A rovarokon és a bogarakon alapuló étrendnek, az úgynevezett entomofágiának számos követője van világszerte. A Föld egyes részein régi hagyománya van annak, hogy ízeltlábúakat tálalnak fel, míg a nyugati világban csak mostanában indult hódító útjára ez az új étkezési trend.
Fenntarthatóbb fehérjeforrás
„Amikor arról beszélünk, hogy a rovarok lehetnek a jövő táplálékai, ilyenkor nem arra gondolunk, hogy az ízeltlábúak helyettesítő termékek lesznek. A rovarok nem fogják kiváltani sem a csirkehúst, sem a marhahúst és semmilyen más húsfélét. Nem is ez a cél. A szándék sokkal inkább egyfajta fenntarthatóbb fehérjeforrást biztosítani” – mondja Pintér Richárd élelmiszeripari kutatómérnök, aki hétköznapi hasonlattal is érzékelteti, hogyan is kell elképzelni a rovarfogyasztást.
Elképzelt példája szerint, ha reggelire olyan pékárut fogyasztanánk, melyben plusz tíz százalék rovarfehérje van, ebédre már elég lenne húsz százalékkal kevesebb csirkehúst fogyasztanunk. Így a napi fehérjebevitelünk kiegyenlítődne, melynek egy bizonyos – és egyáltalán nem mellékes – részét fenntartható forrásból fedeznénk.
Már meg is van az egyik magyarázat arra, miért lenne jó, ha rovarokból készült fehérét fogyasztanánk. Míg a hagyományos állattenyésztés horizontális módon zajlik, tehát az állatok kint vannak a réten vagy a tyúkólban, ezzel területet foglalnak, addig a rovarok esetében más a helyzet. Ahogyan a növényeknél, úgy a rovaroknál is lehetőség van a vertikális termelésre, azaz akár tíz emelet magasan is elhelyezhetők, így jóval kisebb helyen több fehérjét vagyunk képesek előállítani. Ez a szemlélet azért nagyon fontos, mert időről időre egyre többen vagyunk, egyre kevesebb a helyünk a Földön, ami pedig véges erőforrásnak tekinthető.
Szintén nem elhanyagolható érv a rovarfogyasztás mellett, hogy a táplálásukra használt takarmánynak nem kell olyan csúcsminőségűnek lennie, mint amilyet a hagyományos állattenyésztés megkíván.
Az ízeltlábúak ugyanis gyengébb minőségű tápanyagot is képesek fehérjévé alakítani, és miután a rovarok hideg vérűek, sokkal jobban hasznosul a szervezetükben a bevitt tápanyag. Ellentétben a hagyományos vágóállatokkal, amelyek melegvérűek, így, ha ezek energiát visznek be, azaz fogyasztanak, akkor azt a saját testük hőelőállítására is felhasználják. Vagyis egységnyi idő alatt a takarmányátalakítási hatásfok révén több fehérjét képesek előállítani a rovarok.
Melyik ehető és melyik nem?
Nem minden rovar alkalmas emberi fogyasztásra. Jelenleg az Európai Unióban három rovarfaj elfogadott: a házi tücsök, a sárga lisztbogárlárva és a keleti vándorsáska. Azonban világviszonylatban a kutatók több mint 2100 ehető rovarfajt azonosítottak. Ezek mindegyike potenciálisan fogyasztható, de azt, hogy melyiket eszik meg az emberek, függ az adott szubkultúrától, a környezettől, és attól a nagyon fontos tényezőtől, hogy mennyire iparosítható, tehát hogyan lehet szabályozni az állat létét, energiafelhasználását úgy, hogy minél kevesebb emberi erővel kelljen ebbe avatkozni.
Még keresni kell a polcokon
Hazánkban a környező országokban előállított rovarfehérjével dúsított termékeket lehet megvásárolni. Ezeket többnyire fehérjeszeletek, száraztészták vagy lisztek formájában találjuk meg a boltokban. Miután ezeket a termékeket nem fogyasztják tömegek, a piacuk igen kicsi, nem tudtak elterjedni, így nem is jutnak el az átlagfogyasztóhoz. A szakember szerint marketingszempontból szerencsésebb lenne egy olyan újdonság, új termék, ami nemcsak megfogja a fogyasztókat, hanem el is gondolkodtatja, hogy miért is lenne jó számukra a rovaralapú fehérje.
Pintér Richárd úgy véli, jelenleg csupán az arra fogékonyakat ragadhatja magával a lehetőség az előnyösebb fenntarthatósági forma miatt, később pedig talán a kedvezőbb ár lehet majd csábító. Jelenleg azonban nagyon drágán lehet még rovaralapú termékekhez hozzájutni, a konkurens termékeknél hússzoros vagy akár harmincszoros áron.
Ennek oka, hogy miután csak egy 15 éves iparágról beszélünk, nincs kiforrott technológia, vagy olyan automatizált rendszer, amely tömegtermelésre alkalmas lenne.
A melléktermékek megsemmisítése vagy újrahasznosítása még szintén nem gazdaságos. A szakember szerint az jelenthet majd fordulópontot, ha a rovarokkal dúsított termékek olcsóbbak lesznek, mint a jelenlegi fehérjeforrások.
Honnan tudom, hogy van-e benne rovar?
Ahogyan minden terméken, úgy a rovarokat tartalmazókon is jelezni kell az összetételt, vagyis azt, hogy milyen rovarfehérjét tartalmaz. Ennek külön jelölése nincs, csupán az alaptermék-összetevők között kell feltüntetni.
Az élelmiszeripari kutatómérnök kiemelte: jelenleg is vannak olyan termékek, amelyek engedélyezett rovaralapú kiegészítőket tartalmaznak adalékanyagként. Ilyen a kárminvörös színezék, amely egy bíbortetű piros színanyaga, és alkalmas felvágottak, gyümölcsjoghurtok színezésére.
Magyarországon még nem éri meg rovart tenyészteni
Miután még nincs széles piaca a rovaroknak, és a tenyésztésük igen unikális, egyelőre még nagyon kevesen foglalkoznak azzal, hogy fogyasztásra felhasználható rovarokat neveljenek.
„Általános vélekedés, hogy rovart tenyészteni nagyon egyszerű, mert úgyis mindenhol megterem. Ám a rovarfajoknak életciklusuknak megfelelően más-más paraméterekre van szükségük, ehhez pedig biztosítani kell a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat és fényviszonyokat. Mindennek nagyon jelentős energia- és költségigénye van” – mondja Pintér Richárd, hozzátéve: „Vannak kisebb próbálkozások a rovarokat tartalmazó termékek előállítására, de náluk ez leginkább még egy összetett folyamat, amikor a vállalkozások egyszerre foglalkoznak tenyésztéssel, termékfejlesztéssel és értékesítéssel.”
Melyik a jobb: a tehéntej vagy a rovarfehérje?
Miután változó a fehérjecsoportok aminosav-összetétele, így más szükséges fehérjealkotókat tartalmaz egy rovar, a csirkehús vagy a tehéntej. Azonban mind állati eredetű, ezáltal az emberi szervezet számára szükséges esszenciális aminosavakat tartalmazzák. Mindegyiknek megvan a jótékony hatása, azonban a rovarokból nyert fehérje hátránya, hogy többnyire nem különítik el belőle a rovar kitinrészét, amely rostként viselkedik, és ha túl sokat viszünk be belőle a szervezetünkbe, akkor az gátolja az ásványi anyagok felszívódását az emésztőrendszerünkben. Az elnyugatiasodott, jelenlegi életmódban azonban a túlzott rostbevitel senkit sem fenyeget, így nincs negatív hatása az emberi szervezetre a rovarfehérjének.
De a rovaralapú termékeket mértékkel kell fogyasztaniuk azoknak, akik allergiás reakcióval reagálnak a tengeri rákokra, vagy akiknek poratka-allergiájuk van. Ugyanis a kitinhez kapcsolódó fehérjecsoport allergizál, ezért keresztreakcióban ugyanazt az allergiás választ válthatja ki, mint minden más ízeltlábú.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
