Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gyömbéres kókusztejes halgombóc leves és szedres, sütőtökrémes diótorta. Jól hangzik, ugye? Ráadásul mindkettő egészséges és még a gyerekek is szeretik. Az Édes Pofa blog receptjei következnek.
P2018-ban is rengeteg szuper posztot köszönhetünk az Édes Pofa blog szerzőjének, Dénes Dórának, aki évek óta azzal kísérletezik, hogyan tudja úgy kikerülni az allergizáló élelmiszereket, mesterséges adalékanyagokat, hogy közben egyszerű, gyorsan elkészíthető, egészséges és gyerekbarát ételeket készítsen. Nagy szerencsénkre a kísérleteit a blogon nyomnon is követhetjük, és a remek receptek mellett olyan írásokkal találkozhatunk, melyekből például kiderül hogyan érdemes elkezdeni a hozzátáplálást vagy milyen az élet egy vegyszermentes birtokon. Az Édes Pofa persze a karácsonyra is készült, jöjjön tehát két ünnepi, gyerekbarát fogás, át is adjuk a szót Dórának.
Gyömbéres kókusztejes halgombóc leves
Pontyot, harcsát jó volna enni karácsonykor - na de megeszik a gyerekek is? Halgombócként, édeskés kókusztejes hallével, üvegtésztával (és zárójelben megjegyzem: zöldségekekkel) esélyes. Itt kultúrák találkoznak, és dobják össze tudásukat, hogy az első karácsonyi fogás több generációnak megfeleljen. Ez a leves kisgyerekes életmód mellett is életszerűen elkészíthető. A lelke az alaplé, és időrabló része a hal filézése: amit szükség esetén rá lehet bízni ebben kifinomultabb szakmai ismerettel bíró halárusra/ férfi családtagokra.
Ezt a fogást részben a magyar hallevek, részben a thai tom kha ga ihlette. Hazai halat, és olyan zöldségeket szerettem volna használni hozzá, amelyek jó eséllyel országos szinten kaphatók. Ha mégsem, akkor remekül helyettesíthetők könnyen beszerezhető zöldségekkel.
Arról, hogy milyen halból készülhet, és pontosan hogyan itt olvashattok tovább.
Szedres, sütőtökrémes diótorta
A kis Jézusnak milyen születésnapi tortákat sütött az anyukája? - tette fel a komoly vallásgasztronómiai kérdést nemrég ötévesem azzal a szándékkal, hogy az ünnepelt kedvencével készüljünk a születésnapjára. Igyekeztem utánanézni, és mindjárt el is mondom, mire jutottam, de inkább a sztenderd karácsonyi hagyományok felé próbáltam terelni a beszélgetést. “És egyébként hányadik születésnapja lesz most? - kanyarodott vissza az eredeti felvetéshez. “A becsült születési ideje alapján a kétezertizennyolcadik, de ennyi gyertyát nem teszünk a tortára, rendben?”
Több apostoli utalás is tanúsítja, hogy Jézus szívesen evett halat, szőlőt és kenyérféléket. Káliumigényeit valószínűleg fügével pótolta, desszertként jól jöhetett a datolya. Történeti feljegyzések szerint amit a kor emberei biztosan ettek, az antioxidánsban és C-vitaminban gazdag gránátalma, olajbogyó, és olajos magok. Neveltek bárányt, kecskét, készítettek mézet, olajat, bort, ecetet, aszaltak gyümölcsöket.
A reggelik jellemzően gabonakásából, árpakenyérből vagy más lepényféléből, és szezonálisan elérhető gyümölcsökből álltak. A fő étkezés vacsora volt, amikor is fava babos, vagy csicseriborsós, zöldséges, zöldfűszeres raguk kerültek az asztalra, esetenként hússal, még többször hallal. A halat sózással, szárítással tartósították. Jó érzés fogott el ezek olvasásakor, mert úgy tűnt, egyszerű és teljes értékű ételeket ettek. Cukornak még híre sem volt, így az édességeket gyümölcsök, aszalványok felhasználásával készültek. Itt olvasható egy érdekes írás angolul a bibliai idők étkezési szokásairól, és Mária kóser konyhájáról.
Na hát ez a torta annyiban közelít a názáreti alapokhoz, hogy szezonális alapanyagokból készült, rostban gazdag és javarészt gyümölcsök édesítik. Három sült alma püréjét használtam édesítésképp, amit még ki lehet egészíteni valamennyi cukornak megfelelő édesítővel, ha szükséges. A tésztáját a dió uralja, és az állaga nem annyira a piskóták, inkább a kevert tészták tartalmasabb, tömörebb jegyeit hordozza.
A pontos receptet megtalálod a blogon. Ha pedig további karácsonyi sütiket nézegetnél, akkor ezt se hagyd ki:
