A Gellért-hegy a maga 235 méteres magasságával Budapest egyik legimpozánsabb természeti képződménye, amely szinte a város szívében emelkedik. Oldalai meredek sziklafalakból állnak, csúcsáról pedig pazar kilátás nyílik a Dunára és annak mindkét partjára. Mindig is vágytam rá, hogy egyszer ideköltözzek, és amikor valóra váltottam az álmom, megfogadtam magamnak, hogy mindennap megállok majd a tetején, hogy lenézzek erre a gyönyörű vibráló városra. A Citadella körüli séták nyújtotta élmény minden napra jó programnak ígérkezett. A valóság azonban hamar rácáfolt a terveimre: jó, ha havonta egyszer tudok időt szakítani rá, amikor épp külföldi vendégeim vannak, akiket mégsem lehet megfosztani ettől az élménytől. De most tegyük félre a jelen rohanását, és vegyük kezünkbe az idő könyvét: utazzunk vissza oda, amikortól a Gellért-hegynek fontos szerep jutott!
Róla kapta nevét a Gellért-hegy
Gellért püspök a 11. században egyike volt az első pápai hittérítőknek Magyarországon, ahova a kereszténységet felvevő első királyunk, István hívta a vallás terjesztésére. 1046-ban a Vata-féle pogány felkelés során azonban a lázadók elfogták, majd a hegy tetejéről egy szöges hordóba zárva a mélybe gurították. A szerencsétlen egyházfi természetesen nem élte túl a rá szabott büntetést, így lett belőle mártír, majd később szent és a végzetét jelentő hegy névadója.
A hegyen ma megtaláljuk az ő szobrát, a tetejéről pedig a Citadella néz komoran le ránk a később elé emelt Szabadság-szoborral egyetemben. De ezt a mai képet sok más „csúcsdísz” előzte meg: az épületeket, szobrokat és emlékműveket különböző korszakokban és politikai rendszerek alatt állították fel, egyedi nyomokat hagyva a hegy arculatán.
Ez volt a Gellért-hegy tetején a Citadella előtt
A Gellért-hegy már a kelták idejében is kiemelt jelentőségű helyszín volt. Az egyik törzsüket alkotó eraviszkuszok több mint kétezer évvel ezelőtt itt alakítottak ki egy földvárat, amely egyúttal vallási központjukként is szolgált. Ezt aztán az idők szele elsodorta, a honfoglaló magyarok nyomát sem lelték. A török hódítók már egy modernebb változatot, gerendavárat húztak a helyére, amely erődített őrhelyül szolgált. Ez a szerény méretű faerődítmény az Oszmán Birodalom fennhatóságának fontos védelmezője volt, amíg csak a felszabadító magyar harcosok ostromában meg nem semmisült.
A török iga feledtetésére a 18. században a jezsuiták alakítottak ki keresztutat a hegyen, amely a csúcsra emelt Golgota-kápolnába torkollott. Az 1920-as években az is felmerült, hogy a trianoni békediktátummal elcsatolt területekre emlékeztető Magyar Kálvária épül ide, de ebből a tervből végül semmi sem lett.
Ezért épült osztrák erőd a Gellért-hegy ormán
Korábbi legnagyobb bukásunk, az 1848–49-es szabadságharc leverését követően a Gellért-hegyet az osztrákok saját katonapolitikai céljaik számára foglalták le. Azzal a szándékkal építették a Citadellát, hogy demonstrálják hatalmukat a magyarok felett. Az 1854-re elkészült erődítményt 60 ágyúval szerelték fel, amelyekkel Buda és Pest teljes területét ellenőrzés alatt tudták tartani. Az erőd azonban a gyakorlatban szerencsére inkább laktanyaként szolgált, semmint lövészállásként, az 1867-es kiegyezés után pedig katonai szerepe fokozatosan háttérbe szorult. Harminc évvel később át is került a császári haderőtől a székesfőváros kezelésébe. Az utolsó osztrák katonák 1899-ben hagyták el a területét.
Ekkor került szóba először, hogy elbontják a létesítményt, ám a fővárosiak ellenálltak a szimbolikus értelmezésnek, és inkább civil funkciókat kerestek a korábbi hadi bázisnak. Így az hamarosan már a helyiek és a turisták számára szolgált pihenő- és kilátóhelyül.
Így került a Gellért-hegyre a Szabadság-szobor
A második világháború után emelték a Citadella elé az akkor még Felszabadulási emlékműnek nevezett szoborcsoportot, amely a Budapest ostromában elesett szovjet katonáknak volt hivatott emléket állítani. Elkészítésére maga Kliment Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke választotta ki Kisfaludi Strobl Zsigmondot, akinek városligeti Íjász című alkotását meglátva úgy döntött, hogy csakis ő lehet a tervezett emlékmű szobrásza.
Bár a magyarok eredetileg a Horváth-kertbe szánták a szobrot, a szovjetek ragaszkodtak ahhoz, hogy a főváros legmagasabb pontján hirdesse a felszabadítók dicsőségét. A megrendelők kérésére a kompozícióban eredetileg a pálmaágat tartó női alakon kívül még három bronzfigurát helyezett el a művész, köztük egy hat méter magas géppisztolyos szovjet katonát.
A rendszerváltás után meg akarták tisztítani a Gellért-hegyet
A rendszerváltást követően ismét felmerült a Citadella és vele együtt a Szabadság-szobor elbontásának gondolata, Makovecz Imre például egy nemzeti panteon terveivel állt elő. De végül minden maradt a régiben, csak a megszállásra emlékeztető jelképektől szabadították meg a szoborcsoportot.
A Citadella épületét pedig új funkcióknak adták át: szálloda és diszkó is működött benne, utóbbit csak a környéken élők rendszeres panaszai miatt kellett leállítani. Az utóbbi években jelentős átalakítások zajlanak: cél, hogy modern közösségi tér és kulturális központ szülessen, amely méltóbb a hely történelmi jelentőségéhez.
Ha nemcsak Budapest magaslatai érdekelnek, hanem az is, hogy mi rejtőzik a főváros mélyén, ezt a cikkünket is ajánljuk.
