melltartó feministák

Közismert anekdota, miszerint a női egyenjogúságért harcoló aktivisták egykoron elégették a melltartóikat, így tiltakozva a nőkre kiszabott, igazságtalannak vélt társadalmi konvenciók és szerepek ellen, melyek az öltözködésben is gyakorta megjelennek. De vajon tényleg történtek hasonló akciók, vagy csupán fantáziadús, azonban téves anekdotáról van szó? Ennek jártunk utána.

A szépségverseny ellen tiltakoztak

Az 1960-as években erőre kapó, radikálisabb akcióktól sem visszariadó második hullámos feminizmussal kapcsolatban az utókor gyakran emlegeti a tüntetések, tiltakozó menetek során lángra gyújtott melltartók motívumát, a valóságban azonban mindez az újságírói fantázia szüleménye, és egy félreértésből ered. A szálak egy 54 évvel ezelőtti híres-hírhedt tüntetéshez vezetnek vissza.

1968. szeptember 7-én délután nőjogi tüntetők gyűltek össze a New Jersey állambeli Atlantic Cityben, ahol az 1921 óta megrendezett Miss America szépségverseny éves döntőjére került sor aznap. A mintegy 300-400 tagot számláló csoport egy része szervezetten New Yorkból utazott busszal Atlantic Citybe, mások a helyszínen csatlakoztak az akcióhoz, melynek során táblákkal és egyéb figyelemfelkeltő eszközökkel vonultak a versenynek helyt adó szálloda bejárata elé. Az aktivisták az általuk szexistának ítélt esemény ellen kívántak felszólalni, mely a nőket nem valódi értékeik, hanem pusztán külső megjelenésük alapján ítéli meg, és a férfiak által tárgyiasított „szexi cicababák” képére erősít rá.

Kukába dobták, de nem égették el a melltartóikat

A tiltakozó akció emlékezetesebb elemei közé tartozott egy élő birka, melyet az aktivisták szimbolikusan megkoronáztak a Miss America címmel, illetve egy szemeteskuka, melybe belehajították a szerintük a nők szisztematikus elnyomását jelképező tárgyakat, ruhadarabokat. A Freedom Trash Canbe, vagyis „a szabadság szemeteskukájába” többek között melltartók, harisnyák, magas sarkú cipők, rúzsok, sminkszettek, körömlakkok, műszempillák, valamint a Playboy és a Cosmopolitan magazinok példányai is kukázva lettek.

A szervezők eredetileg felgyújtották volna a megtömött szemeteskukát, a rendőrség azonban nem adott erre engedélyt, így végül csak közszemlére tették a kidobott tárgyakat. Egy Atlantic City-beli helyi újság riportere arról számolt be, hogy a „szabadság szemeteskukáját” mégis megpróbálták felgyújtani a tüntetők, az aprócska lángokat azonban rövid időn belül eloltották – a szervezők és számos résztvevő azonban hazugságnak nevezte ezt az állítást.

A New York Post riportere, Lindsy Van Gelder fantáziáját viszont beindította az (elképzelt) égő kuka képe, így Melltartóégetők és Miss America címmel jelentette meg tudósítását az eseményről, melyben a feminista mozgalmat a vietnámi háború elleni tiltakozásokhoz hasonlította. Mint írta, ahogyan a háborúellenes fiatalok elégetik a behívóikat, a nőjogi aktivisták a melltartóikat fogják elégetni. A cikkben szereplő szimbolikus összehasonlítást sokan szó szerint értették, és hamar elterjedt a tévhit, miszerint a Miss America ellen tiltakozó feministák nyilvánosan elégették a melltartóikat – a szóbeszédre ráerősített a tény, hogy a nőjogi mozgalom tagjai gyakran szándékosan nem viseltek melltartót, ami egyfajta „védjegyükké” vált.

Rendőrök távolították el az eseményről a feminista tiltakozókat

Tömeges melltartóégetések tehát sohasem történtek, és még az is erősen kétséges, hogy ezen az egyetlen tüntetésen bárki meggyújtott volna bármilyen intim ruhadarabot. A „melltartóégető feministák” szókapcsolatot gyakran pejoratív értelemben használták az Egyesült Államokban, amikor a nőjogi aktivistákat kívánták leszólni vagy bolondnak, excentrikusnak beállítani, holott semmilyen konkrét, valós alapja nem volt mindennek.

A Miss America-ellenes tüntetők közül néhányan sikeresen bejutottak az eseményre, ahol a közönség tagjának álcázták magukat, majd a megválasztott szépségkirálynő, Debra Barnes Snodgrass beszéde alatt egy Women’s Liberation („női felszabadítás”) felirattal ellátott lepedőt eresztettek le a páholyból, miközben azt kiabálták: „Soha többé Miss America!” A tiltakozókat füttyszó kísérte, majd néhány percen belül a rendőrök eltávolították őket a helyszínről. A versenyt közvetítő tévékamerák szándékosan nem mutatták a tiltakozást, a jelen lévő újságok fotósai azonban több képet is lőttek róla, melyek országszerte ismertté (egyaránt híressé és hírhedtté) tették a nőjogi mozgalmat.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.