mikró baleset

Nem tavaly kezdtem el mikrohullámú sütőt használni, és eddig azt hittem, biztonságosan is tudom üzemeltetni azt az eléggé alapgépet, amellyel háztartásunk rendelkezik. Két gomb, egyikkel a hőfokot, másikkal a használat tervezett idejét állítom be: ennyi az egész, ja, és hogy ne tegyek bele fémet vagy fémmel díszített, például aranyszegélyű edényt. Mivel ilyenünk nincs is, egy darab bögre mikrózását kell csak elkerülnöm, amelyiken kis fémtáblácska található. Ugye milyen egyszerű? Mint kiderült, mégsem.

Ez történt a mikrós baleset előtt

Ha gondolatban visszautazom addig a pillanatig, amikor megláttam, hogy sűrű, sárga füst gomolyog a még működő készülék ajtajának felső résén kifelé, be kell vallanom, azonnal tudtam, mit rontottam el. 

Egyszerű reggeliötletnek tűnt kivenni egy pogácsát a mélyhűtőből, aztán felolvasztani a mikróban gyorsan, gondoltam én.

A kulcsszó a gyors volt. Először letekertem olvasztó üzemmódba, de aztán úgy tűnt, ez nem elég gyors. Teljes teljesítményen is adtam hát neki vagy három percet, és ez volt a hatalmas hiba – meg hogy közben leültem a laptop elé dolgozni. Ha egy cikk írásában mélyedek el, egyébként is kicsit másképp telik az idő, de most az is fals biztonságérzetet adott, hogy nem egyedül voltam a nappaliban, a férjem is ott ült – szintén a munkájába és a számítógépébe mélyedve.

Ott voltunk, de valójában egyáltalán nem voltunk ott.

Az asztalnál a gyerekek a reggelire várva játszottak, és az ő kiáltásuk húzott vissza engem is a valóságba.

Pár pillanat, és tűz lett volna a dologból

Még szerencse, hogy ők észrevették: valami nem stimmel. Ez persze enyhe kifejezés: a mikró füstöt okádott zárt ajtóval, amire odarohantam és leállítottam. Egy szerencsénk volt, hogy a pogácsa nem kapott lángra, viszont már szénfekete volt, amikor kivettem. A nappaliban pillanatok alatt elterjedt a maró szagú füst, a gyerekek a szobájukba rohantak, én bezártam az ajtót, és kinyitottam minden lehetséges ablakot, hogy kereszthuzatot csináljunk.

A nappali azonban napokig füsttől bűzlött, a lefolyóból máig érzem feláramlani a szagot, és a mikróval is van még némi gond.

Hiába mostam ki azonnal, azóta is folyamatosan füstszaga van, ezzel minden pillanatban figyelmeztet arra, hogy ezt bizony elrontottam. Már próbálkoztam citromos vízzel, hűtőszagtalanítóval, mikrómosó folyadékkal, szódabikarbónával is, most következik az ecetes víz forralása. Remélhetőleg azzal sikerül semlegesíteni a kellemetlen szagot.

Te ezt ne tedd!

Nincs mit szépíteni a fentieken: alapvető előírást szegtem meg a mikróhasználat kapcsán azzal, hogy tulajdonképpen felügyelet nélkül hagytam a készüléket. Nem elég egy helyiségben lenni a mikróval, ha teljesen mással foglalkozunk, ez jó lecke nekem, és remélem, másoknak is az lehet. A biztonságos mikróhasználathoz hozzátartozik az is, hogy ha már valamit ki akarunk olvasztani vele – bár őszintén szólva ezt a funkciót én biztosan hanyagolom mostantól –, akkor azt a megfelelő, csökkentett teljesítményű fokozaton tegyük. Az én pogácsám felülete kiolvadt, majd felmelegedett, majd felforrósodott, benne zsiradékkal: nem csoda, hogy pillanatokra kerültünk attól, hogy lángra lobbanjon.

Mire kell még odafigyelni, ha mikróval melegítesz?

• A fém- és fémmel díszített edények mellett ne tegyél bele papírtányért, és ne itt akarj textileket sem megszárítani.
• Rendszeresen tisztítsd ki a mikrosütőt.
• Ne fedd le a szellőzőit.
• Csak olyan edényt tegyél bele, ami mikrózható.
• Zárt dobozokat, lefóliázott ételeket ne melegíts, fedd le őket speciális mikrófedővel.

Ha tűz üt ki a készülékben, kapcsold ki, és ha biztonságos, azonnal áramtalanítsd, de ne nyisd ki, hagyd, hogy a tűz elaludjon magától! Közben fontos a tűzoltókat is értesíteni. 

És még egy utolsó tanács: az alufóliát is hanyagold inkább, ha mikrózol.