Kossuth Lajos

Ünnepelték Amerikában, mégis üres kézzel tért haza Kossuth

A szabadságharc leverését követően a törökországi emigrációba kényszerült Kossuth Lajos világszerte ünnepelt hőssé vált; 1850-ben amerikai–magyar menekültek kérést intéztek az ország kormányához, tegyék lehetővé számára a letelepedést az Egyesült Államokban. Millard Fillmore elnök a Kongresszus felhatalmazásával meghívta a magyar szabadságharc vezetőjét az Újvilágba, ahová Kossuth a Mississippi gőzhajó fedélzetén érkezett meg 1851. december 5-én. Az amerikaiak egyöntetű lelkesedéssel, sztároknak kijáró rajongással fogadták a magyar államférfit, az országban kitört a „Kossuth-láz”, divatba jöttek a magyar dalok, táncok, kalapok, és még Iowa legnagyobb megyéjét is Kossuthról nevezték el.

Kossuth keresztül-kasul bejárta az Államokat, december végén Fillmore elnök fogadta őt a Fehér Házban, januárban pedig felszólalt a Kongresszusban, majd bankettet adtak a tiszteletére. Nagyszabású terveit, miszerint rábeszéli az elnököt, nyújtson segítséget a magyarországi szabadságharc újrakezdéséhez, azonban nem sikerült keresztülvinnie, ahogyan adománygyűjtő körútja is teljes kudarccal zárult − azt remélte, sikerül egymillió dollárt összekalapoznia a magyar ügy megsegítésére, végül júliusban csupán 85 ezer dollárnyi adománnyal távozott Amerikából.

Egy egész napot töltött a leghíresebb amerikai fotóstúdióban

Hét hónapos amerikai tartózkodása során Kossuth 70 városba jutott el, és több mint 500 beszédet tartott; 1852. április 17. és május 18. között Massachusetts állam fővárosában, Bostonban járt, ahol a korszak leghíresebb amerikai fotográfus-műterme is üzemelt. Albert Sands Southworth és Josiah Johnson Hawes 1843-ban társultak és indították el közös vállalkozásukat Boston belvárosában, mely húsz éven keresztül működött, és több száz portréfotót és egyéb, ma már muzeális értéknek számító felvételt köszönhet neki a világ. A két üzlettársat rokoni kapcsolat is fűzte egymáshoz, Hawes ugyanis társa húgát, Nancyt vette feleségül. Southworth végül 1863-ban kivált a társulásból, Hawes viszont élete végéig űzte a fotográfia mesterségét.

Nem meglepő tehát, hogy a sztárként kezelt magyar szabadsághős is ellátogatott a Southworth & Hawes cég műtermébe, ahol a feljegyzések szerint egy egész napot töltött el titkára, Pulszky Ferenc társaságában. A világhírű fotósok a korszakban népszerű fémlemezre rögzítő, sokszorosításra alkalmatlan dagerrotípia eljárással, semleges, szürkésfehér háttér előtt készítettek felvételeket a 49 éves Kossuthról és a 37 éves Pulszkyról. Születtek egész alakos fotók a két férfiról, illetve Kossuthról egymagáról, a leghíresebb felvétel pedig egy mellkép lett, melyen a jellegzetes szakállat viselő Kossuth jobb profilját mutatja a fényképezőgépnek, szemében, arcán kisebb csalódottság, rezignáltság fedezhető fel. A képeken Kossuth abban a kormányzói atillában látható, amelyet Debrecenben is viselt.

Hosszú idő után kerültek Magyarországra a felvételek

A Kossuth-dagerrotípiák további sorsa kifejezetten kalandosan alakult. Krécsy Béla, az állami főreáliskola tanára 1891-ben miniszteri engedéllyel három évre az USA-ba utazott az ottani oktatási viszonyok tanulmányozására, ekkor látogatott el Bostonba, ahol felkereste az akkor már idős Hawes műtermét. A fotós előkereste és Krécsynek ajándékozta a Kossuthról és Pulszkyról készült sorozatból a műteremben még fellelhető, szám szerint 17 darab lemezt, melyeket Krécsy hazahozott Magyarországra, és a Nemzeti Múzeumnak adományozott. A lemezek 1989-ig mindenféle csomagolás és védelem nélkül maradtak, így erősen feketére oxidálódtak.

Az említett leghíresebb Kossuth-portré (mely mintegy 150 éven keresztül különböző reprodukcióban volt ismert) eredetije 1990-ig Hawes leszármazottjainak tulajdonában maradt, tőlük vásárolta meg a lemezt Novomeszky János amerikai magyar műgyűjtő. A gyűjtő 2004-ben autóbalesetben elhunyt, ezt követően a dagerrotípiának nyoma veszett, csak 2015-ben került elő, amikor a Magyar Nemzeti Bank az Értéktár Program részeként megvásárolta és letétbe helyezte a Nemzeti Múzeumban. A kb. 11 × 8 centiméteres fényképritkaságot érzékeny, sérülékeny természete miatt csak alkalmanként, rövidebb ideig mutathatják meg nyilvánosan a közönségnek.