Az ember, ha gyereke van, telve van kétséggel. Jól csinálom, hogy csináljam? Miért, ha sír, miért, ha nem? És melyik jó? Milliónyi kérdés, amelyre csak reméljük, hogy a szakemberek megadják a választ. A szakemberek, mármint a gyerekorvos, a védőnő, az ezzel foglalkozó szervezetek, satöbbi.
De nem adják.
Leginkább azért nem, mert igazándiból senki nem tudja a tutit. Nem tudni, mi az, amit most jónak gondolunk, de egy év múlva már az ellenkezőjét kell helyesnek hinnünk. Ennek eklatáns példája nekünk az oltásoknál volt, egyik évben így kellett oltatni a Prevenart, a rákövetkezőben (na jó, picit több, mint másfél évvel később) már egész máshogy, máskor.
De az is vicces volt, még az első héten, amikor a a csecsemősnővér a kórházban azt javasolta, a gyereket oldalt fekve kell altatni, hogy ha bukik, az kijöjjön, a védőnő otthon a pozíciót meglátva fejéhez kapott és így szólt: "Kedveském, TILOS a gyereket az oldalán altatni, aludjon háton!" (és hozzátette, oldalt fekve elnyomja a kis heréit, no comment), és persze még aznap délután bejött a teljes kör, amikor a doki jelezte, a bukás legjobb ellenszere a hason fekvés.
Később, amikor a gyerek beteg lett, ugyanez volt a tapasztalat: gyakorlatilag mindenki csak találgatott. Ki meggyőződésből, ki nagy általánosságokat alapul véve tapasztalatból, ki csak úgy. (Spec a betegséget nem találták el.) Ilyenkor egy szülő számára tulajdonképp csak az a kérdés, kinek hisz inkább.
Többszörösen így van ez a hozzátáplálással kapcsolatban.
A hozzátáplálás a legtöbb anya mumusa. Én már jó előre rákészülten aggódtam, mielőtt Ádámmal elkezdtük volna, és több védőnői látogatás alapján született meg bennem a végeredmény.
És amikor már azt hittem, jó úton vagyunk, felmerült a gluténkérdés
A gluténnel szembeni érzékenység egyre több embert érint: Magyarországon éves szinten mintegy 30.000 gyerek veszélyeztetett. A gluténérzékenységgel összefüggésbe hozható coeliakia és az 1 típusú diabétesz elő̋fordulási gyakorisága hazánkban és világszerte is kifejezett emelkedést mutat a gyermekek között az elmúlt évtizedekben. (Coeliakia, gyermekek körében világszerte: 50 év alatt közel ötszörösére nőtt, az 1 típ. Diabetes mellitus a gyermekek körében hazánkban 30 év alatt közel háromszorosára emelkedett, az elmúlt években ráadásul az emelkedés üteme is gyorsult. Forrás: Magyar Gyermek diabétesz adatbázis, Soltész Gy. et al PTE és OGYEI) Nem jelentéktelen dologról beszélünk tehát.
Azok, akikre hallgatnánk, nem adnak egyértelmű segítséget
Jelenleg éppen a glutén bevezetésének kérdésében vitatkozik az Országos Gyermekegészségügyi Intézet a La Léche Ligával és a Szoptatásért Magyar Egyesülettel. Hogy szabad-e glutént adni vagy sem, és hogy mikortól ajánlják – egyértelműen nem derül ki. Persze mindkettő szerint a szoptatás a legjobb megoldás, de hát van olyan, hogy kevés a tej. Döntsön hát mindenki aszerint, hogy kinek a verzióját tartja hiteles(ebb)nek.
Már megint.
