Kétnyelvű gyerekek és a Mummy's apple-je

Bemutattunk már egy Magyarországon élő családot, akik magyar anyanyelvük ellenére otthoni közegben angolul társalognak. És a kétnyelvűség (sőt, többnyelvűség) témájában szó volt már arról is, mit nyer és mit veszít a gyerek, ha nevelkedése során több kultúrában is helyt kell állnia.

Most annak jártunk utána, hogy a külföldön élő magyar szülők hogyan boldogulnak a korai kétnyelvűségre neveléssel.

 Beilleszkedés az óvodába

„Otthon, családi közegben mindig is magyarul folyt köztünk a kommunikáció, ezért nagy megpróbáltatás volt Lili számára a bécsi óvoda első néhány hónapja” – mesélte a Díványnak Krisztina és Attila, akik két éves koráig Angliában nevelték kislányukat, majd a család Ausztriába költözött.

„Mielőtt az óvodába került, igyekeztünk megtanítani neki olyan alapvető dolgokat, hogy hogyan kérjen németül segítséget vagy egy pohár vizet. Egy kisgyereknek nehéz lehet, hogy amikor végre ki tudja fejezni magát a saját anyanyelvén, bekerül egy olyan közegbe, ahol egy számára alig ismert nyelven zajlanak a mindennapok.

Az első nap az oviból hazafelé menet meg is jegyezte, hogy ő nem beszél németül, és nem érti, mit mondanak a társai, de az óvodában persze hamar ráragadt minden, és ma már nagyon ügyesen társalog német nyelven is.”

A beilleszkedéstől való kezdeti félelem gyorsan elmúlt, Lili német tudása rövid idő alatt rengeteget fejlődött, amiben segített, hogy nem csak az óvodában, de a szüleivel is gyakorolhatja az idegen nyelvet.

„Már itthon is egyre többször vált át németre, és olyankor mindig szívesen veszi a segítségünket, de a családban mindig is a magyar lesz a természetes nyelv. Függetlenül attól, hogy a lányunk egy idegen országban fog iskolába járni, szeretnénk, hogy majd az anyanyelvén is magabiztosan írjon és olvasson. Érdekes, hogy az angol nyelvet ugyan nem volt lehetősége tanulni, biztosan jelentett számára valamit a brit környezet is, mert néha felidéz szavakat és dalokat azokból a rajzfilmekből, amiket még Angliában nézett” – fűzi hozzá Krisztina.

Kisebbek előnyben

Két- vagy többnyelvű környezetben gyakran előfordul, hogy a gyermek hosszabb ideig nem szólal meg az óvoda nyelvén. „A legtöbb esetben ez a némaság a beilleszkedés szokásos részét képezi, hiszen a gyermek egyik napról a másikra nemcsak egy új környezetben találja magát – ismeretlen résztvevőkkel és szokásokkal –, hanem egy új nyelvi közegben is, ahol nyelvtudás hiányában nem tud a korának megfelelő módon bekapcsolódni a közösségi életbe. Az a kisgyermek, aki már hozzászokott ahhoz, hogy képes a szükségleteinek megfelelően kifejezni magát egy nyelven, hirtelen kénytelen megtapasztalni, hogy nem érti a körülötte elhangzottakat, és akaratának sem képes hangot adni.

Az ismeretlen nyelv általában egy újabb – de természetesen nem leküzdhetetlen – tehertétel az óvodai beszoktatás során. A gyermek életkorától és természetétől egyaránt függ, hogy számára ez a helyzet milyen mértékű frusztrációt jelent. A kisebb gyerekek például könnyebben és gyorsabban boldogulnak, hiszen játékaik még kevésbé nyelvhez kötöttek, és a nyelvtudásukkal szemben támasztott elvárások is jóval kisebbek, mint az idősebbek esetében” – mondta a Díványnak Dr. Csiszár Rita alkalmazott nyelvész, szociológus, nyelvtanár.

Csak semmi pánik

A szakértő szerint az óvodai „szótlanság” a nyelvelsajátítás egyik fázisa, amelynek hossza gyermekenként változó; általában 3-8 hónap, de szélsőséges esetben akár egy évig is eltarthat. „Ez idő alatt az önmagát tehetetlennek érző szülő fő feladata, hogy türelmesen várja a pozitív fejleményeket – nem sürget, nem kér számon, és otthon nem 'vizsgáztatja' gyermekét az óvodában tanultakból.

A türelmes várakozást azonban nagyban megnehezíti az a széles körben elterjedt tévhit, miszerint a gyermek három hónap alatt folyékonyan és kifogástalanul fogja beszélni az új nyelvet. Ezek a hamis elvárások valótlan képet festenek a gyermekkori kétnyelvűvé válás folyamatáról” – figyelmeztet Dr. Csiszár Rita.

„Az óvodai 'némaság' az intenzív figyelem időszaka, amikor a gyermek minden érzékszervével igyekszik magába szívni a hallottakat, és azokat megfelelő 'elemzőmunka' után ő maga is képes lesz produkálni. Az esetek nagy részében a némaság hónapjai után a gyermek kerek, egész mondatokkal áll elő, és ilyenkor a szülők számára úgy tűnhet, mintha a nyelvtudás a semmiből született volna meg.

Mivel néhány éven belül amúgy is a környezet nyelve lesz a gyerek erősebb nyelve, fontosnak tartom, hogy - magyar szülők esetében - az otthon nyelve a magyar maradjon. Mindig azt a nyelvet kell ugyanis támogatnunk, amelyiket a gyermek környezetében nem beszélik: külföldön a magyart, Magyarországon az idegen nyelvet. Feltéve, ha az a szándékunk, hogy a gyerekünk még évek múlva is tudja és akarja használni mindkét nyelvét" - figyelmeztet a szakértő. 

"This is Mummy's apple-je"

„Könnyű dolgom van, mivel édesanyám pont a kislányunk születése után lett nyugdíjas, így amikor Kamilla egy éves lett és visszamentem dolgozni, anyukám is kiköltözött Angliába, hogy minél több időt tölthessen az unokájával” – meséli Orsolya, aki hét éve él Angliában magyar férjével. Lányuk, Kamilla júliusban lesz három éves.

„Éppen ezért a bölcsőde eleve szóba se került, mivel azonban a nagyi pedagógus volt, így Kamilla értelmi, érzelmi és nyelvi fejlődése sincs elhanyagolva. Vele egykorú gyerekekkel a játszótéren és a játszóházakban találkozik. Próbál barátkozni, de még nem mindig megy az automatikus átkapcsolás a magyar és az angol nyelv között. Ilyenkor súgok neki, hogy mit kellene mondania ahhoz, hogy a gyerekek megértsék, és utána máris határozottabban kommunikál.”

A család tagjai otthon szinte csak magyarul beszélnek egymáshoz, de a játszós, mesélős és tanulós programok alatt mindkét nyelven megy a társalgás. „Az angol mondókás és mesekönyvek mellett a Bogyó és Babóca, és sok más magyar gyerekkönyv is sorakozik a polcon, de rajzfilmeket nagyrészt angol nyelven nézünk. Mi, felnőttek is rengeteg hasznos kifejezést tanultunk már a gyerekcsatornákból. Egy csomó olyan szó létezik, amelyeket hiába keresnénk a szótárban, és szerintem még egy felsőfokú nyelvtudással rendelkező felnőtt sem tudna gyereknyelven azonnal tökéletesen beszélni” – állítja az anyuka.

„Ami meglepő volt számunkra, az az, hogy Kamilla első szavai a dog, a cat, a daddy, a mummy, és az apple voltak - valószínűleg az angol anyanyelvű ismerőseink és a gyerekműsorok hatására -, és csak miután ezeket jól begyakorolta, akkor kezdett el magyarul is szavakat mondani. Egész és bonyolultabb mondatokat csak két és fél éves kora óta mond az anyanyelvén, azóta viszont nehéz mellette szóhoz jutni. Nagyon változatos szókinccsel beszél magyarul, nem rég pedig elkezdett angolul is bonyolultabb mondatokat összerakni.

Egyelőre gyakran megesik, hogy egy mondaton belül felváltva használ angol és magyar kifejezéseket, vagy hogy az angol szavakat is magyar ragokkal látja el, mint például This is Daddy`s TV-je, Nanny`s kitchen-je, Mimi`s house-a, and Mummy`s apple-je, vagy That`s our problem-unk. De tudom, hogy idővel ezeket a hibákat saját maga javítja majd ki, és azt is egyértelműen fel fogja tudni ismerni, hogy kivel, mikor, milyen nyelven értetheti meg magát. Lehet, hogy csak most jön a neheze, és a lányunkat fogják még kudarcok érni, de mindez a tanulási folyamat része” – vallja Orsolya.

Baj, ha keveri a nyelveket?

A beszédfejlődés első időszakában a „nyelvkeverés” (a kétnyelvűségkutatás kódváltásnak nevezi) leggyakoribb oka, hogy a kisgyermek még nem ismeri a szót a másik nyelven, vagy ha ismeri is, a beszéd pillanatában nem jut eszébe. Eleinte sokszor azzal sincs tisztában, hogy melyik szó melyik nyelvhez tartozik. Az is előfordulhat, hogy bár mindkét nyelven ismeri a kifejezést, valamiért csak az egyik nyelven hajlandó használni. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a gyermek által választott kifejezést könnyebb kimondani. Az sem kizárt, hogy egyszerűen jobban szereti az egyik szó hangzását, és ezért használja szívesebben, mint a másik nyelvbéli párját. Következetes szülői nyelvhasználat mellett a kevert megszólalások száma idővel magától csökken – nyugtat meg Dr. Csiszár Rita.

A két- és többnyelvűek egyébként a későbbiek során is beleszövik mondandójukba a másik nyelvből származó kifejezéseket, ami egy bizonyos mértékig természetes velejárója ennek az életformának minden korosztály esetében, hiszen mindennapjaikban folyamatosan két vagy több nyelv van jelen.

Régebben ezt a nyelveket keverő beszédmódot - tévesen - a nyelvtudás hiányának bizonyítékaként tartották számon. Valójában azonban a nyelvek váltogatása sok esetben növeli a társalgás hatékonyságát, hiszen, ha a gyermeknek hiányzik egy szó a szókincséből, vagy a beszéd pillanatában nem jut eszébe, képes azt a másik nyelvből kipótolni. Ebből azonban sem azt a következtetést nem lehet levonni, hogy a gyermek gondolkodása zavart volna, sem pedig azt, hogy képtelen lenne szétválasztani az általa használt nyelveket. Sokkal inkább arról van szó, hogy célirányosan az adott üzenetet akarja továbbítani úgy, ahogyan abban a pillanatban képes rá.

Másrészt: a nyelvtanilag hibátlan kódváltás valódi tudást feltételez mindkét nyelvről, hiszen annak meghatározott szabályai vannak. A beszélőnek pl. tudnia kell, hogy hová lehet, és hová nem lehet beilleszteni az adott szót – magyarázza a szakértő.