Tegnap meghalt Ranschburg Jenő. Mindenki ismerte egy kicsit: a Családi Kör szakértőjeként, könyvei olvasójaként, előadásai látogatójaként vagy csak a partvonalon kívülrő, egy mindig vidám tekintetű Tanár Úrként - annyi bizonyos, hogy aki találkozott vele, nem felejtette. Elhunyt. Nem feledjük.
Talán a legismertebb magyar pszichológus volt, sikerének titka pedig valószínűleg az a közérthetőség, ahogyan a szakmai nyelvet magyarra fordította. Nem voltak felesleges lózungok, sem nehezen emészthető szakmaiság, mindenki értette, amikor Ranschburg Jenő beszélt. És nem akármiről beszélt: gyerekeink lelke volt a középpont. Adott tanácsot kezdő anyukának, külföldi menekültnek és komoly szakembereknek, senkitől sem fordult vagy zárkózott el.
Kutatásai és munkája során elsősorban a fejlődéslélektannal, a szocializációval és a klinikai gyermeklélektannal foglalkozott. Egyik vezéralakja volt a fejlődési pszichopatológia elnevezésű tudományos megközelítésnek, amely az emberben az egész élet során zajló biológiai, pszichológiai és szociális kontextusok kölcsönhatásait igyekszik feltárni. A fejlődéslélektan kutatásában és oktatásában végzett munkásságáért, a gyermekek védelme érdekében folytatott tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki
Több tudományos tisztséget is betöltött, többek között volt a Magyar Pszichológiai Társaság főtitkára és a Magyar Pszichológiai Szemle rovatvezetője is. Tagja volt a Nemzetközi Pszichológiai Társaságnak és a Nemzetközi Fejlődéslélektani Társaságnak, 1992-től 1996-ig az Országos Gyermekvédő Liga elnökeként tevékenykedett.
Szakmai és napilapokban, magazinokban és internetes fórumokon szakértett a családi és iskolai gyereknevelés témakörében. Több könyve is megjelent, amelyek közül a legismertebbek a Félelem, harag, agresszió, a Személyiségünk titkai (Popper Péterrel), A nő és a férfi, Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Jellem és jellemtelenség, A meghitt erőszak, Rögök az úton: egyén és család, Szülők könyve. Gyerekségek címmel pedig saját verseiből adott közre válogatást. A Friss tinta! című gyerekvers-gyűjteményben (Pagony, 2008.) írta Gyász címmel:
Az oviban ma szörnyű rossz vagyok.
Verekszem és felrúgtam Zsolti várát,
A tányérban is mindent otthagyok,
S hiába szólnak: én látom a kárát,
Az óvodában mégis rossz vagyok.
Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment
a nagypapám, és messze-messze jár,
De látom, közben egy könnycseppet elkent,
S tudom, hogy úgyis minden veszve már.
Anyu szerint a nagypapám ma elment...
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön,
És rámszólnak, hogy újra nagy a szám,
Mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám...
Elmondom neki, majd ha visszajön!
Ranschburg Jenő 76 éves volt.
