női maraton

A világ első női maratonfutójaként híressé vált Switzer a szövetségesek által megszállt Németországban született 1947-ben, egy amerikai katonatiszt lányaként, és családjával kétéves korában tért haza Virginia államba. A futást igazi szenvedélyeként űző lány a középiskola elvégzését követően felvételt nyert a New York állambeli Syracuse Egyetem újságíró szakára, ahol iskolai színekben szerette volna folytatni a hosszútávfutást, azonban kiderült, hogy az egyetemnek nincsen női hosszútávfutó-csapata.

Kathrine kérelmet adott be, hogy a férficsapattal edzhessen, melyet végül elfogadtak, így a fiúk edzője, Arnie Briggs vette őt szárnyai alá; Briggs egyébként főállásban az egyetem postásaként dolgozott, azonban rutinos hosszútávfutóként és tizenöt bostoni maraton résztvevőjeként kiváló sportszakembernek számított. Az edző és lelkes fiatal tanítványa hamar megtalálták az összhangot, Switzer pedig az egyre jobb eredményeken felbátorodva úgy döntött, hallatlan dologgal próbálkozik, elindul az említett híres futóversenyen.

Hallatlan dologra vállalkozott: nőként indult el a maratonon

Ugyan hivatalosan semmilyen szabály nem tiltotta nők részvételét a bostoni maratonon, a verseny íratlan hagyományai alapján kizárólag férfi futók számára engedték a nevezést; a nőket túlságosan törékenynek tartották a 42 kilométeres táv megtételére, úgy gondolták, szervezetük képtelen megbirkózni ekkora megterheléssel. Számos egyéb, egészen elképesztő tévhit is élt a köztudatban, egyesek például úgy tartották, a nőknek elmozdul a méhe, vagy megnő és eldeformálódik a lába a hosszútávfutástól.

Switzer eltökélte, hogy lerombolja az előítéleteket: az edzéseken alkalmanként 50 kilométeres távokat is lefutott, önmagát nem kímélve, öt hónapon át keményen készült a megmérettetésre. Az 1967. április 19-én, a hazafiak napján tartott versenyre csellel sikerült bejutnia, a jelentkezési lapra csak keresztneve kezdőbetűit írta fel, K. V. (Kathrine Virginia) Switzerként regisztrált, így senkiben sem keltett feltűnést. Annál nagyobb lett a megdöbbenés, amikor a 261-es rajtszámmal versenyző maratonistanő megjelent a futók között.

Amerikai focista szerelme sietett a segítségére

A maraton versenyigazgatója, a 63 éves skót–amerikai egykori futó, John „Jock” Semple nem bírta türtőztetni a haragját, berontott a versenyzők közé, ráugrott Switzerre, és erőszakkal igyekezett letépni a ruhájáról a rajtszámot, azonban csak az egyik kesztyűjét sikerült lekapnia róla; Briggs megpróbálta visszatartani a feldühödött sportvezetőt, Semple azonban ellökte őt az útból. Switzer szerencséjére vőlegénye, a 106 kilogrammos profi amerikaifutball-játékos és amatőr kalapácsvető Tom Miller is indult a maratonon, és amikor meglátta, mit művel szerelmével Semple, eltaszította őt az útból.

Miller segítségének hála a bostoni maraton első női versenyzője végigfuthatta a távot, amit 4 óra 20 percet idővel teljesített; a szégyenteljes pillanatot megörökítette a Boston Herald fotóriportere, az incidensről készült fényképsorozat pedig bejárta az amerikai és a világsajtót. Switzer tette megváltoztatta az emberek gondolkodását a hosszútávfutással kapcsolatban, 1972-től kezdve hivatalosan is engedélyezték nők részvételét a bostoni maratonon, a következő évben pedig az NSZK-ban megrendezték a világ első női maratonfutó-versenyét.