják a felnőttek konfliktusaiba, a szülők túlvédőek, vagy a gyerek- és szülői szerepek sokszor elmosódottak. A kulturális és társadalmi tényezők közül pedig elsősorban a szépségideál hangoztatása és a teljesítménykényszer nyomása miatt alakulnak ki a táplálkozással kapcsolatos problémák és a testképzavar.
A duci gyerekek nehézségei
- A gyermekkori elhízásra hajlamosító tényezők lehetnek egyéniek, családiak és kulturálisak egyaránt. Az egyéni faktorok között szerepelnek genetikai, biológiai és személyiségbéli tényezők (labilis személyiség, önbizalomhiány, tökéletességre törekvés), míg a családi tényezők közül kiemelendő az a szülői hozzáállás, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítottak korábban az evésnek.
Káros lehet, ha a családban a feszültség levezetésének elsődleges módjává az evés (esetleg ivás, dohányzás) válik, hiszen ezáltal nem megfelelő stresszcsökkentő megoldásokat tanul a gyermek. Később már valószínűleg sokkal nehezebb lesz a felnövekvő gyermeknek megküzdeni a plusz kilókkal. Egészségügyi kockázatokon túl (pl. magas vérnyomás, cukoranyagcsere problémái) számos lelki következménye is lehet: alacsony önértékelés, kapcsolatteremtés nehézségei.
Fontos, hogy a szülők ne csináljanak nagy problémát az evésből, ugyanakkor legyenek közösek a családi étkezések, ahol lehetőség van jó hangulatú beszélgetésekre, élmények kölcsönös megosztására. Ne szekáljuk folyton a gyereket olyan megjegyzésekkel, hogy Egyél már szépen!, Miért csámcsogsz?, Ne csak a krumplit edd! Ha az óvodás gyerek három-ötféle ételen kívül alig eszik mást az utóbbi hetekben, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni – mondja a gyermekpszichológus.
Kis és nagy dolgok, szobatisztaság
A gyermekek rendszerint két és fél, három éves kor körül érik el a szobatisztaságot. Akkor van gond, ha a gyermek öt éves kora után is rendszeresen bepisil, vagy ha négy éves kora után bekakil.
Az elsődleges bevizelés (enurézis) az, amikor a szobatisztaság sosem alakult ki, másodlagosról pedig akkor beszélünk, ha egy hosszabb, több hónapos szobatiszta időszakot követ visszaesés. Gyakrabban fordul elő a jelenség azoknál, akik családjában első fokú rokonok között is jelen volt ugyanez a probléma.
A másodlagos bevizelés gyakran jár együtt lelki gondokkal, illetve nehezebb élethelyzetekkel való sikertelen megküzdéssel (pl. testvér születése, válás vagy más nagyobb változás a gyermek környezetében). Egy másféle felosztás szerint elkülöníthetünk nappali és éjszakai bevizelést is. A nappal bevizelő gyerekek nagy része éjszaka is bepisil, azonban az éjjel bevizelő gyerekek jóval kisebb százalékánál történik „baleset” napközben – magyarázza a szakértő.
A szobatisztaság nem zárja ki a pelenkát!
Fontos azonban megjegyezni, hogy az a gyermek, aki még pelenkát kér kis- és nagy dolga elvégzéséhez, jelezni azonban már önállóan képes és megvárja, míg a szülő a pelust ráadja, az a gyerek szobatiszta. A szobatisztaság lényege ugyanis az, hogy tudom, hogy pisilni/kakilni kell és vissza tudom tartani addig, amíg a vécére nem érek vagy rám nem adják a pelenkát - teszi hozzá Kéri-Kovács Zsuzsanna.
"Az enkoprézisnek (bekakilás) is több típusát különíthetjük el: egyesek sosem tanultak meg sikerrel kontrollt gyakorolni az ürítés felett (ez az elsődleges enkoprézis), míg más gyerekeknél a toalettől való félelem okoz székletvisszatartást, ami aztán bekakiláshoz vezet. Vannak, akik stressz hatására kerülnek kontrollvesztett állapotba, és ez okozza a beszékelést, de az is előfordul, hogy az ürítés provokáció céljából történik - a gyermek rejtett agressziójának kifejezéseként. Ilyenkor a gyermeknél egyidejűleg más emocionális vagy viselkedéses problémák is fennállhatnak, vagyis a szándékos bekakilás hátterében gyakran a családi élet súlyos zavarai húzódnak meg."
"Fontos, hogy ne kezdjük túl hamar a szobatisztaságra szoktatást, ne érvényesüljön a minél előbb, annál jobb szempont. Kezeljük a kérdést természetességgel: a szülők és a testvér is szokott vécére járni, hamar követni fogja ezt a szokást a kicsi is. Ha a gyermek első alkalmakkor sikerrel járt, fejezzük ki elégedettségünket, de kerüljük a túláradó örömöt, ujjongást és dicséretet - tanácsolja a pszichológus.
„Az említett problémák közül bármelyikről is legyen szó, a büntetés és szidás egyik esetben sem hatékony módszer, sőt az adott állapot súlyosbodását okozhatja. Olyan tünetek ezek, amelyek jelzik, hogy a gyermek kizökkent lelki egyensúlyából, éppen ezért érdemes ilyenkor végiggondolni a szülőnek, hogy mi okozhat a gyerekben erős feszültséget, szorongást, és szükség esetén szakemberhez fordulni” – fűzte hozzá Kéri-Kovács Zsuzsanna.
