A rovarok több országban csemegének számítanak, a nyugati kultúrában a többség mégis undorral rohanna el az asztaltól, ha a pincér egy tál tücsköt vagy selyemhernyót tenne le eléjük. Pedig egyes tudósok szerint az ízeltlábúaké a jövő a gasztronómiában. A mértéktelen húsfogyasztás ugyanis súlyos károkat okoz a földnek, melynek mérséklésére megoldás lehetne, ha megbarátkoznánk a rovarevés gondolatával – áll az Elemental írásában.
Kíméli a környezetet
Több mint kétmilliárd ember fogyaszt napi szinten ízeltlábúakat – magyarázza Alan-Javier Hernández-Álvarez, a Leeds-i Egyetem ételtudományi szakembere. Ázsia, Afrika és Dél-Amerika számos országában finom csemegének számítanak a sáskák, a hernyók és más csúszómászók. A rovaroktól való irtózás csak a nyugati kultúra sajátja, habár napjainkban egyes gurmanokra és hipsterekre specializálódott éttermek és ételgyártó cégek már az USA-ban is elkezdték beemelni a(z egyelőre szűk) köztudatba a rántott selyemhernyót és a tücsökalapú proteinszeletet (melyekért egyelőre vaskos pénzeket kell kifizetniük az ínyenceknek). Sőt, már hazánkban is létezik a rovarevést népszerűsítő Bogárétel Alapítvány.
A kérődző állatok, elsősorban a szarvasmarhák tenyésztése hatalmas mértékben növeli a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázok, elsősorban a metán mennyiségét. Az egyre növekvő mértékű húsfogyasztás kielégítése miatt pedig az állattenyésztés évről évre nagyobb földterületeket emészt fel. Ezzel szemben a lisztkukac- és tücsöktenyésztés tízszer kevesebb káros anyagot termel és jóval kisebb terület is elegendő hozzá.
Egy 2017-es tanulmány szerint, ha a világ húsfogyasztásának felét rovarokkal helyettesítenék, a mezőgazdaságra használt földterületek száma harmadával, de a levegőbe kerülő káros gázok mennyisége is jelentősen csökkenne. Emellett egyesek kiemelik, hogy a rovarok tenyésztése jóval kevesebb vizet és helyet igényel, mint például a marha- vagy szárnyasgazdálkodás.
Sőt, a jövő a laboratóriumban készült rovarhúsé – állítja Natalie Rubio, a massachusettsi Tufts Egyetem munkatársa. Különböző eljárásokkal a tudósok képesek lehetnek sejteket kinyerni élő rovarokból, és azokból mesterséges úton előállítani a fogyasztásra szánt részeket. Így még csak megölni sem kellene a rovarokat ahhoz, hogy csemegeként szolgálhassanak. Hasonló eljárásokkal egyébként már a marha- és szárnyashús esetében is kísérleteznek. Mindez természetesen még igencsak a jövő zenéje, és nem valószínű, hogy belátható időn belül laborban gyártott bogárrészek bukkanjanak fel az éttermek kínálatában.
Az egészségre is jó hatással van
Az ízeltlábú-diéta mindemellett nemcsak a környezet számára, de saját egészségednek is hasznos. A Wisconsin–Madison Egyetem kutatója, Valerie Stull, aki tizenkét éves kora óta eszik rendszeresen rovarokat, nemrégiben egy kísérlettel is bizonyította a tücskök, bogarak szervezetre gyakorolt pozitív hatásait. Az ehető rovarok húsa tele van hasznos tápanyagokkal – fehérjével, vitaminokkal, rostokkal és aminosavakkal. Egy kutatás úgy találta, a tücskök, szöcskék és lisztkukacok ötször annyi antioxidánst tartalmaznak, mint a frissen facsart narancslé. Stull kísérletével bebizonyosodott többek közt, hogy a tücsökliszt segíti a jótékony bélbaktériumok kialakulását, valamint csökkenti a gyulladásos bélbetegségek kockázatát.
Habár a nyugati féltekén sokan még mindig kizártnak tartják, hogy valaha bogarakat egyenek, a fentebb már említett ízeltlábú-gasztronómiai ipar egyre nagyobb növekedést mutat. Manapság már évi 55 millió dolláros iparágról van szó, mely az előrejelzések szerint 2024-re még 44 százalékkal fog duzzadni. Matthew Ruby, az ausztráliai La Trobe Egyetem pszichológus szakembere szerint sokszor előfordult már a múltban, hogy az európai ételkultúra magába fogadott olyan fogásokat, melyeket korábban gusztustalannak tartott a közvélemény – például az ázsiai konyhából átvett nyers halat, ami ma már mindenfelé népszerű fogásnak számít.
Sokan fogyasztanak rovarokat úgy, hogy nem is tudnak róla. Számos mindennapi termékbe, például a különböző fűszerekbe, zöldségekbe is belekerülhetnek a növényeken található bogarakból származó apró részek. A felmérések szerint egy átlagos amerikai lakos évente egykilónyi bogármaradékot fogyaszt el tudtán kívül. Az ízeltlábúak egyik népszerű felhasználási módja lehet a jövőben a rovaralapú liszt, mely tele van fehérjével, továbbá egészségesebb, mint a hagyományos, gabonából őrölt változat. Lehetséges, hogy unokáink már tücsökliszttel készült kekszet és süteményt fognak rágcsálni, uzsonnára pedig szöcske-proteinszeletet ropogtatnak.
Megvannak ugyanakkor a veszélyei
A washingtoni székhelyű Világ Erőforrásai Intézet (WRI) nemrég kiadott jelentésében, mely az élelmiszerproblémák jövőbeli kezelésének módjairól értekezik, még csak meg sem említik a rovarokkal való táplálkozást. A jelentést összeállító tudósok szándékosan hagyták ki az ízeltlábúakat, és koncentráltak inkább a növényi alapú étrendre, mint a húsevéssel szembeni alternatív megoldásra.
Egyrészt a növényi étrend sokkal elfogadottabb és közismertebb a nyugati kultúrában – mondja Richard Waite, a tanulmány egyik szerzője – ezért a fogyasztók számára sokkal egyszerűbb alternatívát jelent, mint a rovarevés. Másrészt a növénytermesztés a rovartenyésztéshez képest is kevesebb erőforrást használ el, hiszen a rovarokat például – csakúgy, mint a haszonállatokat – folyamatosan táplálni kell.
Végezetül a szakemberek többféle veszélyre is felhívták a figyelmet a rovarevéssel kapcsolatban. Sokan allergiásak lehetnek a rovarokra, mások nem bírják megemészteni a bogarak páncélját alkotó kitint. Nem mindegy továbbá, milyen körülmények között tartják a tenyésztett rovarokat. Előfordulhat, hogy az elégtelen higiéniai körülmények miatt emberre káros baktériumok, gombák és más élősködők fertőzik meg azokat.
Mások amiatt adnak hangot aggodalmuknak, hogy nem ismerjük pontosan a rovartenyésztés ökológiai következményeit. Ha a mostaninál jóval nagyobb mértékben kezdene az emberiség ízeltlábúakkal táplálkozni, a megnövekedett kereslet óriási megugráshoz vezetne a tenyésztésben, ami azt jelenti, hogy számos rovarfaj egyedszáma drasztikusan megugrana, melynek a környezet látná kárát. Az sem mindegy, hogy milyen potenciális veszélyei lehetnek annak, ha ipari céllal számukra idegen környezetbe telepítenek azokban nem honos rovarfajokat.
Mindezekkel a kérdésekkel szembe kell nézni, és megoldást találni rájuk, mielőtt elkezdődhetne az ipari méretű rovartenyésztés. Nem tudni, valóban mennyire terjed majd el az ízeltlábú-gasztronómia a jövőben, de a szakemberek szerint nem vetendő el az ötlet. Te vajon szívesen látnál tücsköket, bogarakat a tányérodon?
