tai chi idős

Az utolsó ökölcsapásról kapta a nevét a legendás kínai harcművészet, azonban ne valamiféle erőedzésre gondoljunk, hiszen a nehezebben mozgó időseknek kifejezetten ajánlják. Nem véletlenül.

A tai chi vagy magyarosan tajcsinak nevezett mozgásrendszer a csi, vagyis a belső energia áramoltatására alakult ki. A tradicionális szemlélet alapján az univerzum erőit képes megmozgatni. Elsődleges célja a test és a lélek egészségének biztosítása, azonban harcművészetként is megállja a helyét. Kínában szinte minden közparkban, minden reggel és este idősek tízezrei tajcsiznak együtt frissességük megőrzése érdekében. A kutatók szerint nekik van igazuk. 

Nem csak mozgás

A különféle iskolák egy része manapság, főleg őshazáján kívül inkább a mozdulatokra helyezi a hangsúlyt, a tajcsi azonban egy szellemi út, mely a taoista tanítások és a mozgásban végzett meditáció által az ember fejlődését célozza meg. Ha csak a mozgás kedvéért választjuk ezt a sportágat, már annak is komoly egészségfenntartó hatása van, azok azonban, akik komolyabban belemélyednek a lelki oldalába, az ősi felfogás szerint akár a teljesség állapotába is eljuthatnak. 

Az ázsiai országban élő idősek körében is rendkívül népszerű sport viszonylagos egyszerűségének és könnyűségének köszönheti a korhatár nélküli rajongói táborát, ugyanis az alapvető mozdulatok tényleg nem igényelnek sem különösebb erőnlétet, sem extra mozgékonyságot vagy hajlékonyságot, mindig az adott személy aktuális állapotához igazodnak. Éppen ezért kifejezetten alkalmas olyan emberek számára is, akik korukból, fájdalmaikból, betegségükből fakadóan nem válogathatnak korlátok nélkül a testgyakorlás különféle formái közül. 

Élethosszig tajcsizhatunk

Az ötféle verzió az öt leghíresebb tajcsidinasztiáról kapta a nevét, közülük a két legegyszerűbb, legkevesebb mozdulatsoron alapuló verzió az, ami napjainkban is népszerű. A 24 és a 48 lépéses, egyszerűsített formája ugyanis valóban bárki által könnyen elsajátítható. 1956 óta hivatalos sportnak számít, a négy mester segítségével megalkotott alapverziót a Kínai Sportbizottság ekkor rögzítette. Mivel nem kifejezetten támadó technika, még az átnevelőtáborok lakóinak is engedélyezték, hogy így sportolhassanak. 

A gyakorlatok alapjai pár perc alatt elsajátíthatók, s mivel ez nem egy tipikus közelharc, itt a mozdulatoknak, a lendületnek és megállításának nagy szerepe van. Mivel a relaxáció és a lazaság nemcsak fizikai, de tudati szinten is alapvető, már önmagában a rákészülés hatékony segítség lehet a stressz feloldására. Ezt ismerték fel a University College Cork szakemberei is, amikor a kínai eredetű harci technika egészségre gyakorolt hatásait vizsgálni kezdték. 

A vizsgálatok során olyan enyhe tünetekkel bíró parkinsonos embereknek tanították meg az alapvető lépéseket, akik nem a betegség öröklött formájában szenvednek. A kutatók minden egyéb betegséggel élőt kizártak a vizsgálatokból, hogy kifejezetten erre a neurodegeneratív betegségre gyakorolt hatásokat tudják elemezni. A résztvevők átlagos életkora 66 év volt, a sportoló és a kontrollcsoport tagjai közel azonos létszámúak voltak, ugyanannyi nő vett részt a tesztekben, mint férfi. 

A betegséget átlagosan négy évvel a mozgásforma elsajátítása előtt diagnosztizálták a betegeknél, így igyekeztek reális adatokhoz jutni. 

Hosszú távon is előnyös lehet a Parkinsonnal élőknek

A 2016 és 2021 között zajló megfigyeléses vizsgálat során heti két alkalommal, 1-1 órás tajcsiedzésen vettek részt, és kiderült, hogy motoros funkcióik minden esetben javultak a kontrollcsoport tagjaihoz képest az időszak végére. A nem sportoló résztvevőknek több gyógyszert kellett szedniük a tüneteik enyhítésére, illetve gyorsabban romlott az állapotuk is. Ez a szakemberek szerint arra utalhat, hogy a tajcsi a betegség progresszióját képes lehet enyhíteni. A pozitív hatások ráadásul nem csak a motorikában mutatkoztak meg, a csoport tagjai jobb életminőségről, pihentetőbb alvásról és a memória javulásáról is beszámoltak. 

Mivel a jelenlegi orvosságok nem képesek kellő mértékben késleltetni a betegség súlyosbodását és megakadályozni a tünetek erőteljesebbé válását, úgy vélik, a tajcsi egy hozzáférhető, anyagi erőforrásokat csak mérsékelten igénylő, de hatékony kiegészítő terápia lehet a Parkonson-kórral élők számára. Azonban mivel nem randomizálták a csoportokat, elképzelhető, hogy kifejezetten a sportszerető, amúgy is egészségesebb életmódot folytatók jelentkeztek a mozgásos csoportba. 

Mivel maga a rendszeres mozgás is képes a test gyulladásos folyamatait mérsékelni – és ebben az esetben az idegsejtek roncsolódása kifejezetten a testszerte jelen lévő gyulladásnak köszönhető –, lehet, hogy a fizikai aktivitás önmagában is elegendő lenne hozzá, tajcsitól függetlenül. Ezt a későbbiekben még vizsgálni tervezik.

Amennyiben ez így van, az nyilván árnyalja a fenti eredményeket, abban viszont megerősít, hogy maga az egészséges és tudatos életmód képes olyan körülményeket teremteni, ami hatékony lehet a súlyos, időskori betegségből fakadó állapoton javítani. Azaz ha nyitottak és aktívak vagyunk, s van kedvünk kipróbálni ezt a mozgásformát, már tettünk valamit annak érdekében, hogy öregedésünket kicsit kontroll alatt tarthassuk.