gyarmat katona

1898 nyarán a francia kormány katonai expedíciót küldött a mai Csád és Niger területére, melynek célja a Csád-medence „civilizálása”, vagyis francia uralom alá hajtása volt, abban a reményben, hogy így egyesíthetik a területet Francia Szudánnal (a mai Malival), létrehozva egy stratégiailag fontos egységes francia övezetet Nyugat-Afrikában.

előbbi egy orvos, míg utóbbi Charles Chanoine tábornok, későbbi hadügyminiszter fia volt, mindketten bizonyították már rátermettségüket és megalkuvást nem ismerő elszántságukat korábbi afrikai küldetések során.

Nyugat-Afrikát kellett „civilizálnia” a missziónak

A parancsnokság egyetlen utasítást adott a Szenegálból, Dakarból útnak induló expedíció vezetőinek: terjesszék ki a francia „védelmet” a kijelölt területekre.

Voulet százados 400 francia katonát kért, azonban csupán ötven helyi toborzású lövészt és húsz könnyűlovast bocsátottak a rendelkezésére, ezért kénytelen volt saját maga 400 katonát és 800 hordárt kényszer-soroztatni Szenegálban, így csak négy hónapos késéssel tudtak nekivágni az útnak.

Az expedíciót a francia állam mellett magánbefektetők is pénzelték, az előteremtett összeg azonban nem volt elégséges megfelelő mennyiségű élelem és felszerelés megvásárlására, ezért a hosszú, sivatagi utazás során éhínség és más súlyos problémák ütötték fel a fejüket, a katonák gyakran elégedetlenkedtek.

Fosztogató hadjárattá változott a gyarmatosító expedíció

Az expedíció a mai Niger területén található Sansané Haoussánál kettévált, Voulet egy kisebb egységgel délre ment, hogy Timbuktu kormányzójával,

Jean-François Klobb alezredessel találkozzon, aki bizalmatlanul, gyanakvással fogadta kollégáját, rossz előérzete támadt Voulet személyét illetően.

Visszatérve Sansané Haoussába, ahol újra összeállt a teljes expedíciós hadosztály, a százados megelégelte a helyi civilek zargatását, akik élelmet követeltek, ezért katonáival hatalmas mészárlást rendezett, 101 férfit, nőt és gyereket öletett meg – a parancs szerint a katonák kizárólag bajonettet használhattak, nem akarta ugyanis elpazarolni a lőszertartalékot.

Ettől fogva az expedíció eredeti célját elvesztve fosztogató hadjáratba csapott át, Voulet alakulatai válogatás nélkül kirabolták és felgyújtották az útjukba eső falvakat, a lakosságot megölték vagy eladták rabszolgának. Az egyik faluban Voulet 150 nőt és gyereket öletett meg bosszúból, amiért egy másik portya során két katonája odaveszett; gyakran saját katonáit és idegenvezetőit is kegyetlenül kivégezte, amikor azok az éhínség, kiszáradás vagy betegség miatt képtelenek voltak tovább folytatni a menetelést. 

Az expedíciós csapat egyik tisztje, Louis Péteau hadnagy megelégelte a féktelen vérontást, és dezertált, mire Voulet elbocsátotta: útban hazafelé Franciaországba a hadnagy levelet írt menyasszonyának, melyben mindenről részletesen beszámolt. Péteau botrányos jelentése nyomán a francia gyarmatügyi miniszter megbízta az említett Klobb alezredest, hogy kutassa fel és tegye ártalmatlanná Voulet renegát csapatát. A tapasztalt, Afrikát jól ismerő Klobb hamar Voulet nyomára akadt,

1899. július 14-én, a francia nemzeti ünnepen érte utol a terrorcsapatot: egyedül, fegyvertelenül indult kézre keríteni a századost, akinek megparancsolta, tegye le a fegyvert.

Voulet nem engedelmeskedett, arra utasította Klobbot, hogy forduljon vissza, miután ezt nem tette meg, embereivel tüzet nyitott, és megölte a kormányzót.

Saját katonái bántak el a vérszomjas parancsnokokkal

Klobb dicstelen meggyilkolása után Voulet letépte magáról a rangjelzését, bizarr beszédet intézett saját embereihez: hivatalosan is árulónak és törvényenkívülinek minősítette saját magát, aki többé nem francia állampolgár, hanem „fekete törzsfőnök”, és felszólította híveit, hogy kövessék őt, együtt alapítsanak meg egy hatalmas, legyőzhetetlen afrikai birodalmat.

A levitézlett százados mégsem nem húzta sokáig, amikor nem sokkal később megpróbált visszatérni a katonáihoz, az őrszem lelőtte. Az expedíciós csapat parancsnokságát Paul Joallard hadnagy vette át, aki Klobb katonáival és a szenegáli segéderőkkel kiegészülve sikeresen véghez vitte a küldetés eredeti célját, Rabih ah-Zubayr hadúr legyőzésével végleg francia ellenőrzés alá vonta a Csád-medencét. A nyugat-afrikai expedíció tehát sikerrel zárult Franciaország számára, a Voulet és Chanoine által elkövetett vérengzések azonban rányomták a bélyegüket az ország gyarmatosító politikájára, és máig súlyos szégyenfoltként virítanak a francia köztudatban.