Ilyen például a konyhásnénik lábán virító kismamacipő. Bevallom, csak a cikk írása közben derült ki számomra, hogy ennek a praktikus, bár rémséges szandálszerű csizmamutánsnak (?) ez a hivatalos neve. Mai napig kapható, egy lábvizesedésen már túlesett kismama egészen biztosan imába foglalja a nevét.
A magyar gyermekétkeztetés sötét középkorát éltük meg, amikor a konyhásnéniknek abból kellett főzni, ami éppen volt. Reméljük, nem köszönt ránk újra ez a korszak.
Alap menzás emlékek, amin mindannyian osztozunk
Íme néhány a menzás emlékeink közül, ezek közül sok csak akkor villant be, amikor közösen elkezdtünk nosztalgiázni (néhányan inkább traumafelidézésnek minősítették).
„Kedvencem a meggymártás volt darával, plusz-mínusz főtt hússal. Majdhogynem soha nem voltam beteg, de amikor mégis, akkor torokgyulladásom volt. Rendesen letört, hogy pont akkor kell a menün lennie, amikor nem érzem az ízét.” – A magyar konyha egy egészen alternatív fúziós irányát testesítette meg ez a receptúra. Szinte kiviláglott a sok főzelék-feltét, köret-hús kombinációk közül.
„Én tök naivan – és éhesen – megkérdeztem a konyhásnénit, hogy mi lesz az ebéd, mire mondta, hogy finomfőzelék.
Tíz percig játszottuk a »Jó, hogy finom, de milyen főzelék az ebéd?« »Hát finomfőzelék!« játékot.
Ez az egy kaja volt, amit még én sem tudtam megenni. Csak felnőttként jöttem rá, miből is van: mirelit leveszöldség híg rántáson.” – Ezt még csak nem is kommentálom, a finomfőzelék-szüzességét nagyjából mindenki így veszti el.
„Hétfőnkként volt kakaós csiga, azt vártam. A konyhásnénik kiszedték az egész virsliket a moslékból, hogy kell a kutyának, de mi azt orrontottuk, lemossák, és újra kiadják, ezért amit nem ettünk meg, inkább kettétörtük onnantól kezdve.”
„Utáltam a sulis menzát. Egy-két kivétellel sosem szerettem a kaját, amit ott adtak. Felsőben már nem is voltam befizetve. Az iskolatejet (és kakaót) viszont nagyon szerettem, és elég mérges voltam, amikor 2003 környékén megszüntették.” – Még azt is elvették, ami jó volt. Helyette kaptunk plusszt…
„Pezsgőtabletta volt időnként az ital, a zöld – kivi? – olyan volt, mind a rendesen felhabzott mosószer. Természetesen langymeleg volt, mint amúgy a kancsóban lévő, enyhén klóros csapvíz is.”
A számon érzem a sorjás szélű műanyag bögrécskét, amiben kisiskolásként kaptuk az italokat. Egyikünk úgy emlékszik, hogy nagy zaj sem volt, mivel randa, elsárgult műanyag tálkákból ettek. De a legtöbbünknek a fülében cseng a masszív csörömpölés. Ezzel rá is kanyarodtunk az ízélményeken túli emlékek tárházára.
Iskolai emlékek a menzás ételeken túl
Ha már gyerekzsivaj csörömpöléssel, arra emlékeztek, hogy kórusban köszöntük meg az ebédet? „Köööszönjük szééépeen!”, harsogták a gyerekek, de ha református suliba jártál, akkor: „Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott, ámmmen!”. Amire rögtön jött a mókás kedvű tanerő kommentárja, az Aranka nénié.
„Kötelezően tálcát kellett használnunk, mindegyik nedves volt még és enyhén hipószagú.” – Ezt máig éljük néhány étkezdében.
„Akkoriban jött divatba a takonylabda, amit feldobtál a falra, és odaragadt. Na, ezzel az ebédlőben is szórakoztak persze. Azt tartotta a legenda, hogy egy feltapadt a plafonra, és pont úgy esett le, hogy belezuhant az igazgatónő ételébe. Lehet, hogy nem igaz a történet, de tele volt zsíros foltokkal a plafon.” – Erre a sztorira azért nem számítottam. Mint ahogy arra sem, hogy mi minden kötött még ki a levesben:
„Nálunk volt egy kissé fogatlan, Erika néni nevű konyhásnéni. Elöl 2 foga volt. Egyik nap valaki talált egy fogat a levesében. Másnap láttuk, hogy Erika néninek már csak 1 foga van.”
Ha még bírja a gyomrod, itt egy válogatás a menzás katasztrófákról:
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
