Egyre többféle vaníliakészítmény van, segítünk kiigazodni közöttük

A vanília szárított változatát az indiánok annak idején fizetőeszközként használták, és állítólag afrodiziákumként is megállja a helyét, noha legtöbben fűszerként ismerjük. A mexikói eredetű növényt már Amerika felfedezése előtt használták az aztékok a kakaó ízesítésére. Amerikából a spanyolok közvetítésével jutott el Európába, ám elterjedését, népszerűségét a hollandoknak köszönhetjük.

A vanília feldolgozása kifejezetten munkaigényes folyamat, ezért olcsón csak az aromákhoz juthatunk hozzá, amik sajnos csak silány utánzatok az eredeti vaníliából összeállított készítmények mellett. A boltban kapható rudak csomagolása előtt a leszedett termést először rövid ideig felfőzik vagy vízgőzzel kezelik, azután hetekig mindennap szétterítve a napon hevítik, majd gyapjútakarókban pihentetik. A fermentálás után a termések barnává, ráncossá és hajlékonnyá válnak, ez az általunk jól ismert vaníliarúd.

Vaníliarúd

A vaníliarúd a vanília toktermése, egy nagyon különleges orchideafajta gyümölcse, amelynek a virágzáshoz különleges termesztési körülményekre és gondos kezelésre van szükség. Az ételbe egészben belefőzhető, majd akár újra felhasználható. Intenzívebb ízesítéshez hosszában vágjuk ketté a rudat, és késsel kaparjuk ki a benne található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat adjuk az ételhez. 

Az aromás vaníliarúd kissé egyenetlen viaszos, sötétbarna hüvelyből áll, tele ezer apró, barna ízesítővel. Vásárláskor ügyelj arra, hogy a rúd lehetőleg duci és sima legyen, soha ne túlságosan száraz. A legjobb, ha nagyon illatos és enyhén csillog a felszíne. A kiszáradt, matt külsejű és törékeny rúd már túl öreg, és nagyon nehéz lesz kikaparni a belsejét. A vaníliababot szobahőmérsékleten, hőtől és napfénytől távol érdemes tárolni. Ha a csomagolás kinyitása után maradt fel nem használt vaníliád, tárold egy műanyag zacskóban, a levegőt kinyomva belőle, vagy akár egy vákuumzárt zacskóban. Egy vaníliarúd kikapart magjainak aromája körülbelül 3 teáskanálnyi kivonat aromáját adja össze.  

Vaníliakivonat

A vaníliakivonat annak köszönheti népszerűségét, hogy viszonylag megfizethető és könnyen elkészíthető. Általában vaníliarúd, alkohol és víz összekeverésével (és egy időre békén hagyásával) állítják elő. Üveges verzió vásárlásakor kerüld az aromákkal készült változatokat, mert ezek általában gyengébb minőségűek, és fura ízük, erős utóízük lehet.

Ha ezzel főzöl, érdemes tudnod, hogy a főzés legvégén kell az ételhez adni, különben könnyen elpárolog. Elkészítéséhez szükséges 3 rúd vanília felhasítva és egy tökéletesen záródó 2-2,5 decis üveg. Elvileg szükséges még 2-2,5 deci gyógyszertári alkohol is, de szuper jó minőségű vodka is megteszi.  

Vaníliapaszta

A vaníliapaszta lényegében egy kis adagnyi a kikapart vanília belsejéből, így kapargatás nélkül tudsz egy késhegynyit adagolni belőle az ételeidhez. Kérdés, hogy mennyire marad aromás, de ha nagyon nem bírod a kapargatást, egy próbát megér. 

Vaníliás cukor

A vaníliás cukor sem maradhat ki az összefoglalóból, és naná, hogy a házi változatra gondolunk. Ha nem szeretnéd bolti, gyakran szintetikus vaníliával ízesíteni az ételeket-italokat, tegyél pár vaníliarudat vagy az elhasznált héjakat por- vagy kristálycukorba néhány hétre.

Vaníliapor

Hallottál már a vaníliaporról? Ha a rúd már túl száraz, akkor érdemes megpróbálnod megmenteni. Hagyd a hüvelyeket teljesen megszáradni és őröld meg egy fűszer- vagy kávédarálóban, amíg el nem éri a porállagot. Ezzel ugyanúgy ízesíthetsz süteményeket, még ha nem is lesz olyan aromás, mint a friss változat.

Vaníliaszirup

Kávéba, koktélokba egy nagy adag vaníliaszirupot is összedobhatsz. Főzz egy sűrű cukorszirupot vízből és cukorból, és hagyd benne állni a vaníliarudat (akár többet is), amíg el nem készül az aromás ízesítő. Tartsd a szirupot a hűtőszekrényben, és add jeges teához, jeges kávéhoz, vagy locsold friss gyümölcsök tetejére.