Nincs is jobb egy jó lángosnál, nincs is rosszabb egy rossznál.
A klasszikus, puha, a szélein ropogós lángos világszerte jól ismert magyar étel, aminek eredetét egyfelől a török hódoltság idejére, másrészt az ókori rómaiak idejére is visszavezetik. Ám arról ritkán szólnak a források, miért nem lesz éppen olyan az otthoni lángos, mint az, amit a lángososnál, elvileg jóval kisebb szeretettel és odafigyeléssel készítenek. Azért, mert nem ez a titok.
Készülhet egyszerű kelt tésztával vagy burgonyással, tölthetjük juhtúróval, kolbásszal, párolt káposztával, az otthoni a legnagyobb igyekezet ellenére sem mindig ugyanolyan könnyű és puha, mint a strandon és piacokon kapható lángos.
Ancsin Zoltán, akinek a családja már több generáció óta működtet egy piaci lángosost, kérdésünkre elmondta, hogy a keményre sikerült lángosnak két oka lehet: vagy túlkel a tészta, vagy nem elég forró az olaj. A kelesztés idejére sajnos nincs tökéletesen meghatározható idő, hiszen az recept- és mennyiségfüggő. Az olajjal kapcsolatban viszont nagyon fontos, hogy a lehető legforróbb legyen. Minimum 180 fokosra hevítsünk, de inkább annál forróbbra, így a lángos gyorsan megsül, és nem lesz kemény a végeredmény.
A boltban azt is megtudtuk, hogy a jó lángosnak nem csak ennyi titka van: a megfelelő ideig tartó kelesztés és a kifejezetten forró olaj mellett ők egy bizonyos kelesztési idő után „visszaverik”, vagyis újra átgyúrják a tésztát, aztán megint kelni hagyják, így még több levegő kerül bele. A végeredmény ettől egy még lazább, levegősebb tészta lesz.
