Már a középkorban feltalálták az okostelefon-szerű kütyüt, sok funkcióját leutánozták a mai mobilok kialakításakor.
A modern ember jó ideig sötétnek nevezte a történelmi középkor pár száz évét, mintha minden vívmány, amit az ókorban felfedeztek, végleg feledésbe merült volna. Manapság azonban egyre jobban megismerjük az akkori életmódot, és rendszeresen eszmélünk rá, mégsem lehetett olyan borzasztó az emberek élete a lovagok korában.
A középkori ember mindentudó eszköze
Bár a számítástechnika fejlődésének első állomását a rómaiak által használt abakuszhoz kötjük, a középkor emberét sem kellett félteni, ha a mindennapi élet egyszerűbbé tételéről volt szó. Nekik is szükségük volt arra, hogy előre tudják, miként változik az időjárás, mikor érdemes vetni, aratni, merre vezet a leggyorsabb út két település között, vagy éppen mely tünet melyik betegség kórképéhez tartozik. Ezért alkották meg a volvellének nevezett, apró szerkezeteket.
A mellényzsebben is elférő, kör alakú, egyfajta analóg számítógépes rendszerként működő kis szerkezeteket minden tudományág képviselője a saját maga számára fontos ismeretekkel bővíthette.
A volvelle egy csillagászathoz, térképolvasáshoz és az időjárás előrejelzéséhez használatos eszköz volt, mely centrifugálisan, perifériásan, illetve radiálisan mozgatható részeinek köszönhetően segítette az ismereteik rendszerezésében az ezer évvel ezelőtt élő tudósokat.
A papírból vagy pergamenből készült körökből készült volvelle részben óra, részben hajlékony lemez, részben kristálygömb volt – magyarázta a J. Paul Getty Trust. A papírból vagy pergamenből készült volvellék mozgó papírrészekből készültek.
A legegyszerűbb formája egyfajta misztikus meteorológiai állomás volt. A réteges pergamenköröket középen egy kötél tartotta össze, így használója elforgathatta a mutatókat, hogy kiszámítsa a Nap (Solis) és a Hold (Luna) helyzetét az év különböző pontjain. A piros betűkkel ellátott kör az egyes időszakokhoz tartozó asztrológiai jeleket is láttatta, és a csillagok állását is megmutatta. Az első, épen maradt példánya az 1200-as évek Spanyolországából származik. Nem véletlen, hogy egyes darabjait a móroknak köszönhetően az iszlám népek leletei között bőséggel felfedezhetjük.
Míg Nyugaton a papír forma dívott, a görögöknél fémből készítették el a volvelléket, Európa más vidékein pedig ötvözték az anyagokat.
A korában forradalmian új számítógépszerű eszközt a mesterséges memória egyik formájának tekintették, amely lehetővé tette, hogy ne kelljen felhasználójának azzal bajlódnia, hogy fejben tartsa tudása szárazabb tényeit.
A körszelvényekből megalkotott kis kütyü aprócska volt, hogy könnyen, egy kézben tartva használható legyen, könnyű súlyának köszönhetően bárhova magukkal vihették. Az állattartók a szaporodási ciklusok nyomon követésére használhatták, de kiszámíthatták vele a várható időjárást, a Nap és a Hold állásából akár éjjel is meghatározhatták a pontos időt. Utóbbi haszna az orvoslásban kapott szerepet, hiszen nyomon követhették a beteg állapotát, de sokszor a gyógyszerezés is időpontokhoz kötött volt, amit így könnyedén beadhattak a megfelelő időpontban a betegeknek.
A volvelléket ugyan a számítógépek elterjedése kiszorította a huszadik századra, azonban néhány orvos a mai napig használja, nőgyógyászati rendelésen a várandósság várható időpontjának kiszámítására éppen egy ilyen apró papírkarikát alkalmaznak a mai napig. Apropó, várandósság! A lenti cikkben pedig egy olyan szülészeti eljárásról olvashatsz, ami nálunk még általános, de máshol már betiltották.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
