Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miért ártalmas, ha három kilónál több az alsós táskája? És miért nem annyi?
Azért sem kezdem a posztot azzal a közhelyes Rózsi dallal, ami szeptember elseje körül minden harminc fölötti fülébe beeszi magát, pedig nagy igazságok vannak öt kellemes dallamban elrejtve. A nagy izgalommal becsomagolt könyvek és füzetek, valamint az egyéb iskolaeszközök pedig tényleg nagy „hangsúlyt” fektetnek gyerekeink hátára, ez pedig olyan probléma, amivel foglalkoznunk kell.
Amikor reggel felakasztottam a pálcika alkatú lányomra a táskáját, egy enyhe hátrabillenéssel értékelte az akciót, majd miután visszaállítottam az egyensúlyát, egy kezdő lökés szükségeltetett az elinduláshoz. Gondoltam, lemérem este a cuccot, számosítsuk ezt a pakkot egy kicsit, én körülbelül négy kilóra saccoltam. Az eredmény végül hat kilogramm lett, ez pedig pontosan három kilóval több, mint ami engedélyezett. Az alsó tagozatosok táskájának maximális súlyát 2005-ben szabályozták: három kilónál nem lehet több.
Mielőtt azonban valaki nekiveselkedne a googlinak, hogy kiderítse, hol rokkantják meg a gyerekeket ekkora pakkal, töredelmesen be kell vallanom, erről nem feltétlenül a túl sok tankönyvet cipeltető pedagógusok tehetnek, hanem mi, szülők is. Az első bűn például, ami sok anya és apa vállát nyomja a nem megfelelő sulitáska vásárlása. Pedig az első darab megvételének nemcsak azért van rituális jelentősége, mert Jocinak lehet végre a kerület legszebb autós zsákja, hanem mert naponta fogja a gyerek magára akasztani, s a fejlődő testét nem mindegy, hogy mi nyomja szét.
Egy felmérés szerint a gyerekek 80 százalékának gerincproblémái vannak, amiért a rosszul megválasztott iskolatáska is felelős. Leginkább az alsó tagozatos gyerekek veszélyeztetettek, ugyanis ők a felsősökhöz képest gyengébbek, s könnyebben alakul ki náluk torzulás. A legnagyobb kárt a kicsikben a mostanában nagyon divatos oldaltáskák okozhatják, melyek hatására gerincferdülésük lehet, hasonlóan a manapság kevésbé népszerű, kézben cipelős táskákhoz. A legjobb megoldás a hátizsák, mert eloszlik a cipelt súly a gyerek hátán. De az sem mindegy, hogy milyet veszünk, a legelső hátitáska háttal érintkező oldalának merevnek, de nem keménynek kell lennie, s szorosan a háthoz kell simulnia, hogy minél kevesebb erőt invesztáljon a gyerek a cipelésbe.
Kutatások szerint a 10 évnél idősebb gyerekek több mint 13 százalékának visszatérő hátfájása van az iskolában, a 16 évesek gerincproblémái pedig gyakorlatilag megegyeznek a felnőttekével. Később sem mindegy tehát, hogy milyen táskát viselünk, ráadásul az sem, hogy hol. Aki csak egy oldalon tudja cipelni a táskáját, nyaki fájdalommal küzdhet később, ráadásul a válla is féloldalas lehet.
Lányom táskájában kutatva arra is rá kellett, hogy jöjjek, hogy a mindenféle extrák is sokat nyomnak a latban: az alábbi dolgokat találtam derékig eltűnve a táskában: egy igen vastag könyv, amit csak úgy cipel, egy hatalmas uzsonnáscsomag, fél liter víz, kismackó és néhány csere-bere gumiállat, rajzok, kütyük. Arról nem is beszélve, hogy a legújabb divat, hogy minden füzetet kemény védőmappában hordanak (mindegyiket egyben), valamint nagy mappája van a nyelvórának és a külön tájékoztató lapoknak is. Az egészet pedig a fél négyzetméteres tolltartó koronázza meg.
Egyszóval, hiába az iskolák igyekezete, a legtöbb gyerek vállára, önszántából, jóval több teher kerül a kelleténél, nem árt tehát időről időre szanálni.
forrás: www.dailymail.co.uk
