Jéggé fagytunk, becsíptünk, jóllaktunk
Tudtuk, hova megyünk, egy étterem belső udvarára, ahova nem esik be az eső, mert üveggel fedett, ezért nem kellett attól félnünk, hogy az időjárás kitol velünk. De tévedtünk. Az eső valóban nem esett be, de az a kilenc fok, amennyire lehűlt estére a levegő, igencsak megviselt minket. Nem lehet szépíteni, egyszerűen szétfagytunk. Bevalljuk, kicsit meglepett minket, hogy az étteremnek semmilyen megoldása nem volt a problémára. Se pokróc, se gázfűtés. Később valahonnan mégiscsak előkerült pár fehér lepedőszerűség, amivel a székeket szokták felöltöztetni az esküvőkön, ebbe burkolóztunk mindnyájan, szereztünk egy pálinkát, és így kezdtünk belelazulni az estébe.
Nem blogtalálkozó volt
Teltház volt, sőt, harmincan még a várólistán is maradtak, ennek ellenére voltak olyan asztaltársaink, akiknek fogalmuk sem volt, hol vannak. Ők egy átlagos borvacsorára érkeztek, csodálkoztak is, hogy itt szinte mindenki ismeri a másikat, éttermekről és különleges alapanyagokról szól a diskurzus. Nem mindenkinek ment át az információ, hogy itt bizony tényleg három gasztroblogger lány főz, és azért csak az első öt percben voltak közöttünk, mert hagymát kellett aprítaniuk bent a konyhában.
Szerencsére 3G, az volt
Az első öt percben, amikor bemutatkoztak, konkrétan semmit nem értettünk, mert annyira visszhangzott az udvar, hogy csak valamilyen furcsa moraj érte el a füleinket. Szerencsére kaptunk egy klassz kis étlapot, rajta a nevekkel, így tudtuk, este kik gondoskodnak a jólétünkről, az ételekről és a melléjük társított borokról is tudomást szereztünk. Amit nem sikerült megértenünk, azt gyorsan pótoltuk az okostelefonnak köszönhetően: Behumi Dóri énekelt a Jazz meg Az-ból, a Dívány gasztrósai Mautner Zsófival egészültek ki, a borokat Herczeg Ági és Toronyi Zsuzsa borszakértő töltötte a három borász segítségével.
Ennek nagyon örültünk, mert ők kijöttek az asztalokhoz, lehetett kérdezni, de maguktól is volt pár kedves szavuk a vendégekhez. Izgalmasnak ígérkezett a streetfood, vagyis az utcán kapható ételek párosítása tokajival, ami nem éppen megszokott kombináció.
Töki pompos, az nem volt
Indításként friss, még langyos kenyérlángos érkezett, rajta vékony sonkaszelet. Kicsit féltünk, hogy töki pompost kapunk majd, de szerencsére nem toltak ki velünk. Nagy tálcákon hozták ki a konyháról, mindenki maga vette le az adagját. Minket az igazi kenyérrel mindig el lehet varázsolni. Kívül ropogott, belül puha volt.
A legütősebb párosítás talán a garnéla curry volt tokajival. Soha nem gondoltuk volna, de úgy tűnik, a tokajit ezekhez az ételekhez találták ki. Ha mégsem, akkor is ezekkel kéne párosítani. Ajánljuk azoknak is a fűszeres, csípős ételek párosítását édes tokajival, akik eddig nem igazán barátkoztak ezzel a borfajtával. Megéri!
Ezek után a narancsos, fűszeres malachússal töltött burritóhoz is valamilyen édesebb borra számítottunk, de egy száraz furmint érkezett mellé, de ez is nagyon rendben volt.
Egyedi csomagolás minden fogásnak
Itt muszáj szólnunk pár szót a szervizről: a fogások nem tányérokon, hanem utcai ételeknek szánt csomagolásban érkeztek. A színes papírtányérokon felirat hirdette a 9 nőt, de a burritót papírzacskóban kaptuk, amit szintén személyre szabott, színes matricával zárták le. Műanyag egyedül a currys tálka volt, az is valamilyen formatervezett, átlátszó darab volt. Díjaznánk, ha a valódi utcai ételeket is hasonlóban kapnánk.
A vacsorát nyolc körül kezdtük és tizenegykor fejeztük be. Ha huszonöt fok lett volna, valószínűleg még éjjel egykor is ott beszélgettünk volna, de így is megtette a bor a hatását: a vacsora felénél már egyáltalán nem fáztunk, és ahogy néztük, másoknak is kipirult az arca.
Az este kezdetén még biztosak voltunk abban, hogy a desszertek közül a fehércsoki fagyit kihagyjuk majd, de aztán csak lecsúszott a vaníliás tejespitével és a török grízes süteménnyel együtt.
Legközelebb kérünk pokrócot!
Összegezve: a borok nagyon jók voltak, örültünk, hogy kilenc tokajit is sikerült megkóstolnunk. Az ételek izgalmasak és igazán finomak voltak, a zene pedig tényleg nagyon feldobta az egész estét. 12 000 forintot fizettünk fejenként, ami nem kevés, de legközelebb is szívesen kifizetjük, ha a gasztroblogger lányok jobban megbíznak a konyhában, és inkább csak a receptet adják a személyzetnek, a hagymát már nem ők pucolják. Így lenne idejük odaülni hozzánk pár percre beszélgetni, hiszen leginkább értük mentünk. És pokrócot akkor is kérünk, ha a következő vacsora augusztusban lesz, legfeljebb nem használjuk.
