Kedvenceink a héten: egy vega recept, egy hangulatos tanösvény és egy feszült thriller

Réka megsütötte élete első vega Wellingtonját, Barbi Tatán kirándult a tavaszi napsütésben, Kristóf pedig egy klasszikussá vált thrillert nézett újra. 

Vega Wellington

Fejes Réka

Lassan tíz éve nem eszem húst. Ma már mosolyogva gondolok vissza a kezdeti időszakra, amikor rántott sajton és túrós tésztán éltem. Azóta rájöttem, hogy a vegetáriánus étrend sokkal izgalmasabb annál, mint hogy azon töprengjek, mit egyek a rizs vagy a sült krumpli mellé. Ráadásul, ha az ember elég kreatív, mindennek elkészítheti a vega verzióját. 

Azóta, hogy először láttam Wellingtont, tudtam, hogy imádnám. Hús nélkül, persze. Azt hiszem, elsősorban nem is a ropogósra sült leveles tészta és a forró töltelék vonzott ebben az eredetileg brit ételben, hanem az, ahogyan elképzeltem az elfogyasztásának a körülményeit. Odakint a harsogó zöld angol táj: a bárányokkal pettyezett lankák, az ősöreg tölgyfák, a patakok felett átszökkenő hidacskák; odabent a kandallóban ropogó tűz, az asztalon egy kanna frissen készült tea, és persze a gőzölgő Wellington. Mióta a négy fal között ücsörgök, valószínűleg fogékonyabb lettem az egzotikum romantikájára.  

Summa summarum húsvétkor elkészítettem életem első és nem mellesleg isteni finom vega Wellingtonját. A tölteléket másfél doboz gombából, egy nagyobb répából és egy gerezd fokhagymából készítettem, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam, és persze került bele az erkélydzsungelünkből pár szál kakukkfű is. Bélszín helyett főtt tojásokat sorakoztattam a töltelékkel megkent, kinyújtott leveles tésztára, és 200 fokos sütőbe küldtem fél órára.  

Bevallom, nem vagyok nagy tojásrajongó, ezért arra gondoltam, hogy legközelebb kihagyom a tésztacsomagból, és majd lencsével teszem laktatóbbá. Már felírtam a hozzávalókat a bevásárlólistámra. 

Fényes tanösvény Tatán

Balázs Barbi

A félelmetes hírek ellenére klassz, de legalábbis kiköpött tavaszi idő volt a húsvéti hétvégén, hétfőn így egy nagyon hangulatos családi kirándulásra is futotta vállalkozó kedvünkből. Mivel a felnőttek és tinik mellett óvodás gyerek is volt a csapatban, könnyen bejárható, ugyanakkor izgalmas útvonalat kerestünk, így esett a választásunk a Fényes tanösvényre, Tatán. 

Bár sokat kirándultam az elmúlt időszakban, a kéktúra hegyei, völgyei és szurdokai után varázslatos volt a lápvidéken barangolni. A körülbelül egy óra alatt bejárható, pallókból álló ösvény ártéri erdőn és lápvidéken vezet át, a sekély víz élővilága egészen földöntúli színeket produkál, fotózási helyszínként, de egy romantikus randevú helyszíneként is el tudom képzelni, miközben a gazdag élővilág (békák, madarak, halak) a kicsik figyelmét is lekötik. Imádtuk! Fontos viszont, hogy érdemes vagy az elsők között érkezni, ahogy mi tettük, vagy hétköznap ellátogatni a parkba, mert hétvégén napközben hosszú sorok kígyóznak a bejáratnál. 

A lány a vonaton

Csabai Kristóf

Messze nem tartozik a legjobb filmek közé, sőt. Aki látta például a Holtodiglant, annak elképesztően sok újdonsággal nem fog szolgálni – hatásmechanizmusában biztos nem. Amiért mégis érdemes megnézni, az Emily Blunt, és a gondolatébresztő narratívái. Én kifejezetten kedvelem Emilyt, már a Sicario – A bérgyilkos óta elhiszem róla, hogy brutálisan jó színésznő, aki gyakran sokkal jobb teljesítményt nyújt, mint amilyen jó filmben játszik.

A lány a vonaton egyébként egy feszült thriller, amiben egy elvált, alkoholista nő nap mint nap egykori otthona mellett vonatozik el. Hogy elterelje borús gondolatait, az egyik szomszédos ház lakóit kezdi figyelni. Elméjében csodás életet rajzol az ott élő párnak, megtalálja kapcsolatukban az elveszettnek hitt szerelmet, a vágyott boldogságot, mígnem döbbenetes dolognak lesz a szemtanúja.

Annak ellenére, hogy tényleg nem túl acélos a film: értsd, tényleg lehetne sokkal jobb, profibb rendezéssel, forgatókönyvvel, dramaturgiával, jobb mellékszereplőkkel, mégis rendkívül sok gondolatot ébresztett bennem. Kapcsolati dinamikáról, áldozathibáztatásról, érzelmi bántalmazásról és uralkodásról, illetve hogy a társadalmunkban milyen mélyen gyökereznek olyan ősi, nyomasztó betegségek, mint a féltékenység, a türelmetlenség, a bizalmatlanság. És persze leginkább az őszintétlenség. Sokkoló, ijesztő körkorkép.

A filmben van van egy olyan halvány szál is, amit nem igazán látni más filmben, de a való életben sem nagyon hallunk róla, pedig minden bizonnyal jelen van: a házastárs alkoholizmusával való visszaélés. Jobban kibontani nem merem, az ugyanis mindenképpen spoilerbe ütközne. Egy szó mint száz: A lány a vonaton jó film, de legnagyobb erénye minden bizonnyal Emily Blunt, aki elképesztően jól játszik, szinte ráöntötték a szerepet.

Ha tetszett a cikkünk, kattints, és olvasd el sorozatunk előző részét is!