1944. november 7-én délelőtt a budapesti Margit körúti gyűjtőfogházban egy mindössze 23 éves fiatal lány hajolt egy papírlap fölé. Levelet írt az édesanyjának: bocsánatot kért a fájdalomért, amit a halála fog okozni. Szenes Hanna egy óra múlva már nem volt az élők sorában: a fogház udvarán agyonlőtték.
Egy nem átlagos gimnazista
Szenes Béla, az ismert újságíró leánya sok mindenben az apjára ütött. Alig volt hatéves, amikor édesapja meghalt, de írói vénáját minden bizonnyal tőle örökölte: ahogy megtanult írni, újságot szerkesztett egy évvel idősebb bátyjával, Gyurkával, amelynek a Kis Szenesek Lapja címet adták. Nem csak ők írtak bele: édesapja író-újságíró barátai, köztük a kor bestsellerírója, Harsányi Zsolt egyik versét is közölhették.
Szenes Anikó (mert csak 17 éves korától nevezték Hannának) asszimilálódott zsidó családból származott. A széder kivételével nem tartották az ünnepeket, nem vezettek kóser háztartást. Édesapja korai halála után az édesanya, Katherine egyedül nevelte két gyermekét, Györgyöt és Anikót. A Baár-Madas Református Leánygimnáziumba járt, de mivel nem volt református, háromszoros tandíjat kellett fizetnie. Amikor felmerült, hogy iskolát vált, a tanári kar egybehangzóan állította: Anikó tehetséges, a többi diákra is jó hatással van, így megengedték, hogy a háromszoros tandíj helyett „csak” kétszeres összeget fizessen.
A Rózsadombról egy kibucba
A fasizálódó Magyarországon nem volt könnyű egy gimnazistának sem, ha zsidó származású volt. Szenes Anikó is szembesült az előítéletekkel éppúgy, mint egyre inkább beszűkülő lehetőségeivel. Hamarosan a cionista mozgalom felé fordult: intenzíven héberül kezdett tanulni (angolul már korábban megtanult), különböző ifjúsági szervezetekkel lépett kapcsolatba, amelyek az alijázásban, azaz a Palesztinába történő kivándorlásban segédkeztek. Bátyja időközben Franciaországba emigrált, és 1939-ben Hanna is útra kelt. Vonatra szállt, majd hajóval érkezett meg Palesztinába. Egy mosodában dolgozott, majd egy mezőgazdasági iskolában tanult. Nem volt könnyű az ottani élethez alkalmazkodnia:
a rózsadombi lány csirkéket nevelt, tehenet fejt, trágyázott, sajtot készített, halászott.
Hajnaltól délig, majd délután négytől estig dolgozni kellett, megtanult traktort és teherautót vezetni. Akkor sem lett könnyebb, amikor egy kibucba költözött: a kimerítő fizikai munka közben egyre gyakrabban gondolt arra, hogy másképpen kellene szolgálnia a zsidóságot. Folyamatosan aggódott Magyarországon maradt édesanyjáért, végül úgy döntött: jelentkezik a katonai kiképzésre, és amikor egy szigorúan titkos akció keretében lehetőség adódott rá, hogy visszatérjen Magyarországra, egy percig sem habozott.
Titkos küldetés
A brit hadsereg SOE (Különleges Akciók Szervezete) egyiptomi kiképzésén megtanították a rádióadó-vevő használatára, lőfegyverekkel és különböző típusú gránátokkal bánni, hírszerzésre, továbbá az ejtőernyőzés technikájára. Hanna főhadnagyi rangot kapott, és egy titkos kódot a rádió adó-vevőhöz. A titkos küldetés – amelynek célja az volt, hogy a lelőtt angol repülőgépek pilótáit megtalálják és kimenekítsék, továbbá értesítsék a helyi zsidóságot a koncentrációs táborokban tapasztalt borzalmakról, és menekülésre biztassák őket – Olaszország déli csücskéből, Bariból indult. A négy férfi és az egyetlen nő, Hanna repülőgépről ugrott ki a délszláv partizánok által ellenőrzött területen, majd óvatosan közelítettek Magyarország felé. A magyar határon csaknem két hónapig várakoztak, hiszen csak ekkor vált világossá számukra, hogy Magyarországot megszállták a németek. Végül átlépték a zöldhatárt, de a vesztükbe rohantak: a szántóföldön lesben álló csendőrök azonnal elkapták őket, és megtalálták náluk az adó-vevő készülékeket, papírjaikból pedig kiderült, hogy ellenséges brit katonák.
Szenes Hanna halála
Budapestre, a Hadik laktanyába szállították őket.
Hannát vallatni kezdték, brutálisan megkínozták, kiverték a fogait, kitépték a haját.
A rádió adó-vevőjük kódját akarták tudni, valamint azt, hogy milyen céllal érkeztek az országba. Hogy megtörjék, még attól sem riadtak vissza, hogy küldetéséről mit sem tudó édesanyját is berángassák a vallatásra. Hannát hamarosan átszállították a Gyorskocsi utcába, és ugyanabba a börtönbe került az édesanyja is. Egy hónap múlva Hanna a Conti utcai börtönbe, édesanyja a kistarcsai internálótáborba került, de onnan rövid időn belül kiengedték. Meglátogathatta Hannát, ügyvédet szerzett neki. Az első tárgyalást 1944. október 28-án tartották, de aznap nem hirdettek ítéletet. Ez azonban semmi jót nem jelentett: november 7-én hajnalban a Conti utcai fegyházból Hannát ismét a Margit körútra szállították, ahol dr. Simon Gyula hadbíró közölte vele: hazaárulás miatt halálra ítélik, amit azonnal végre is fognak hajtani. Amikor megkérdezték, kér-e kegyelmet, Hanna nemet mondott: „Gyilkosoktól nem kérek kegyelmet!” – válaszolta.
Szenes Hannát 1944. november 7-én délelőtt 10 órakor állították a kivégzőosztag elé. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, és mint nemzeti hőst a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték végső nyugalomra. Versei és naplója egy véletlen folytán maradtak meg az utókornak.
Meghalni… ifjan…
Nem. Nem akartam.
Szerettem a dalt, és a fényt,
A melengető napot, két csillogó
szempárt.
Háborút, romlást, nem akartam én,
Nem, nem akartam.
