Még egyetemista voltam, amikor valamiért pár napra rákattantam a savanyú uborkára. A fiú lakótársam viccesen kérdezte, hogy csak nem vagyok terhes, mert ez egy tuti biztos jel, a nővérénél is így volt. De nem voltam az.
Ki mire indul be, ha terhes?
Az addig sosem hallott savanyúuborka-klisé később gyakorta visszaköszönt, hol ismerősöktől, hol könyvekben, filmekben. Elég érdekes, hogyan változik meg az ízlés, hogyan kívánnak meg sokan vadul különleges ízpárosításokat, vagy édes/savanyú ízeket. Amikor viszont tényleg terhes lettem, hetekre minden reggel a szomszédos pékség törzsvendégévé váltam.
A gyermekkoromat idéző omlós vajas kifli és a ropogós kakaós csiga kihagyhatatlan napindító lett annak ellenére, hogy korábban soha életemben nem reggeliztem a tejeskávét leszámítva. Aztán az édes ízek is napirenden voltak, minden napra kellett valami édes íz: süti, csoki vagy valami édes, érett gyümölcs. Nálam ezzel ki is lett pipálva a kívánósság. Barátnők és ismerősök hívták fel a figyelmemet arra, hogy ezek még elég konszolidált igényeknek számítanak. Tőlük hallottam egy-két igazán szivatós sztoriról is, aminek általában a férfiak itták meg a levét.
Például az egyik kismama éjszaka, télen friss szilváért könyörgött, a férje pedig képes volt a várost bejárni érte, de nem járt sikerrel. És amikor hazaért, kimerülten, izgulva, a szilva vágynak már nyoma sem volt. Egy másik barátnőm egy éjjel kettőkor paprikáskrumplit kívánt, olyannyira, hogy férje megott készített is neki egyet. Mire a jó étek elkészült, az anyukának felfordult a szagoktól a gyomra. Apuka magára maradva a konyhában mi mást tehetett volna, mint megette amit csinált... Hetente kétszer. És még mondják, hogy nem mi, nők tehetünk társunk súlyáról.
Az igazság az, hogy az első trimeszterben tapasztalható kívánósság, falánkság netán undorodás oka a hormonszintek terhesség alatti megváltozása. Egyáltalán nem igaz, hogy az embernek a teste egyértelmű jelzést ad szükségleteiről, hiszen keveseknek van mondjuk égető szüksége egy vödör csokifagyira - kívánni viszont kívánhatja azt a kismama. Ami biztos, hogy a kívánósság hiánytünet jelzése.
Mások élete
A híres anyukák egyike-másika is furcsa étkezési szokásokat vett fel babavárás idején. És mivel ezekről rendre beszámolnak a lapok, mi is utánanéztünk, hogy is megy ez másoknál, mert azért csak jó tudni, hogy nem csak nekünk, de a hírneves anyukáknak is megvannak a maguk gyengéi.
Jessica Simpson az első gyerekével őrülten kívánta a sárgadinnyét. Sózva:)
Jennifer Connellyre, miközben Agnes nevű lányával volt várandós, olykor rátört a roham, és a nyitott hűtő előtt állva krémsajtba tunkolt pereceket tömött magába. Azt nyilatkozta, hogy ha ezt nem tehette meg, szörnyen viselkedett. Ezek szerint akkor is, ha megtehette.
Natalie Portmannek semmi extra változás nem jött be a táplálkozásába. Leszámítva, hogy amit lehetett, ecettel evett.
Jessica Alba Párizsban töltött várandós időszakában egy csomó sonkát és sajtos szendvicset evett, amelyekkel egyszerűen nem tudott betelni. Mondjuk Párizsban megy ez terhesség nékül is.
Victoria Beckham rutinosnak számít, hiszen negyedszerre volt terhes. Legutóbb a teára és a szendvicsekre kattant rá, mindezeket lekvárral megbolondítva.
Alyssa Milanónak olyan szerencséje volt, hogy amiből sosem tudott eleget enni, az a brokkoli volt, ami nagyon egészséges. Viszont gázosít.
Christina Applegate furcsa ételeket kívánt meg furcsa időpontokban. Köztük az avokadót emelte ki, ami bár egészséges, de korábban nem volt a kedvence. Azt nem tudjuk, hánykor ette.
Miranda Kerr szupermodell a terhessége alatt is tartotta a formáját. Olyan egészséges étkekért volt oda, mint a paradicsom és a narancs, így nem csoda, hogy nem hízott el. Franc.
Laila Ali az édes ízekért volt odáig, Claudia Schiffer pedig az imádott sör ízéről nem tudott lemondani. (Állítása szerint persze alkoholmentes változatban fogyasztotta.)A terhes nők kívánóssága elég gyakori jelenség, a fórumokon is sokféle sztori kering a hirtelen jött, és/vagy szokatlan, addig nem kedvelt ételek iránti erős vágyról. Itt általában felmerül az is, hogy mennyire kell ezeket a kívánságokat komolyan venni. Sokan bizonyára visszaélnek vele, és tudatosan vagy tudat alatt, de kalandtúráztatják az apukákat. Mások viszont tényleg agresszívvá vagy ingerültté válnak, ha nem ehetik azt, amit a szervezetük diktál.
Nálad van/volt ilyen?
