1898 nyarán a francia kormány katonai expedíciót küldött a mai Csád és Niger területére, melynek célja a Csád-medence „civilizálása”, vagyis francia uralom alá hajtása volt, abban a reményben, hogy így egyesíthetik a területet Francia Szudánnal (a mai Malival), létrehozva egy stratégiailag fontos egységes francia övezetet Nyugat-Afrikában.
A katonaság két fiatal tisztet, Paul Voulet századost és adjutánsát, Julien Chanoine hadnagyot bízta meg a küldetés vezetésével:
előbbi egy orvos, míg utóbbi Charles Chanoine tábornok, későbbi hadügyminiszter fia volt, mindketten bizonyították már rátermettségüket és megalkuvást nem ismerő elszántságukat korábbi afrikai küldetések során.
Nyugat-Afrikát kellett „civilizálnia” a missziónak
A parancsnokság egyetlen utasítást adott a Szenegálból, Dakarból útnak induló expedíció vezetőinek: terjesszék ki a francia „védelmet” a kijelölt területekre.
Voulet százados 400 francia katonát kért, azonban csupán ötven helyi toborzású lövészt és húsz könnyűlovast bocsátottak a rendelkezésére, ezért kénytelen volt saját maga 400 katonát és 800 hordárt kényszer-soroztatni Szenegálban, így csak négy hónapos késéssel tudtak nekivágni az útnak.
Az expedíciót a francia állam mellett magánbefektetők is pénzelték, az előteremtett összeg azonban nem volt elégséges megfelelő mennyiségű élelem és felszerelés megvásárlására, ezért a hosszú, sivatagi utazás során éhínség és más súlyos problémák ütötték fel a fejüket, a katonák gyakran elégedetlenkedtek.
Fosztogató hadjárattá változott a gyarmatosító expedíció
Az expedíció a mai Niger területén található Sansané Haoussánál kettévált, Voulet egy kisebb egységgel délre ment, hogy Timbuktu kormányzójával,
Jean-François Klobb alezredessel találkozzon, aki bizalmatlanul, gyanakvással fogadta kollégáját, rossz előérzete támadt Voulet személyét illetően.
Visszatérve Sansané Haoussába, ahol újra összeállt a teljes expedíciós hadosztály, a százados megelégelte a helyi civilek zargatását, akik élelmet követeltek, ezért katonáival hatalmas mészárlást rendezett, 101 férfit, nőt és gyereket öletett meg – a parancs szerint a katonák kizárólag bajonettet használhattak, nem akarta ugyanis elpazarolni a lőszertartalékot.
Ettől fogva az expedíció eredeti célját elvesztve fosztogató hadjáratba csapott át, Voulet alakulatai válogatás nélkül kirabolták és felgyújtották az útjukba eső falvakat, a lakosságot megölték vagy eladták rabszolgának. Az egyik faluban Voulet 150 nőt és gyereket öletett meg bosszúból, amiért egy másik portya során két katonája odaveszett; gyakran saját katonáit és idegenvezetőit is kegyetlenül kivégezte, amikor azok az éhínség, kiszáradás vagy betegség miatt képtelenek voltak tovább folytatni a menetelést.
A Csád-medence és egész Nyugat-Afrika rettegni kezdett a francia lobogós szabadcsapatoktól, akiknek felbukkanása egyet jelentett a terror és a halál megérkeztével; hamarosan azonban odahaza Franciaországban is tudomást szereztek Voulet és Chanoine rémtetteiről.
Az expedíciós csapat egyik tisztje, Louis Péteau hadnagy megelégelte a féktelen vérontást, és dezertált, mire Voulet elbocsátotta: útban hazafelé Franciaországba a hadnagy levelet írt menyasszonyának, melyben mindenről részletesen beszámolt. Péteau botrányos jelentése nyomán a francia gyarmatügyi miniszter megbízta az említett Klobb alezredest, hogy kutassa fel és tegye ártalmatlanná Voulet renegát csapatát. A tapasztalt, Afrikát jól ismerő Klobb hamar Voulet nyomára akadt,
1899. július 14-én, a francia nemzeti ünnepen érte utol a terrorcsapatot: egyedül, fegyvertelenül indult kézre keríteni a századost, akinek megparancsolta, tegye le a fegyvert.
Voulet nem engedelmeskedett, arra utasította Klobbot, hogy forduljon vissza, miután ezt nem tette meg, embereivel tüzet nyitott, és megölte a kormányzót.
Saját katonái bántak el a vérszomjas parancsnokokkal
Klobb dicstelen meggyilkolása után Voulet letépte magáról a rangjelzését, bizarr beszédet intézett saját embereihez: hivatalosan is árulónak és törvényenkívülinek minősítette saját magát, aki többé nem francia állampolgár, hanem „fekete törzsfőnök”, és felszólította híveit, hogy kövessék őt, együtt alapítsanak meg egy hatalmas, legyőzhetetlen afrikai birodalmat.
Ez már a legtöbb katonája számára is sok volt, fellázadtak a parancsnok ellen, és könnyen lefegyverezték Voulet néhány továbbra is hűséges emberét. Chanoine hadnagyot a harc során golyó terítette le, Voulet-nek viszont sikerült elmenekülnie, és egy közeli faluban húzta meg magát.
A levitézlett százados mégsem nem húzta sokáig, amikor nem sokkal később megpróbált visszatérni a katonáihoz, az őrszem lelőtte. Az expedíciós csapat parancsnokságát Paul Joallard hadnagy vette át, aki Klobb katonáival és a szenegáli segéderőkkel kiegészülve sikeresen véghez vitte a küldetés eredeti célját, Rabih ah-Zubayr hadúr legyőzésével végleg francia ellenőrzés alá vonta a Csád-medencét. A nyugat-afrikai expedíció tehát sikerrel zárult Franciaország számára, a Voulet és Chanoine által elkövetett vérengzések azonban rányomták a bélyegüket az ország gyarmatosító politikájára, és máig súlyos szégyenfoltként virítanak a francia köztudatban.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
