A franciákról elsősorban talán nem a kirobbanó boldogság jut eszünkbe, mégis a magabiztosság, ami segít megtalálni a helyüket a világban, irigylésre méltó, mi több, követendő, ahogyan az is kétségtelen, hogy különleges képességük van arra, hogy élvezzék mindazt, amit az élet egy földi halandónak nyújthat. Dominique Barreau és Luc Millar A boldogság francia titka című könyvükben fedik fel a franciák életszeretetének a titkát.
Nyitottság mások iránt
A franciák igazán karakteres emberek, akik nem rejtik véka alá a véleményüket, és ha kell, akár a saját országukról is kritikusan nyilatkoznak. Szívesen ragadják magukhoz a szót, ezért lételemük, hogy társaságban mozoghassanak, ahol eszmecserét folytathatnak, összevethetik gondolataikat és elmondhatják, hogy mit éreznek.
Nem rettennek meg az idegenektől, bárkivel bármikor szóba elegyednek, ezért könnyen azon kaphatjuk magunkat, ha Franciaországban járunk, hogy egy étterem tulajdonosa az aznapi halszállítmányról áradozik, hogy a szomszéd asztalnál ülő, feltörekvő író megosztja velünk az ötleteit, vagy hogy egy pékségbe térve a pék a kenyérsütés titkaiba avat be minket. A franciák ugyanis magas fokon művelik a barátságos társadalmi érintkezés művészetét.
Nem véletlen, hogy szívesen töltik az idejüket bisztrókban, ahová nem csak azért ülnek be, hogy megigyanak egy pohár bort. Egy francia bisztróban zajlik az élet. A napsütötte teraszokon a franciák a barátaikkal beszélgetnek, új emberekkel ismerkednek meg vagy a munkatársaikkal tartanak megbeszélést. Mi több, akár a szerelemre is rátalálhatnak.
Nélkülözhetetlen kapcsolatok
De vajon mi a titka annak, hogy ilyen magabiztosan hallatják a hangjukat? Barreau és Millar úgy gondolják, a francia emberek magukban hordozzák a falu nyomát, a faluét, ahol mindenki ismeri a másikat és ahol a családias és bizalmas beszélgetések zökkenőmentesen zajlanak.
Egy francia számára egy igazán élvezetes étkezés elképzelhetetlen jó társaság nélkül. A családi vacsorák az egymásra találás meghitt pillanatai, ahol kiönthetik a szívüket és közös emlékeket idézhetnek fel. A család fogalmát persze nem kell túl szigorúan venni, idetartoznak a barátok és a kedves ismerősök is. Úgy hiszik, ha külön ennének, akkor rendkívüli közös élménytől fosztanák meg magukat és egymást. Ezeknek a közös programoknak fontos elemei a kényelem, a jó hangulat és a minőségi étel; a lényeg, hogy az asztal körül mindenki jól érezze magát.
A franciák olyan lelkes hívei a közös étkezéseknek és a kapcsolatok ápolásának, hogy az 1990-es években elindították a Szomszédok ünnepe nevű kezdeményezést, amit minden májusban megrendeznek a kis- és nagyvárosok. Ilyenkor összegyűlnek azok, akik rendszerint csak a liftben vagy kutyasétáltatás közben futnak össze, hogy jobban megismerjék egymást.
Az étel mértékletes élvezete
Ha Franciaországra gondolunk, az érzéki élvezetek egymás után tűnnek fel képzeletünkben: a finom ételek, a jó borok, az illatos parfümök és a minőségi ruhák. Mondhatnánk azt is, hogy Franciaországban mindent megtalálhatunk, ami szem-szájnak ingere. Éppen ezért talán meglepő, hogy a franciák közben a mértékletesség hívei is.
Az evés számukra nem egyszerűen a biológiai szükségletük kielégítése, sokkal több annál: az ízek harmóniájának, egyensúlyának élvezete. Amikor mi, magyarok rácsodálkozunk a francia fine dining aprócska adagjaira, miközben kondérnyi húslevesekhez és asztalnyi rántotthús-halmokhoz vagyunk hozzászokva, azzal szembesülünk, hogy számukra a minőség előbbre való a mennyiségnél vagy a telítettség érzésénél. Az evés elválaszthatatlanul összefonódik a jó közérzetükkel. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy bűntudat nélkül élvezzék az életet.
Szem előtt a múlt
Franciaország féltve őrzi történelmi emlékeit, legyen szó egy több száz éves parasztházról vagy egy monumentális emlékműről. Gazdag kulturális örökségük annak köszönhető, hogy fontosnak tartják a gyökerekhez való visszatérést.
2017-ben a franciaországi kulturális örökségi listán közel negyvenötezer épület szerepelt, ami annak köszönhető, hogy megóvják ezeket az értékeket. A megőrzésük és újjáélesztésük mögötti szándék az, hogy a múlt tükrében megérthessék a jelent. Ráadásul egyre motiváltabbak, hogy ezek a törekvések ne csak az ember alkotta építményekig terjedjenek, hanem eljussanak a természetig is.
Az önkifejezés szabadsága
Franciaország a politikai, művészeti és szellemi forradalmak hazája. Nem csoda: a franciákban erős az önkifejezés iránti vágy. Párizs pezsgő légköre számtalan művész ötleteinek adott teret. Bár sokszor nehezükre esik másokat meghallgatni, elfogadják, hogy a világ számtalan nézőpontból értelmezhető.
Éppen ezért – a megértés reményében – bátran kifejtik személyes véleményüket. A bisztrók teraszai, a családi étkezések sokszor mind-mind világmegváltó beszélgetések helyszínei, ahol a különféle nézőpontok találkoznak. Igaz, mindig készek megharcolni az igazukért, mégis nagylelkűek mások véleményével szemben. A párbeszéd kulcsfontosságú az életükben.
Talán ez az a nyitottság, ami a franciákat olyan magabiztossá teszi. Úgy gondolják, nem számít, mit gondolnak mások, véghez viszik a terveiket. Miért is ne gondolnák? A francia kultúrában mélyen gyökerezik a szándék, miszerint hatni kell a világra, ezzel pedig nem fér össze, hogy mások véleményétől tartsanak. Mindig, minden körülmények között önmagukra hallgatnak. Éppen ezért létfontosságú számukra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, hogy a tükörből egy olyan ember nézzen vissza rájuk, akire szívesen hallgatnak.
A kifinomult elegancia
A franciáknak, ha eleganciáról van szó, egyszerűen nincsenek gyenge pillanataik. Pontosan tudják, hogy mi az az apró simítás, amitől tökéletessé válik a szettjük. Azaz nem túl tökéletessé, hiszen a természetességre törekszenek. Ellentmondásosnak tűnhet, pedig ahogy mondani szokás, a művészet akkor válik igazi művészetté, ha a befektetett munka láthatatlanná válik. Képesek úgy egyediek, összetéveszthetetlenek és mégis elérhetők lenni, hogy sosem mutatják meg, mekkora munkába került. Barreau és Millat szerint akár egy dzsungel közepén, egy papucsban is képesek stílusosak maradni.
A luxuscikkek viselésében is megtalálják az egyensúlyt, képesek úgy hordani őket, hogy ne legyenek harsányak. Ugyanaz a nő, aki Chanel-kosztümben feszít, bolondul az ócskapiacokért és boldogan készít kézműves ékszereket. A titka abban rejlik, hogy sokkal többre tartja egy tárgy történetét, mint az árát.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés