Mit adjunk a gyereknek, hogy ne legyen belőle nagy, kövér felnőtt?
Visszagondolva a kezdetekre, - ami már így két év távlatából is nehéz - nekem a hozzátáplálás volt a legnagyobb dilemma a gyerek első évében. Azt hiszem, túlságosan sokat olvastam arról, hogy a táplálkozás szempontjából mennyire meghatározóak a gyerek életében a kezdetek. Hogy ne szokjon hozzá az édeshez, a sóshoz, hogy szeresse a zöldséget és a gyümölcsöt, és ne legyen belőle nagy, kövér felnőtt.
Ma már látom, hogy a gyerek alapvetően úgy étkezik, mint a szülei, ha úgy ítéljük meg, hogy mi egészséges életmódot folytatunk, nincs más dolgunk, mint bízni magunkban és gyerekünkben.
Féléves koráig a gyerek vígan elvan anyatejen, nehéz elhinni, de tényleg nincs szüksége másra. Szerintem még tejpépre, meg kásákra sem, bár sokan ezekkel kezdik a hozzátáplálást. Én hozzátáplálósdiban végülis a védőnőre hallgattam és nem bántam meg, nekünk bejöttek a tanácsai. A szopás előtti vagy utáni dilemmát ő úgy oldotta meg, hogy két szopás között adjak a gyereknek, egyelőre csak délelőtt, mégpedig almát. Először almalevet gyártottam, ezt gyümölcscentrifuga híján legegyszerűbben úgy nyerhetünk, ha a steril gézlapon átnyomkodjuk a reszelt almát, ezt minden gyerek imádja. Aztán jöhet maga a reszelt alma (mi hagyományosan almafogyasztó-ország vagyunk, más helyeken, például Amerikában gabonákkal kezdik a hozzátáplálást.)
A gyerekek eleinte kilökik a nyelvükkel a kaját, ez nem azt jelenti, hogy utálják, hanem hogy nem tudják, mit kell vele csinálni. Pár hét alatt azonban megtanulják, hogyan kell benn tartani a szájukban és lenyelni. Sokan azt ajánlják, hogy mindig szopás után etessük a gyereket, nehogy csökkenjen a tejmennyiség, hiszen mégiscsak az anyatej a legfontosabb táplálék. Aki sokáig szeretne szoptatni, annak tényleg jobb, ha nem kínálja az ételt anyatej helyett, én azonban valahogy természetesnek tartottam, hogy a szilárd étel bevezetésével a gyerekem fokozatosan leszokik majd a szopásról. Kilenc hónapos korára már csak háromszor, reggel, este és uzsonnára szopott illetve éjszaka, ha felébredt.
A tízórai után az ebéd volt a következő, amikor étellel kínáltam, úgy két hét múlva, akkor már zöldséget kapott, és nem két szopás között, hanem szopás helyett. A zöldséget is nagyon szívesen és nagy hévvel ette, (először kruplit, répát, majd cukkínit és céklát) de utána még jó sokáig szopott is, amíg egyszer csak nem kért többet. Nálunk a délutáni szopás maradt meg legtovább, az uzsonna még tíz hónapos korában is anyatej volt. Én soha nem dúsítottam a gyümölcsöket keksszel vagy piskótával, a cukor, meg a tojástartalom miatt, egyéves korig ezeket, illetve a tejtermékeket nem árt kerülni. Ha mindenképpen fel akarjuk egy kicsit turbózni a kaját, bioboltokban tudunk venni rizs meg kölespépet (ezek gluténmentesek és jó drágák), vagy a gyerekorvossal fel tudunk íratni olyan pépet, ami tejmentes.
Általában azt javasolják, hogy hetente vezessünk be egy-egy új ételt, de 3-4 napot legalább várjunk, hogy az esetleges allergiás reakciókat megfigyelhessük, ebből következik, hogy egy nap kétféle új dolgot ne adjunk a gyereknek. Amennyiben telik rá, és nem nehéz beszerezni, az első évben érdemes biozöldséget és - gyümölcsöt venni, hogy biztosan elkerüljük a vegyszereket, de nyilván attól senki sem lesz rossz anya, mert a sarki boltban vásárol. Mivel a gyerekek eleinte még nagyon kis mennyiséget esznek, érdemes egyszerre nagyobb adagot készíteni és lefagyasztani. Húsból is megfőzhetünk egyszerre egy nagyobb adagot, majd pépesítés után jégkockatartókba adagolva lefagyaszthatjuk. Ha szerencsénk van, és a gyerekünk bírja az új ételeket, 8-10 hónapos kora körül már egész komplett kis kajákat készíthetünk neki. Gyerekeknek való főzőcskézéshez hasznos Nigella Lawson How to Eat című könyve amelyben Nigella egy egész fejezetet szentel a gyerekkaják készítésének.
