kínhalál nő

Albert Kahn milliomos francia bankár megszállottan rajongott a fotográfiáért, különösen kedvelte az egzotikus országokat és európai szemmel különös kultúrákat megörökítő felvételeket, valamint a színes technikát, azonban hamar rájött, hogy egymaga nem képes minden egzotikumot megörökíteni, ezért tetemes vagyonából egy csapat profi fényképészt bérelt fel, és elküldte őket a világ különböző pontjaira. A nagyszabású projektnek köszönhetően 50 országban mintegy 72 ezer színes fénykép és 100 órányi filmfelvétel készült, mely a földrajztudományt és az antropológiát gazdagította.

Házasságtörésen kapták, kínhalálra ítélték a fiatal feleséget

A Kahn által megbízott fotósok között volt honfitársa, Stéphane Passet, aki 1913 nyarán a függetlenségét két évvel korábban kivívott (de azt mindössze 1919-ig megtartó) Mongóliába utazott, hogy megörökítse a helyi népek életmódját és szokásait. Passet mongol kísérőivel a Góbi sivatagon vágott keresztül, amikor egy furcsa, fából készült tákolmányra lett figyelmes: a lelakatolt és vaslánccal biztosított szűk dobozból egy asszony feje és bal karja lógott ki reménytelenül.

Kísérői elmagyarázták a francia fotósnak a különös tákolmány rendeltetését: a fiatal nőt falujának közössége bűnösnek találta, valószínűleg házasságtörés vádjában, és halálra ítélte, ezért zárták az embertelenül szűkös fadobozba. A hűtlenségen kapott asszony képtelen volt megmozdulni odabent, egyedül a karját nyújthatta ki a szabadba, hogy fájdalmas nyújtózkodással elérje a doboz mellé helyezett apró vizes és ételes tálakat. A tálkák tartalma csupán a szenvedés meghosszabbítását jelentette, szándékosan nem töltötték újra őket, így a szerencsétlen nő lassan éhen és szomjan halt; tetemét ki sem kellett venni a dobozból, mely egyben koporsóként is funkcionált.

Segítség nélkül otthagyta a szenvedő asszonyt

Passet színes felvételt készített a félholt asszonyról, azonban meg sem próbált segíteni rajta, ugyanis az antropológia szabályai szerint tilos volt beavatkoznia más kultúrák életébe; más források szerint a fotós – a tálakból következtetve – azt hitte, a nő csupán ideiglenesen van bebörtönözve, és egy adott idő elteltével falubelijei érte jönnek, és kiszabadítják. A sikeres expedíció során készült felvételek a megállapodás szerint Kahn gyűjteményét gazdagították, aki 9 évvel később, 1922-ben publikáltatta a dobozba zárt mongol asszonyról készült színes fotót a National Geographic magazin hasábjain; a képet a bankár-fotográfus neve alatt közölték, és csak évtizedekkel később derült fény a valódi alkotó kilétére.

Az első világháború idején Stéphane Passet a fronton dolgozott riportfotósként, és számos színes felvétellel gazdagította a nagy háború krónikáját, később pedig a háborús károk újjáépítését dokumentálta Franciaországban.