Az időjárás rendkívül kegyes volt délelőtt, az ember néha úgy orrontotta, hogy elég lenne egy póló is, persze abban a tudatban, hogy a szatyor alján ott lapul egy könnyű, őszi színekben pompázó pulóver is. A közelgő Halloween előszeleként madárijesztővé gerincesedett tökfej fogadott minket a bejáratnál, melynek nőstény párja a park zöldterületén, a mulatságok helyszíne és az íjászkert között állt.
Október 16-án, szombaton igazi autentikus, egész napos szüreti mulatságra csábította a különleges ételre-italra vágyó családokat a Csiki Pihenőkert. A hangulatos szüreti eseményen sor került szőlőszedésre is, mégpedig az Európa Kertben elültetett, Budaörsről és Budaörs testvérvárosaiból – Bretzfeld, Kisújfalu, Magyarkanizsa, Pula – származó tőkékről. Akármerre nézett is az ember, mindenfelé önfeledten rohangáló gyerekeket látott, hiszen amikor nem szüreti mulatság, akkor gyerektábor zajlik a területen. A nemzetközi gasztroeseményre mindenki hozta a magáét, reggel óta sütöttek-főztek.
Nemzetközi gumicsizma-trendbemutató
A gyerekek mindent körülrajongtak, és lehetetlen volt elhajtogatni őket bárhonnan is: rögtön szemet szúrtak nekik a kádban felhalmozott szőlőfürtök, és hogy ismerkedjenek az anyaggal, a szervezők egy fadorongot biztosítottak nekik, hogy előpüföljék a taposásra a gyümölcsöt. Nehéz lekötni a gyerekeket, mégis ez volt az a program, ami hosszabb ideig elfoglalta őket.
Minden város képviselője jelen volt, hogy bemutassa, mit tud. A meghívott város képviselői pedig tapostak – akár egy nemzetközi gumicsizmatrend-bemutatóval is összeköthető lehetett volna a szőlőtaposás, mert tarka, csíkos, vagy éppen sterilen hófehér, változó fazonú csizmák alatt lehelték ki nedvüket a szőlőszemek. Amit ma készítenek, palackozzák is, hogy jövőre elővehessék.
Délelőtt rituális szüretelés, szőlőtaposás és préselés zajlott, a nyughatatlan, ám kreatív csemetéket pedig történelmi játszóház és kézműves foglalkozások próbálták lekötni, míg a szülőknek sikerül kellemesen berúgni. Aki szereti folyamatában végigdrukkolni azt, amit hamarosan a szájába vesz, forralt borral a kézben állhatta körül a bográcsban és kemencében készülő finomságokat. Bográcsgulyás és tejfölös lepény a magyar oldalról, bajor grillkolbász savanyú káposztával a német oldalról, juhtúrós sztrapacska képviselte a szlovákokat, csevapcsicsa és zakuszka a szerbeket, míg halpástétom és pikáns isztrai saláta a horvát konyhát.
A vízköpő békától a kőhalig
Amíg megízleltük a kellemesen aromás forralt bort, a kiadványok közt bogarásztunk. A hasonló össznépi mulatságokon a legkülönfélébb kiadványokat szokta összehordani az őszi szellő - így találtunk rá a Kisújfalui Önkéntes Tűzoltó Testület 120 éves jubileumi zászlóavatási ünnepsége alkalmából kiadott füzetkére, melyet igazából csak a „Tűzoltóság! Szent! Malaszt, s eszme! Te benned egy ige testet ölt”– monumentálisan képszerű verssoráért vettünk magunkhoz.
A Csiki környék
A Csiki Pihenőkert területén 2002-ben lezajlott régészeti feltárásoknak köszönhetően egy egykori település rekonstruált részlete tekinthető meg. Csik falu kora Árpád-kori településként, hajdan egyike volt a Buda környéki szőlőtermelő falvaknak, a Budakeszi-árok (Csiki-patak) két partján terült el, közvetlenül a ma Törökugratóként ismert sziklás hegy lábánál. A település lakói főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak, sok budai polgárnak volt itt szőlőse. A település nevét őrző "Csiki-csárda" egészen 1945-ig szolgálta az utazók kényelmét a Bécsbe vezető főút mentén. Ma már csak félig beomlott pincéje látszik az 1. sz. út mentén, a Huszonnégyökrös hegy lábánál. A terület egy botanikus kertre hasonlít, szinte nincs két egyforma növény, gyönyörű nagy lombos fák, örökzöldek és cserjék mindenfelé. A bejáratnál megtaláltuk a környék talán legszebb csobogóját, melyben vízköpő békától kőhalig minden vízi teremtmény képviseltette magát.
A német, szlovák, szerb és horvát finomságok kóstolója előtt a kihelyezett asztalok között sétálgattunk, megízlelve a helyi borokat, pálinkákat. A testvérvárosok közül talán a Bretzfeld és Budaörs között szövődött kapcsolat a legérdekesebb, ugyanis ennek a viszonynak mély emberi, történelmi és érzelmi gyökerei vannak. Budaörs a II. világháború után mély traumát élt át, gyakorlatilag a község egész lakosságát elűzték szülőföldjéről. Bretzfeld is azon városok közé tartozott, amelyek önzetlenül segítették a Budaörsről elűzötteket az új hazába való beilleszkedés során. Talán ennek a vérátömlesztésnek köszönhető, hogy Bretzfeld ma már kiemelt borvidék.
A szlovák illetőségű Kisújfalut szintén a kiváló borászatok kötik Budaörshöz, ugyanis a faluhoz tartozó Szőlőhegy a vidék legszebb lankáin terül el. A dűlők fekvése, a napsütés, a talaj összetétele minden feltételt biztosít kiváló borok készítéséhez. A szőlőskertekkel körülölelt völgyben számos hagyományos borospince bújik meg. Kisújfalun a szőlészet és a borkészítés évszázados hagyományokra tekint vissza. A bor ó tölgyfahordóban, vagy szuperszonikus saválló acéltartályokban ugyanolyan jól érik, ötvözve ezzel a hagyományos és a modern technológiákat. A meszes, agyagos lösztalajon üde savakkal, gyümölcsös illattal bíró borok teremnek.
Mire képes a jóféle étel és ital?
A Magyarkanizsán szeptember végén indult XXI. Horgosi Szüreti Napok keretében zajlott Bor- és mustivó verseny győztesének jelenlegi állapotát csak tippelni tudjuk, de azt első kézből hallottuk, hogy ezen a vidéken a pálinkakultusz (többek között cigánymeggyből) a borászat elé tolakodik. A pálinkakészítés művészet: titka nincs, csak komplexitása - függ a gyümölcsszedéstől kezdve a pálinkafőzésig mindentől. A lényeg, hogy csak szép, érett és jó minőségű gyümölcsből készítsük.
A tavalyi Magyarkanizsai Pásztornapok is a pálinka jegyében telt el. Senki sem számított akkora tömegre, mint amekkora összegyűlt – ugye, mire képes a jóféle étel és ital? – gondolhatnánk. A dolog érdekessége, hogy csupán az első alkalommal rendezték meg a Pásztornapokat, mégis hatalmas volt az érdeklődés, talán a nemzetközi főzőverseny vonzotta a népet. A zsűri nemcsak az ételek minőségét, hanem a terítést és a főzőhelyeken lévő sátrak díszítését is díjazta. Világos, hogy nagyon idegesítő a mindenféle gagyi hülyeséget Guinness-rekordnak nyilvánítani, ám valamelyest elnéző az ember, ha kajáról van szó: 150 csirkét sütöttek meg egyszerre egy 32 méteres rúdon.
A horvátországi Pula messze földön híres borászatáról, halászatáról, így mindene adott egy ínycsiklandó gasztronómiai prezentációhoz. A 62 ezer lelket számláló város, az Isztriai félsziget déli csücskében, egy védett öbölben fekszik. Pula Isztria legnagyobb városa, és egyben gazdasági- illetve kulturális központja. Minden pulai városnézés legfontosabb állomása a pulai amfiteátrum, ahol egykoron gladiátorok harcoltak, majd innen egy rövid séta után az Aranykapuhoz, vagy más néven Segius diadalívéhez jutunk.
A térség enyhe mediterrán éghajlata kedvező feltételeket biztosít a szőlő- és az olajbogyó-termesztésnek. Isztrián nagy hagyományai vannak; a bor és az olívaolaj az isztriai konyha és a mediterrán táplálkozás fontos és lényeges részét képezi. Az isztriai bor különleges aromáját, színét, ízét a vörös föld és a tenger közelsége adják. Isztrián már évszázadok óta foglalkoznak olajbogyó-termesztéssel. A jellegzetes, kesernyés ízű és zöldes színű növény az egészséges táplálkozás egyik legfontosabb szegmense. Az Isztriai-félszigeten számos bor- és olívatúra van, melyeken mélyebben is megismerhető a két kultúrnövény.
