Toronyi Zsuzsa, jelenleg a CEWI boriskola egyik tulajdonosa és a Zwack borház borszakértője. De nem készült mindig borszakértőnek. Előző munkaadója kólás cég volt. Igazán szerencsés embernek érzi magát, a nagy multi után a hobbijából élhet, azzal foglalkozhat, amit igazán szeret, vagyis a borral. Vele beszélgettünk.
Mikor szeretted meg a borokat?
Iszonyatos régen készülök a borokkal foglalkozni. Marketingesként dolgoztam, gimnázium után az olyan biztonságos döntés volt, hogy a Közgázra megyek tanulni. Badacsonyban nőttem fel, a családomnak nemzedékekre visszamenőleg volt szőlője Somlón, illetve Badacsonyban. Persze nem igazi borászok voltak, inkább borosgazdák, de a ledolgozott hét után minden vasárnapunk azzal telt, hogy kimentünk a szőlőbe.
Azt gondolnám, hogy ha gyerekként minden vasárnap ki kell mennem segíteni a szüleimnek a szőlőbe, akkor felnőttként messzire elkerülöm ezt a munkát.
Nem mondom, hogy mindig a legboldogabb voltam, ha össze kellett szednem a venyigét a metszés után a szőlőből strand előtt, de nagyon szerettem a természetet, a szőlőt mint növényt, úgyhogy nem büntetésként éltem meg az ilyesmit.
Már a munkám mellett párhuzamosan kezdtem el kóstolni tanulni, és aztán az egyik csokoládé márkával, amiért akkor felelős voltam, elkezdtünk a borokkal dolgozni. Vörösborokhoz párosítottuk a csokoládékat. Az egy nagyon jó kis munka volt, imádtam minden pillanatát, de még akkor sem éreztem elégnek a tudásomat arra, hogy a borokkal foglalkozzak főállásban.
Munkát váltottam, és elmentem az egyik kólás céghez dolgozni. Nem, nem a boroskóla miatt... Ekkor éreztem úgy, hogy el kell kezdenem komolyan foglalkoznom a borral. Sokat tanultam, és hatalmas lökést adott, amikor megszűnt a pozícióm a munkahelyemen, ami megadta az irányt a továbbiakhoz. Így ahelyett, hogy megpályáztam volna egy másik pozíciót, belevetettem magam a boréletbe.
Először a középutat választottam, a bormarketinggel kezdtem el foglalkozni, de hamar kiszorította a marketinget a bor maga. Nemsokára befejezem az iskolát Londonban, és nemzetközi borakadémikus leszek. Szerencsére most egy olyan időszakot élünk Magyarországon, amikor a magyar bor, mint hungarikum, nagyon pozitívan van megítélve. Az elmúlt öt-tíz évben elképesztő módon nőtt a minősége a magyar bornak. A mostani fiatalok teljesen másképp élnek, mint akár a tíz évvel ezelőttiek is. Sokat járnak külföldre, jobb rálátásuk van sok mindenre, a borokra is, és ezeket a tapasztalatokat hazahozzák.
Hogyan kerültél a Zwackhoz?
A Zwackot ajándékba kaptam az élettől. Vettem a bátorságot, és nem mentem el dolgozni egy multihoz, és akkor egyszer csak jött a lehetőség, hogy a megüresedő sommelier helyére mehessek dolgozni. Úgy tekintek erre az állásra, mint ami megkönnyíti az utamat az átállásra a multik világából egy nyugodtabb, szerethetőbb világ felé, ahol azzal foglalkozhatok, amivel szeretek: a borokkal. Imádom a munkám, elképesztően sokat kell járnom pincészetekhez. Én választom ki a borokat, sokszor nekem kell letárgyalnom az árakat.
Vannak olyan borházasítások, amik kifejezetten a Zwacknak készülnek. Ezeket együtt állítjuk össze a borásszal, együtt kóstoljuk végig évről-évre. Ez az egyik legjobb része a munkámnak. Körülbelül harminc borászat, kétszáz borát forgalmazzuk. Ezek általában kis területen termesztett szőlőből készülnek természetes módon. Olyan pici, pár hektáros területek és kicsi családi pincék, akiknek segíteni kell az útjukat a piacra. Nyilván a piacon élünk mi is, ezért van pár nagyobb borászat is a portfóliónkban, mint pl. a Nyakas, Gere....
Nektek is van szőlőtök. Beleszólsz abba, hogy édesapád hogyan készíti a bort?
Édesapám igazi sváb ember, nagyon közel áll a természethez. Próbáltam neki finoman segíteni, hogy hogyan metssze a szőlőt, hogy korlátozza a hozamot, vásárolni neki új hordót, ilyesmi, de belebetegedett. Akkor úgy döntöttem, hogy nem szólok bele olyanba, ami az övé. Nem vehetem el tőle nyugdíjas korára az egyedüli alkotóterét. Segítek neki szüretelni, megkóstolom a borát, elmondom amit gondolok, de nem erőszakoskodok vele, hogy hozamkorlátozza a termést. Lágyabban tudom kicsit terelgetni, hogy legyen. Ahogy eldöntöttem, hogy nem emlegetem többet neki ezeket a dolgokat, rögtön meggyógyult. Ez így van jól. Amíg él, addig az ő bora lesz. Különben is jók a borai, büszke vagyok rá nagyon.
Lesz saját szőlőd is?
Igen, a Somlón. Somlói lány vagyok, imádom a helyet, a szőlőt. Ott nőttem fel, imádom. Erre is meg kell érni. A borszakértés, mint szakma is másfél éve jött, úgy érzem akkor értem meg rá igazán, és nem baj, hogy nem 23 évesen kezdtem el ezzel foglalkozni. Mindennek eljön az ideje.
Férfi szakma a borász vagy a borszakértő?
A borszakértő viszonylag új szakma Magyarországon, sok köztünk a nő. Sok borásznak nem ment könnyen, hogy megemésszék azt, hogy érthet valaki a borokhoz, ha nem borász. Ez nem a női mivoltomnak szólt, hanem annak, hogy úgy érezték, hogy szakmán kívülről jöttem. Bizonyított tény, hogy mi nők jobban kóstolunk, több ízt érzünk, mint a férfiak. Hallottam már elismert borszaktekintélytől azt, hogy azért szeretne nő lenni, hogy úgy tudjon kóstolni, mint én. Én hiszek abban, hogy a bor szakrális ital, nem véletlen, hogy már ősi idők óta a legnagyobb szentségek egyike. Nem csak én vagyok nagyon boldog tőle, de végre talán Istennek is tetsző amivel foglalkozom.
Nem szeretnéd elvégezni a borász képzést is?
De igen! Ha vége van a londoni iskolámnak, megyek továbbtanulni.
Hogy lett ebből boriskola?
Az iskolát hárman csináljuk Horkay Andrással és Patkó Gáborral. Együtt jártunk ki Londonba diplomaképzésre, és mind a hárman tanítottunk egy másik iskolában, de úgy gondoltuk, mi másképp szeretnénk ezt csinálni. Piac van rá, hiszen az emberek elkezdtek érdeklődni a borok iránt, szeretik a magyar borokat. Annyi bort nem vesznek általában, hogy kompromisszumot kelljen kötniük, így hamarabb leemelik a polcokról a drágább magyar borokat is a külföldi ajánlatok helyett. A borászok is jól kihasználják a lehetőségeiket, sok borfesztiválon jelennek meg személyesen, így megismerik őket a fogyasztók. Sokan váltak valódi ikonná. Könnyebben levesz az ember egy palack bort, ha tudja, ki van mögötte. Kezdenek nyitni a nemzetközi borok felé is. A WSET rendszerben tanítunk, amiben nagyon hiszek. Ez nem egy megmondó rendszer, de ad vezérvonalat arra, hogy hogyan kóstoljad a bort. Egy csomó szubjektív benyomásra ad egy olyan objektív választ, ami mindenki számára érthető.
Mindenkinek katartikus élmény az első rendszerben kóstolt bor. Szerencsések vagyunk, hogy erre az épületre rátaláltunk. Nagyon klassz a dizájn, olyan, mint amilyennek mi is gondoljuk az iskolát: fiatalos, innovatív, élményekkel teli. Szeretjük átadni ezt a tudást, ezt az élményt. Így aztán üzletileg is megalapozottnak láttuk az iskolát, és nyáron belevágtunk. Egy igazi álom vált ezzel teljessé.
Címlapfotó: Ryan Opaz
