22. hét
Tömeg: 59 kg
Haskörfogat: 83 cm
Mostanában a kisasszony azt játssza odabent, hogy ha a hátamra fekszem, eszeveszett fickándozásba kezd és nem hagy ilyen pozícióban aludni. A minap annyira jól esett volna az ágyban olvasgatni, ha nem kaptam volna minden második mondatnál egy jól irányzott rúgást az alhasamba! Megkértem a mellettem heverésző férjemet, hogy nyugtassa már meg a porontyot, mert így sosem tudom meg, ki a gyilkos. Ő rátette kezét a hasamra, a kölyök varázsütésre elnyugodott, csak néhány finom mocorgással jelezte, hogy ott van. A kis bestia aztán, ahogy apa elvette a kezét, folytatta a fociedzést, így elég hamar letettem a könyvet és az oldalamra fordultam aludni.
Alvás
Apropó, alvás. Mostanában elég rosszul alszom, köszönhető ez az éjszakánként átvonuló viharoknak, a félóránként kidurranni akaró hólyagomnak, a hülye gondolataimnak és állandó agyalásnak (például olyan fontos kérdések azonnali megoldása, mint a „hová tesszük majd a kiságyat?”, „honnan szerzünk babakocsit”? (nem fogok 100 ezret kiadni egy újra), „milyen lesz a szülés?”, „hogy fogok tudni dolgozni baba mellett?” és egyebek. A percenként felmerülő kérdéseimmel fél éjszaka elszórakoztatom magam, majd az éj második felében gyomorégéssel küzdök, amelyen nem segít sem az evés, sem a párnák magasabbra emelése, csak a kis piros dobozban kapható rágótabletta. Hajnalban aztán felébreszt az idegesítő hangú kakas, esélyem sincs visszaaludni.
Szívultrahang
A múlt héten voltunk magzati szívultrahang vizsgálaton. Dr. Hajdú Júliát pont ilyennek képzeltem: rendkívül csinos, ápolt, idősebb hölgy, látszik, hogy nagyon ért ahhoz, amit csinál. Mindent elmagyarázott, én pedig csak bámultam a monitort a számat tátva és csak azt hajtogattam: "ez fantasztikus". A speciális ultrahang-géppel a szív minden része tisztán kivehető volt, a monitoron pirossal és kékkel ábrázolódott az artériás és a vénás véráramlás, látszottak a szívbillentyűk és a doktornő megállapította, hogy durva szívfejlődési rendellenessége nincs a babának. Majd azt is hozzátette, hogy valószínűleg enyhe sincs. Küldött a lányaimnak egy-egy A4 méretű fotót a magzatról, amelyeken persze nem meglepő módon megint csak szopja az ujját a bébi.
Kaja
A sűrített tejről terveimnek megfelelően átszoktam a gyümölcsökre, és pont, ahogy számítottam rá, a lányaim is rengeteg őszi- és sárgabarackot, szilvát, dinnyét és ribizlit fogyasztanak velem. A krumplifőzelék még mindig non plus ultra nálam, esténként felmerülő édességvágyamat pedig száz százalékos szilvalekvárral csillapítom, így az emésztési problémáim is megoldódtak.
Gyerekek
Harmadik hete vannak itthon a gyerekek az oviszünetnek köszönhetően és szedik szét a lakást (és ezzel együtt az idegeimet) minden áldott nap. Hozzátenném, hogy visszaemlékezve arra, amikor Pötyit vártam és Málnival voltam bezárva a lakásba, sokkal rosszabbra számítottam. Talán türelmesebb vagyok velük, talán ők is értelmesebbek már, mindenesetre a rendetlenségen kívül nemigen szoktunk veszekedni. (Lehet, hogy kényszerítenem kellett volna őket a szobatisztaságra és akkor rendmániásak lennének?) Málni mostanában folyton kisbabásat játszik és pelenkázza-öltözteti-eteti (nem szoptatja) a játékbabáját, mondhatni gyakorol, hiszen büszkén meséli mindenkinek, hogy ő már olyan nagy, hogy a hugit majd ő fogja pelenkázni. Remélem, a lelkesedése hosszú távú lesz és szeretni fog segíteni a baba körül.
