párbaj

Magyarországon is nagy divat volt, Jókai kétszer is párbajozott

A karddal, későbbi korokban pisztollyal vívott párbaj hosszú évszázadokon keresztül a kisebb viszályok, becsületsértési ügyek úriemberhez méltó elintézési módjának számított: a megsértett férfi (ritkább esetben nő) párbajra hívta ellenfelét, melyet pontos szabályok szerint kellett megrendezni. A két fél egyenlő esélyekkel, azonos fegyverzettel nézett szembe egymással, mindkettejüket egy-egy párbajsegéd kísérte el a megbeszélt helyszínre; ugyan a párbaj célja nem az ellenfél megölése, hanem az első találat megszerzése volt – mellyel a sértett elégtételt vehetett és szimbolikusan visszanyerhette a becsületét –, gyakran végződtek halállal az összecsapások.

A franciák egy időben annyira rá voltak kattanva a nemesek a párbajozásra, hogy az 1589 és 1608 között eltelt alig húsz évben több mint hatezren vesztették életüket párbajban, ezért IV. Henrik király bírósági engedélyhez kötötte a párbajokat. Később a legtöbb európai országban betiltották a párbajozást, a törvényt azonban kevesen vették komolyan, még a 19. században is a párbaj számított a becsületsértés leggyakoribb elintézési módjának – a többséget az sem érdekelte, hogy halálos végkimenetel esetén a párbaj győztesét, sőt, a segédjét is gyilkosság bűne terhelte.

A párbajozás Magyarországon is népszerű szokás volt, Jókai Mór szerkesztőként például kétszer is párbajozott (egyszer karddal, másik alkalommal pisztollyal, egyik esetben sem történt sebesülésnél súlyosabb dolog). Pályatársa, Herczeg Ferenc 1886-ban egy katonatiszttel csapott össze karddal, aki a helyszínen belehalt a sérülésébe, ezért az írót négy hónapnyi államfogságra ítélték. Gömbös Gyula politikus, későbbi miniszterelnök és Feleky Géza újságíró még 1924-ben is kardpárbajt vívtak egymással, mely döntetlenül végződött, Feleky egészségi állapota, túlzott szívműködése miatt ugyanis a negyedik menetet követően lefújták az összecsapást.

Idiótának nevezte társát a francia képviselő, párbajoznia kellett

Az utolsó(nak vélt) európai párbajra azonban még ennél is jóval később, 1967-ben került sor Franciaországban, méghozzá két politikus között. A vitás ügyet egy éles és igen trágár beszólás robbantotta ki: René Ribière, de Gaulle elnök konzervatív pártjának képviselője a nemzetgyűlésben „Fogja már be, idióta!” felkiáltással torkolta le Marseille szocialista polgármesterét, Gaston Defferre-t az utóbbi egyik felszólalását követően. Defferre rendkívül megsértődött az otromba verbális támadás miatt, és követelte, hogy a becsületébe gázoló képviselő kérjen bocsánatot; miután amaz megtagadta a bocsánatkérést, a polgármester párbajra hívta.

Ribière nem hátrált meg, férfiasan állt a kihívás elébe, rövid szervezést követően a felek a Párizs központjától kb. 7 kilométerre nyugatra, a főváros agglomerációjában található Neuilly-sur-Seine-ben, egy privát birtokon néztek szembe egymással. A párbajban a felek a tőrhöz hasonló, de annál nehezebb fegyverrel, a profi vívók által is használt párbajtőrrel (franciául épée) küzdöttek meg egymással; a bíró szerepét a külügyminisztérium államtitkára, Jean de Lipkowski látta el. Az eset pikantériája, hogy Ribière a következő nap nősült, Defferre ezért megfogadta, olyan sérülést okoz ellenfelének, mellyel megnehezíti számára a nászéjszakát.

Enyhe sérülésekkel megúszta a kalandot a becsületsértő fél

A jelentős sajtóvisszhangot kiváltott párbaj során az 57 éves Defferre-é lett az első találat, 12 évvel fiatalabb ellenfele karján ejtett szúrást, ennek dacára a küzdelem folytatását kérte. A marseille-i polgármesternek másodszorra is sikerült eltalálnia Ribière karját, ekkor Lipkowski leállította a párbajt, mely a sértett fél győzelmével ért véget. Defferre megvédte a becsületét, ellenfele pedig enyhe, felületi sérülésekkel megúszta, arról viszont nem szól a fáma, hogy a párbaj befolyásolta-e a nászéjszakán nyújtott teljesítményét.

Gaston Defferre 33 évig volt Marseille polgármestereke, 1981-től pedig három éven át belügyminiszterként szolgált François Mitterrand elnök szocialista párti kormányában; 1986-ban hunyt el, 75 évesen. Ellenfele, René Ribière nem futott be hasonlóan jelentős karriert, 1978-ig ült képviselőként a nemzetgyűlésben; 1998-ban, 76 évesen távozott a földi világból. A két politikailag ellentétes platformon álló férfi személyét mindörökre összekapcsolja a tény, hogy ők vívták Európa (talán) legutolsó hivatalos párbaját.