Pedig épp egy fogorvos volt, aki kitalálta ezt a pihe-puha párnára emlékeztető ragacsos édességet. A hurkapálcikára tekert finomságnak az Egyesült Államokban saját ünnepnapja is van, a nemzeti vattacukornapot december 7-én tartják meg az amerikaiak.
Egy fogorvos és egy cukrász találta fel a vattacukrot
Vásárokon, különféle szabadtéri és sportrendezvényeken, strandon vagy az állatkertben is találkozhatunk vattacukrot készítő árusokkal. A cukros édesség igen népszerű a gyerekek körében. Sokszor alig győzik kivárni, hogy a speciális gépben kipörgessék a vattacukrot, hogy azután fültől fülig ragadva megegyék, és élvezzék, ahogy elolvad a nyelvükön a légiesen könnyű fonott cukor.
A vattacukrot és a vattacukor-készítő gépet 1897-ben pedig nem más találta fel, mint egy amerikai fogorvos, jogász, író és feltaláló, William Morrison. A feltaláló orvost egy John C. Wharton nevű cukrász segítette a fonott cukrot készítő eszköz tökéletesítésében. Az általuk tervezett gép végül 1904-ben debütált a St. Louis-i Világkiállításon.
A vásárt az évszázad eseményének szánták, ennek megfelelően számos látnivalóval büszkélkedhetett, beleértve az óriáskereket és a cirkuszt is. Több mint 20 millióan keresték fel a világkiállítást bő nyolc hónap alatt. Morrison és Wharton nagy örömére a vásárlátogatók közül sokak érdeklődését felkeltette az akkoriban „tündérselyem” néven ismert cukros finomság.
A vásári látogatók körében a csemege annyira népszerű volt, hogy a rendezvény végére több mint 68 ezer vattacukor kelt el, melyen Morrison és Wharton – a mai számítás szerint – több mint félmillió dollárt keresett, ami nem túl jelentős összeg, ám ha azt nézzük, hogy mindezt nyolc hónap alatt szerezték meg, már nem is tűnik olyan rossz bevételnek.
Tündérselyemből vattacukor
A világkiállítás után Morrison és Wharton nem hagyta abba a vattacukorbizniszt, sőt, később már nemcsak az édességet, hanem az azt elkészítő gépet is forgalmazni kezdték.
Ezzel pedig a „tündérselyem” meghódította Amerikát.
Azok, akik maguk akarták elkészíteni a finomságot, vásárolhattak egy kézi hajtású gépet közvetlenül attól az Electric Candy Companytól, melyet Morrison és Wharton azért alapított, hogy a vattacukrot minél szélesebb körben elérhetővé tegyék.
Az amerikai szabadalmi törvények miatt a versenytársak csak 1921-ben léphettek be a piacra, csaknem 25 évvel a vattacukor feltalálása után. Ez az időszak azonban már változásokat hozott a vattacukor világába, ami azzal kezdődött, hogy az 1920-as években Morrison és Wharton „elektromos cukorkagépének” 17 éves szabadalmi oltalma lejárt, és ezzel együtt 1921-ben egy másik fogorvos, Josef Lascaux is betört a vattacukorpiacra.
Miután Lascaux látta fogorvostársa, Morrison sikerét, úgy döntött, ő is szeretné elkészíteni ügyfelei számára a csemegét. Ezért Lascaux megalkotott egy Morrison és Wharton konstrukciójához hasonló vattacukorgépet.
Annak érdekében, hogy elkerülje a tündérselyemmel való összehasonlítást, Lascaux úgy döntött, hogy vattacukor néven hozza forgalomba az édesség új változatát.
Úgy képzelte, hogy a csemege úgy néz ki, mint a Louisianában termesztett gyapot. A vattacukor majdnem 70 százaléka levegőből állt, így logikus volt, hogy Lascaux a gyapot után nevezte el a csemegét. A pamut egy olyan természetesen termesztett bolyhos szál, amely a levegőn keresztül terjeszti a magokat. Annak ellenére, hogy Lascaux volt a névadója a vattacukornak, soha nem ért el nagy sikert az édességüzletben.
A régi vattacukor-technológiát új váltotta fel
Egy másik jelentős változás akkor következett be a vattacukor történetében, amikor 1949-ben az ohiói Gold Medal Products nevű cég bemutatott egy új, korszerűbb gépet. A Morrison és Wharton által megalkotott eredeti vattacukorgép ugyanis gyakran meghibásodott, működés közben rázkódott, és rendkívül zajos volt. A Gold Medal Products által bevezetett rugós talp nemcsak a gép forgó részét tette stabilabbá, hanem növelte a gép megbízhatóságát is. A vattacukor textúrájához szükséges bolyhosságot adó fonókomponensek ritkábban mentek tönkre, így jóval több édességet lehetett előállítani.
Az 1970-es években pedig már egy teljesen automatizált vattacukor-készítő gépet hoztak forgalomba Amerikában, így a szerkezet már emberi segítség nélkül is képes volt elkészíteni a finomságot. Immár ötven éve annak, hogy a vattacukorgépek minden méretben kaphatók, a legkisebb könnyen elfér a konyhapulton is, így egy kerti partin is lenyűgözhetjük a vacsoravendégeket.
A vattacukrok színes világa
A napjainkban fogyasztott vattacukor nem sokat változott az 1890-es években feltalált eredeti tündérselyemhez képest. A most használt gépkialakítás még mindig nagyon hasonlít Morrison és Wharton „elektromos cukorkagépére”.
Az egyik legnagyobb különbség a ma fogyasztott és a múltbeli vattacukor között az ízvilágban mutatkozik meg.
Ugyanis ahogy változott a fogyasztók igénye, úgy változott a vattacukor ízesítése is. A St. Louis-i Világkiállításon eladott első vattacukor egyáltalán nem volt ízesítve, a színe is fehér volt. Sok évtizeden át a vattacukor hagyományosan csak rózsaszín és kék volt, ám azóta számtalan ízben és ennek megfelelően számtalan színben kapható, a zöldtől az élénklilán át a pirosig.
Hatékonyabban tartható a vesebetegeknek javasolt, rengeteg megvonással járó diéta, ha néha „bűnözhetnek” egy kicsit. Olvasd el cikkünket, hogy az orvosok szerint mit érdemes nassolni, ami még a gyümölcsnél is egészségesebb, és még a vesénknek is jót tesz.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
