„Leültek a hársfa alá egy márványpadra, amelynek a karja két ülő oroszlán. Onnan le lehetett látni a Dunára s a Duna túlsó partján Pestre. Kicsi kis, piszkos város az a Pest. Magas kőfal keríti körül. A kőfalon belül apró házak. A kőfalon kívül sárga homokos mező” – írja Gárdonyi Géza az Egri csillagokban. A 19. század elejéig Pest bizony valóban „kicsi kis, piszkos város” volt, ahol a városfalon túl dinnyét, répát, retket termesztettek, nyoma sem volt a mai épületeknek, és a juhok legeltetését is csak 1795-ben tiltották be.
Vadkacsák, gyümölcsösök, istállók
A Kálvin téren gabonapiac működött, a Ferenc- és Józsefvárosban apró kunyhók, istállók álltak, a Rókus-kórház környékén lévő mocsarakban kacsákra vadásztak, az Oktogon helyén pedig gyümölcsösök emelkedtek. A városkép azután kezdett kialakulni, hogy Boráros János (aki minden bizonnyal meglepődne, több értelemben is, ha meglátná a nevét viselő teret így 200 év után) és József nádor létrehozták a Szépítő Bizottságot. Az 1808-ban megalakult testület, Pollack Mihály építész vezetésével Pest városrendezését tűzte ki célul: kialakították a Városligetet, feltöltötték a ferencvárosi Molnár-tavat, fasort telepítettek az Üllői útra, megépült a Nemzeti Múzeum.
Városfalak, városkapuk
Annak érdekében pedig, hogy Pest összeolvadhasson a külvárosokkal, lebontották a városkapukat és a városfalat. (A késő középkori városfal szakaszai eddigre már körbeépültek, jelenleg a Királyi Pál utcában a Történelmi Városfal Bemutatóhelyen lehet egy darabját megtekinteni.) Ennek a városrendezésnek több épület és utca is áldozatul esett. Így például a Belvárosban a Bádogkalap utca, a Hímvarró utca; a Lipótvárosban a Fenyvesmadár utca.
Eltűnt a Józsefvárosból a Baromorvos utca, a Nyugodalom utca, a Pontykő utca és a Türelem utca; a Ferencvárosból a Tehén utca és a Kétnyúl utca.
1838-ban az árvíz elpusztította ennek a Pestnek szinte az összes épületét - kivételként megmaradt például a Rókus-kápolna, valamint a Kálvin téri és a Deák téri templomok. A lakosok száma ekkoriban alig érte el az ötvenezret, többemeletes házak egyedül a Duna-parton álltak. A város gyakorlatilag a mai belvárosból állt: „Némely helyen még megvoltak a régi várfalak is.
Kis, szűk zeg-zúgos utcák földszintes vagy egyemeletes házakkal. Volt köztük bőven olyan is, amely vályogból épült.
Csak a Váci utcában állt néhány nagyobb ház.” A lakosság nagyobbrészt német ajkú volt, a magyar nyelvű színjátszás is ekkoriban kezdődött: 1837 augusztusában nyílt meg Pest első állandó, magyar nyelvű színháza.
A mai Budapest születése
1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülésével megszületett Budapest, és megkezdődött a világváros megteremtése is. Amikor az 1870-es évek elején elkezdődött a Nagykörút és az Andrássy út építése, a korabeli arisztokrácia, hogy megmutassa, mennyire támogatja a beruházást, sorra vásárolta meg a telkeket az új sugárút mentén. Erdődyk, Keglevichek, Zichyk, Dessewffyk villái nőttek ki a földből, a Belvároshoz közelebb eső részen megépült az Operaház és a ma is álló bérpaloták. Az Operaház helyén álló Hermina tér a maga kétes hírű csárdájával megszűnt, a területen élő 10 000 ember falusias lakhelye pedig eltűnt. Négy év alatt elkészült az Andrássy út, az utolsó telek pedig 1885-ben épült be.
A képre kattintva galéria nyílik, ami után a cikk folytatódik!
A régi Belváros eltűnése
Budapest lakossága rohamtempóban növekedett. Az itt élők száma húsz év alatt megduplázódott, a századfordulóra pedig már közel 750 000-en lakták a magyar fővárost. Az 1890-es évekre a régi Belváros egyemeletes épületei, szűk, girbegurba utcácskái már korszerűtlennek számítottak a széles utakon elhelyezkedő, modern, liftes, fürdőszobás bérpalotákhoz képest. A megnövekedett lakosságot a két létező híd (a Lánchíd és a Margit híd) nem tudta kiszolgálni, új hidakra volt szükség. Ekkor született döntés a Szabadság és az Erzsébet híd építéséről, utóbbihoz pedig ismét jelentős átalakításra volt szükség, hiszen a szűk utcák nem tették lehetővé a hídfő kialakítását. Kezdetét vette ismét a bontás, amelynek áldozatul esett a Hatvani utca (a mai Kossuth Lajos utca helyén lévő, szűk utcácska), a Hal tér és a Sebestyén tér. 1894 és 1897 között száznegyven házat bontottak le a Belváros központjában, ezek többsége az 1700-as évek végén épült, de voltak közöttük jóval régebbiek és alig néhány évtizeddel korábban épült, akár három- vagy négyemeletes házak is. Az átalakítással eltűnt a föld színéről az 1710- ben épült régi pesti városháza is, és nem sokon múlott, hogy a Belvárosi Plébániatemplom is eltűnjön. (Borítókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.164)
A következő olyan esemény, amely meghatározta Budapest városképének alakulását, a Tabán lerombolása volt. Ha erről is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
Ezért romboltak le egy egész városnegyedet BudapestenA századelőn a Tabán Budapest bulinegyedének számított – miért kellett mégis lerombolni?
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
