veszélyes tó

A tavat a tudósok csak nemrég fedezték fel a Mexikói-öbölben. Kutatása, felmérése azonban nagyon problémás: aki eddig beúszott, az ott is maradt örökre. Erik Cordes, a Temple Egyetem biológiaprofesszora kutatja a medencét, és az Oceanography folyóiratban ismertette eredményeit: „Az egyik legcsodálatosabb dolog a tenger mélyén. Lemész a fenékre, és ott egy tó. Olyan érzés, mintha nem ezen a világon lennél” – mondta Cordes.

Csakhogy a tengeren belüli tó 19 Celsius-fokos (a tengerfenéki vizekhez képest meleg) vize körülbelül ötször olyan sós, mint az őt körülvevő víz. Nagyon mérgező koncentrációban tartalmaz metánt és hidrogén-szulfidot is, ezért nem tud keveredni a környező tengerrel. Különálló, halálos egységet alkot: a benne úszó állatok (és emberek) számára ezek a mérgező koncentrációk végzetesek lehetnek. Csak a baktériumok, a csőférgek és a garnélarákok képesek túlélni a durva körülményeket. A tudósok számára azonban ez a tó olyan, mint egy játszótér a kutatásokhoz. Könnyedén tesztelhetik, hogy bizonyos szervezetek hogyan képesek túlélni szélsőséges élőhelyeken. Talán azt is segít megérteni, milyen lenne az emberi élet egy másik bolygón.

Hogy jön létre egy veszélyes tó a tengerben?

A középső jura időszakban a Mexikói-öböl még sekély tenger volt, annyira sekély, hogy ki is száradt. Vastag sóréteg és tengervízből származó ásványok maradtak utána, akár 8 km vastagságig. Amikor az öböl újra megtelt vízzel, a sóréteget a só felett felhalmozódó üledékek megóvták az oldódástól. Csakhogy az ezt követő üledékes rétegek annyira elnehezedtek, hogy elkezdtek deformálódni (egyes esetekben a tektonikus lemezek távolodása, azaz vulkáni tevékenység okozza ugyanezt) és elmozdítani az alattuk lévő képlékenyebb sóréteget. Egyes helyeken a sóréteg már a tengerfenéken vagy annak közelében nyúlik ki, és kölcsönhatásba lép a tengervízzel.

Hogy marad meg a víz a vízben?

Csakhogy az erősen sós folyadék sokkal sűrűbb, mint az azt fedő tengervíz, és nem keveredik vele könnyen. Egyes esetekben a sóoldat nagy medencéket, folyókat vagy tavakat hoz létre. Az egyik ilyen folyó híressé is vált a Cenote Angelita víznyelőben. Azok az élőlények, amelyek vesztükre beleúsztak, nem élnek addig, hogy távozzanak is, ezért ez a tó is tele van maradványokkal, melyek a sós lében szinte pácolódva évekig megmaradnak. Néhány élőlény azonban képes volt alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez, nem is akárhogyan. Nem elzárják magukat a szivárgó gázoktól és vegyi anyagoktól, épp ellenkezőleg: energiává dolgozzák fel. Mindezt egy kilométerrel a felszín alatt, iszonyatos nyomáson. 

Tavak a tengerek mélyén

Nem a Mexikói-öböl az egyetlen hely, ahol furcsa, víz alatti tavakat találni: a Földközi-tengerben és a Vörös-tengerben is kialakult néhány. Kutatásuk, vizsgálatuk azért olyan fontos, mert jelenlegi ismereteink szerint a Föld nevű bolygón az élet a mélytengerekben jött létre. Az az oxigén, amit észrevétlenül belélegzünk és ami életben tart – s igen, ami távol tart idegen bolygók felfedezésétől –, ezekből a tavakból szinte teljesen hiányzik. Ráadásként a sós tavakban élő mikrobák begyűjtése és vizsgálata után újfajta antibiotikumokat fedezhetnek fel és gyárthatnak le, de a rák elleni küzdelemben is előreléphetnek egyet.