Milyen társasjátékot érdemes venni a legkisebbeknek? Az ovis korosztálynak szánt játékok között valamiért tarolnak az ilyen-olyan kinevet-a-végén típusú játékok. Nem rossz az persze, legyen egy belőle minden családban, de négy variációra azért nincs szükség. A játékboltok polcai roskadásig vannak ovisoknak szánt társasokkal, milyen kár, hogy a kínálat zöme igénytelen, érdektelen gagyi, amiből borzasztó nehéz kiszúrni az igazán jó darabokat.
Megpróbáltunk összeszedni néhány olyan játékot, amivel már a legkisebbek is tudnak játszani, és elég élvezetesek ahhoz, hogy ne csak egyszer vegyük őket elő.
A nagy klasszikusokra, mint az Activity Gyerek/Junior, a Scrabble Junior, a Monopoly gyerekveziói most nem térnénk ki, ezeket mindenki ismeri, mi mindegyikkel játszottunk, a gyerekek szerették őket, legjobban egyébként az Activityért lelkesednek, de Monopoly-csatákat is sokszor vívtunk, nekünk a korábbi autós változat van meg. Mifelénk ezek közül legkevésbé a Scrabble junior volt érdekes, azt néhány próbálkozás után megunták, az szerintem a 4-5 éveseknek jó, előtte nehéz, utána hamar túl könnyű.
Szivárványkígyók
Nem is tudom, lehet-e ezt egyáltalán társasjátéknak nevezni, de nálunk éveken át óriási sláger volt, amit ráadásul minden vendéggyerek is azonnal a szívébe zárt. És nem csak a gyerekek imádták, de mi is szívesen játszottunk velük, ami szintén nem utolsó szempont. Elvileg négyéves kortól ajánlott, de egy átlagos hároméves már elboldogul vele.
A játék nem bonyolult, kártyákból áll, amelyeken egy kígyó háromféle alkatrésze szerepelhet: fej, törzs vagy farok, a végek mindig egyszínűek, a törzs darabjainak két vége viszont mindig egymástól eltérő. A lefelé fordított lapokból felváltva kell húzni, és ha a kihúzott kígyódarab színe passzol az asztalon már lent lévő valamelyik kártyához, akkor oda is lehet illeszteni, ha sehova sem passzol, akkor azzal új kígyót kell kezdeni. A cél az, hogy minél több, minél hosszabb kígyót építsünk, a kész állatot – a befejezéshez minimum kell egy fej, egy vagy sok törzs és egy farok – az teheti el, aki az utolsó elemét az asztalra tette.
A játék nem túl hosszú, addig tart, míg az összes kártyát fel nem húztuk. Mivel egyszerre mindig több kígyó alakul, ritka benne az igazi dráma. Van benne kis taktikai elem is: amiatt, hogy előre sosem lehet tudni, melyik állatot ki fejezi be, felmerül a kérdés, hogy milyen hosszúra érdemes hizlalni a már megkezdett állatokat, vagy mikor jobb inkább újat kezdeni. Ha ezt keresik a játékboltban, így néz ki, ár-érték-használat arányban talán életem legjobb játék-beruházása volt.
Halli Galli Junior
Azt hiszem, reflexjátékoknak szokták hívni ezt a kategóriát, ahol az a lényeg, hogy ki tud valamit minél gyorsabban csinálni, Ez a játék elég vicces a kicsiknek, viszont arra érdemes figyelni, hogy ha a játékosok között nagy a korkülönbség, az a fiatalabb versenyzőket szinte esélytelenné teszi, ami hamar elveszi a kedvüket.
Kilenc színű bohóc szerepel a játékban. Itt az a lényeg, hogy körönként kell felfordítani mindenkinek egy-egy kártyát, meg kell figyelni, mikor bukkannak fel az asztalon egyforma bohócok, és aki leggyorsabban észreveszi, hogy megjelent egy pár, annak rá kell csapnia a középen elhelyezett csengőre. Aki az adott kört nyerte, elviszi a többiek abban a körben szereplő lapjait. Elvileg már ketten is lehet játszani, de élvezetes azért inkább 3-4 játékossal lesz. A Piatnik játéka így néz ki.
Gyümölcsöskert
A Gyümölcsöskertben az a jó, hogy minden játékos együtt küzd a holló ellen, így ha sikeresek vagyunk, mindenki örül, ha pedig kudarcot vallunk, akkor mindenki egyszerre szomorkodik. A játék lényege az, hogy négy fáról kell lekapkodnunk a gyümölcsöket – az egyes fajtákat a dobókockán színek jelölik –, dobhatunk még kosarat, ilyenkor szabadon választjuk, honnan szüretelünk, vagy dobhatunk hollót is, ilyenkor a tábla közepén lévő hollókirakó egy darabját kell a helyére illeszteni.
A játékmenet egyszerű: meg kell próbálni megszerezni minden gyümölcsöt, mielőtt a holló összes darabja a helyére kerülne, mert ha ez nem sikerül, akkor a madár viszi a megmaradt termést, és ő nyer.
Ezt a társast a 3-6 éves korosztálynak javasolják, de akár még a 7-8 évesek is szívesen beszállnak egy körre, bár nekik azért már nem venném meg. Ami viszont kicsit szomorú, hogy ez a játék nagyon drága, 10 ezer forint körül láttam legolcsóbban, bár aukciós oldalakon ennél azért olcsóbban is szerezhetünk használt példányokat. Így néz ki, és a linken még részletes ismertetőt is olvashatnak róla.
Uno, Solo Junior/Mini, Fekete Péterek
Ezek ugyan mind régi nagy öregek, de olyan kártyajátékok, amikkel már a legkisebbekkel is élvezetesen lehet játszani.
Az uno/solo egyszerűsített változata nagyon élvezetes a 3-5 éveseknek, nehézséget egyedül az okozhat, hogy egy kártyával a kézben senki ne felejtse el elmondani, hogy "uno", mert akkor két lapot kell húzni, bevallom, pedagógiailag talán helytelenül, de én általában figyelmeztettem őket, amíg még nagyon kicsik voltak. Később viszont elég hamar túl egyszerűvé válik, mivel a gyerekváltozatban sokkal kevesebb féle akciókártya van, mint a hagyományos verzióban, amit akár már egy ötévessel is simán együtt tudunk játszani. Ezért nagyovisoknak már ne a gyerek változatot válasszuk.
A fekete péternek is ezer és egy fajtáját árulják, és szerintem minden gyerekszobában jól jöhet egy. Igazán értelmesen játszani legalább három emberrel lehet. Nem tudom, hány éves korig szokták javasolni, de nálunk még a kisiskolás is szívesen játszik vele, és ő legalább már nem omlik össze minden alkalommal, ha a végén nála maradt a fekete péter.
Élvezetes, értelmes, kicsiknek is jó játékok jöjjenek még kommentben!
