álhír háború

A holokauszt után ezek a híresztelések csak még tovább terjedtek, de a történészek azt mondják, nincsen valóságtartalom mögöttük. A haláltáborokat megjárt zsidók ugyanakkor állítják, hogy ez nem így van.

Az álhír két háború után is terjedt

Az első világháború idején a feltételezések szerint brit és francia propaganda terméke volt az a hír, miszerint emberi maradványokat is felhasználhatnak a németek azért, hogy szappant gyártsanak. A második világháborút követően, a nürnbergi perekben az emberszappan kapcsán tett vallomások közül is legalább egyről kiderült, hogy meghamisították – ezúttal a háború utáni szovjet propaganda jegyében, mely igyekezett a németeket még a valóságosnál is sötétebb színben lefesteni – nem mintha szükség lett volna erre.

De miért gondolták a zsidók, akik a haláltáborokból szabadultak, hogy az ott nekik adott szappan emberből készülhetett:? Két okuk volt rá: az egyik az, hogy az őrök ezt mondták nekik. Persze ez lehet egyszerű kegyetlen „tréfa” is, ami azért ütött olyan mélyen, mert hitük szerint az emberi test minden egyes részét el kell temetni.

ám a valóságban az ipari zsírellátást jelölte. A nácik ízetlen poénjához ugyanakkor kapóra jött a dolog.

Tudományos alapja nincs

A Yad Vashem központ 1990-ben aztán arról nyilatkozott: semmilyen alapja nincsen annak, hogy a németek a második világháborúban emberi zsírból főztek volna szappant.

„A nácik elég szörnyű dolgot tettek a holokauszt során. Nem kell tovább hinnünk a valótlan történeteknek” – mondta annak idején a Jewish Telegraphic Agencynek Yehuda Bauer, a holokauszt tudósa.

Mindennek ellenére vannak olyan múzeumok – például a jeruzsálemi Sion hegyén található holokausztmúzeum is –, amelyek

azzal állítanak ki szappantömböket máig, hogy azokat zsidók zsírjából készítették.

Ők azzal érvelnek, a múzeum nem kutatóközpont, nekik az a feladatuk, hogy a túlélőknek segítsenek fájdalmuk megélésében.

Az emberek emlékezetében mégis megmaradt

Némi ellentmondás mutatkozik ugyanakkor abban, hogy az emberbőrből készített lámpák – egyről létezik dokumentáció – egyike sem látható múzeumokban, mégpedig a temetéssel kapcsolatos, korábban már említett szigorú zsidó előírás miatt. A lámpákat ezért nem őrizték meg, kérdés, a szappanokkal miért lenne akkor más a teendő?

A haláltáborokban raboskodó túlélők elmondása szerint ott is temettek szappanokat a zsidók, hogy ennek a kötelességnek eleget tegyenek – ők az alapján gondolhatták, hogy emberi eredetű a tisztálkodószer, hogy őreik ezt mondták nekik –, és a háború után is tartottak olyan temetéseket állítólag, melyek során szappanok kerültek a koporsóba.

A tudomány cáfolja tehát, hogy ez megtörtént volna, de a holokauszt már önmagában olyan trauma, amely mellett nem csodálkozhatunk azon, hogy ez a feltételezés terjedni kezdett – még akkor sem, ha tényleg álhír csupán.