furcsa ételek

Önmagában a lecsó és a grízes tészta is nagyon finom (annak, aki szereti), viszont az emberek 99%-a valószínűleg nem egyszerre szeretné elfogyasztani ezeket – még akkor sem, ha, mint a dédanyám mondogatta, úgyis ugyanoda mennek.

A nyers tészta vonzereje

Gyerekként én például imádtam (volna) a nyers, kelt tésztát megdézsmálni, de elhittem a szülői aggodalmat, miszerint „beleül a hasamba”. (Harminc évnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön: nem én voltam az egyetlen, akinek ellenállhatatlannak tűnt a nyers kalácstészta, s a nálam kevésbé szabálykövető kollegina bevallotta: sose „ült bele” a hasába.) Emlékszem még a baracklekváros kenyér és a pohár langyos tej kombinációjára, de arra is, hogy a ropit is előszeretettel mártogattam baracklekvárba. Valamilyen rejtélyes oknál fogva sosem lett bajom tőle – ma már azért nem kísérleteznék vele.

Túrós csusza mindennel is

Érdekes módon sokak kedvence a túrós csusza szalonnával, tejföllel és cukorral. (Mások a káposztás cvekedlit említik, borssal és kristálycukorral.) A káposzta édeskés-csípős ízéhez talán nem annyira bizarr a cukor és a bors kiegészítése, a szalonnás-cukros túrós csusza iránti vonzalomról viszont gyanítom, hogy a hajdani iskolai menza tehet, ahol rendesen megcukrozva kínálták a többnyire szalonna nélkül készült finomságot a pulyáknak. Akik aztán az otthoni, sült szalonnás verziót is megcukrozták, megszokásból.

Édes és sós ízek egyszerre

Az édes és a sós ízek kombinációja sokak kedvence, mások viszont hidegrázást kapnak már a gondolattól is. Jómagam például imádom a melegszendvicset, majonézzel a tetején, kiegészítésképpen pedig gyümölcsjoghurtot kanalazok mellé.

Az viszont még számukra is meglepő lehet, hogy nem csak a sült húshoz lehet kiváló kísérő egy kis őszibarackbefőtt:

„Pörkölt, lasagna, rántott hús befőttel.” „Rántott húshoz lekvár! Meg amúgy minden húsételhez édes, gyümölcsös szósz/kompót bármikor!” „Rántott hús, őszibarackbefőtt, majonézes kukoricasaláta kombináció, valamint terhesen majonézes kukoricasaláta egy kis töltött káposztával – és még csodálkoztam, hogy nem úsztam meg a terhességet hányinger nélkül.” Mi nem csodálkozunk; a „fasírt baracklekvárral” kombó viszont sokat próbált ízlelőbimbóinkat is megoldhatatlan feladat elé állítaná.

A lájtosabb versenyzők közé tartozik a vajkrémes mézes kenyér, a nutellás lángos viszont igazi hardcore megpróbáltatás a gyomornak – annak ellenére, hogy a balatoni vendéglátóhelyek kínálatában sokszor szerepel. Ugyancsak az édes-sós ízvilágba tartozik a sokak által kedvelt „mekis fagyi sült krumplival”, de akadt olyan megszólalónk is, aki már gyerekként tökélyre fejlesztette ezt: „Kicsinek sóba mártogatva ettem a csokit.”

Mexikói furcsaságok

Egyik megkérdezettünk férje mexikói, így náluk a mexikói konyha behatását tükrözi a „babos tojásrántotta” és a „tejfölös paradicsomleves csirkehusival”. Ők gyakran fogyasztják a mole nevű, a magyar ízlelőbimbók számára igencsak bizarr ételt is, ami csilis csokiszósszal leöntött rizses húst takar. A mexikóiak egyébként is szívesen szórják meg a gyümölcsöket és édességeket csiliporral. 

Májkrémes kenyér extrákkal és egyéb szendvicsek

A májkrém és különböző vonzatai szintén kedvelt alapjai a fura ételkombinációknak, és örök vitákat képes generálni, hogy a májkrém alá-fölé kell-e vaj (vagy bármi más), a vagy sem:

„A májkrém alá mindig teszek vajat, a salátákba meg szőlőt. A férjem szerint ez fura.”

„Egyetemen a szobatársam odavolt a májkrémes-lekváros kenyérért. Alul májkrém, rá a lekvár. Nekem a peanut butter+banános szendvics a kedvencem. Igazi mogyoróvaj, nem nutellaféleség, ami önmagában durván sós.”

Az „erőspistás tejfölös kifli” a magyar konyha két jellegzetes alapanyagát vonultatja fel. Végül is, ha a paprikás csirkében megfér egymással, kiflin miért is ne lehetne?

Palacsinta mézzel, tejföllel, baconnel

A palacsinta is olyan édesség, amely mindent elbír. A szokványos túrós-lekváros-nutellás-kakaós tölteléken kívül akadnak, akik mézzel és baconnel fogyasztják (állítólag Amerikában teljesen tipikus ez a reggeli), mások a kakaópor alatt azért kibélelik tejföllel is a tekercseket. Mások a majonéz mindenható vonzerejére esküsznek: „Majonézt szoktam nyomni a rakott krumplira és a kínai zöldséges pirított tésztára is.” A „rántotta reszelt céklával” akár még finom is lehet, sőt, egészséges. Olyan is akad, aki a gyümölcsöket kombinálja kevésbé édes ízvilággal: „Nagyon szeretem a Nógrádi ropit Sport szelettel vagy almával.” Nagyszüleink pedig sokszor kenyérrel ették a dinnyét, ami egykor teljesen bevett dolog volt, ma már kicsit furcsának tűnhet.

Gyerekkori kedvenc ételek

A gyerekek számára még nem léteznek olyan ételek, amik ne férnének meg jól egymással: 

„Mi meg egyszer sós margarint kevertünk el kakaóporral, hogy az lesz a csokikrém. Undorító volt. A húgom egyébként a vegetát is kilopkodta az üvegből. A lányom az édes túrós lepényt eszi csemegeuborka-karikákkal a tetején.”

Úgy látszik, a gyerekek ilyen irányú érdeklődése örök, az én gyermekem nemcsak a csokit lopkodja ki a konyhaszekrényből, hanem a leveskockát is, amit aztán előszeretettel nyalogat magában.

Másnaposok reggelije

Vannak, akik az italok terén élik igazán ki kreativitásukat: „A csapolt sört keverem: őszilével, körtelével, sárgabaracklével fele-fele arányban”. „A dinnyés vodkát én tejjel ittam régen.” Fiatal gyomor mindent kibír, de – ma már – másnap nem cserélnénk vele. A tej néha egészen furcsa kísérőitalként jelentkezik: „Hurkát kizárólag egy pohár tejjel tudok megenni. Egyébként nem iszom tejet, a kávéba se teszek, csakis a hurkához.” Természetesen akad olyan étel is, amit csak durván másnaposan jut eszünkbe reggelire megenni: „Orosz krémtorta resztelt májjal – ez mondjuk valami hajnali hazabotorkálás után volt.” Noha az illető nem áll kapcsolatban (tudtommal) a férjemmel, még emlékszem a megdöbbenésemre, amikor kapcsolatunk hajnalán, egy külön töltött hétvége után megkérdeztem, mit reggelizett a szülői házban, és azt felelte: resztelt májat.