Szaúd-Arábia olaj

Kolumbusz Kristóf ma is elő egyenes ági leszármazottja Jézus Krisztusénál nagyobbra becsüli sokadik ükapja emberiségre gyakorolt hatását. Véleményét azzal támasztja alá, hogy a világ térképén és a Földről korábban alkotott elképzelésünkön kívül még oly sok mindent alapjaiban változott meg, felmenőjének hála. Nehéz lenne összeszedni azok toplistáját, akik az emberiség történetében sorsfordító alakokká nőttek, akik egy nemzet vagy az egész világ erőviszonyait megváltoztatták, de talán legtöbbjüknek legalább a neve ismert. Max Steinekéé eddig talán kivétel volt.

Bizonyos geopolitikai tényezők, az olaj nemzetközi ára és az aktuális termelési mennyiségek függvényében a világ olajnagyhatalmainak sorrendje dinamikusan változó, de a dobogón vagy annak közvetlen közelében Kanada, Irak, az Egyesült Arab Emírségek, Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország is általában jelen van, az aranyérmes helyet pedig igen gyakran Szaúd-Arábia mondhatja magáénak.

Szaúd-Arábia

„A két szent mecset országának” is nevezett Szaúd-Arábia több mint 2 millió km²-es területen elterülő, 90%-ban arab lakta és 100%-ban muszlim vallást követő ország. A több mint 33 millió lakos maradék 10%-át dél-ázsiai lakosok teszik ki az alkotmánnyal nem rendelkező, de annál szigorúbb országban. Mivel pártok nem léteznek, ezért választásokat tartani is okafogyott lenne. A királyi jogkört egyetlen korlátozó erő terelheti, ez pedig a Korán. A rabszolgaságot már 1962-ben, a halálbüntetést 2020 tavaszán tiltották be azok számára, akik a bűncselekmény elkövetésének pillanatában még nem lépték át a nagykorúságot. A szaúdi abszolút monarchiában az 1744-ig visszavezethető Szaúd család maga az állam legfontosabb intézménye.

Az amerikai

Szaúd-Arábia kőolaj-kitermelése a kezdetektől fogva szorosan összefügg az Amerikai Egyesült Államokkal. 1898-ban egy kilencgyermekes német bevándorló családban, Oregon városában, megszületik ugyanis az a Max Steineke, későbbi elismert geológus, akinek kitartó munkássága nélkül ma Szaúd-Arábia talán nem is lehetne az, ami.

A kilencből 7 gyermek maradt csak életben, de a kis Max 12 éves korában így is jobbnak látta elhagyni a családi fészket, és Kaliforniába menni, ahol egy fagyárban talált magának munkát. Ott aztán ösztönzőre talált, ezért befejezte tanulmányait, sőt, 1917 és 1921 között a fiatal Steinekéből már a híres Stanford Egyetemen geológus lett.

Sikeres geológus

Steineke ösztönös érzékkel nyúlt hivatásához, és hamar beletanult annak minden fortélyába, ezért Kalifornián és Alaszkán kívül már Kanadában, Kolumbiában és Új-Zélandon is igénybe vették szolgálatait és tehetségét.

A szaúdi küldetés

Az elismert geológust 1934-ben Szaúd-Arábiába hívták, ahol két évvel később már ki is nevezték a California-Arabian Standard Oil Company vezető geológusának. A fúrások és az olajforrások buzgó felkutatására már 1933 óta több kísérlet is lezajlott, de még 1936-ban, immár Steineke vezetésével is, mind sikertelenül. Találtak ugyan olajat, de mértéke messze elmaradt a várakozásoktól és a kereskedelmi mennyiségtől, így újabb helyszíneken folytatták a próbálkozást. Ez azonban 1937-ben sem vezetett eredményre, annál több szerencsétlen kimenetelű incidens és kár esett, ezért a SoCal vállalat vezetése úgy döntött, visszahívja az Amerikai Egyesült Államokba Steinekét, és leállítják a költséges és felesleges kísérletezgetést. Ekkor azonban már lassú ütemben haladt a fúrás a Damman Dome-i 7. számú tesztelőhelyen, amelyhez a geológus ipari mennyiségű reményt fűzött.

A várva várt siker

Steineke első sikere az volt, hogy meggyőzte főnökeit, várjanak még egy kicsit, hátha a 7-es számú mező végre meghozza számukra a nagy mennyiségű folyékony aranyat. Ennél már csak az volt nagyobb szerencse, hogy 1938 márciusában, elérve az 1440 méteres mélységet, kifogyhatatlannak tűnő mennyiségű olajra bukkantak, mely 1940-re már elérte a 12 000 hordónyi napi termelést, alapjaiban változtatva meg a világgazdaság erőviszonyait (de még napjaink futballjára is jelentős befolyással van). Módszereinek köszönhetően ezek után újabb hatalmas olajmezőket találtak. Steineke 1950-ig dolgozott itt főgeológusként, Kaliforniában érte a halál két évvel később, 54 éves korában.