Lakatos Márk mindig új és izgalmas kihívásokat keres, nem is meglepő, hogy névjegykártyáján nem egy foglalkozás szerepelne, hanem inkább egy dal címe. Hogy mi is az - sok más minden mellett - a hajtás után kiderül. Interjú!
Az őszi televíziós szezonban két műsorban is találkozhattunk veled: a Konyhafőnök VIP-ban egyike voltál a versenyzőknek, a Stíluspárbajnak pedig te vagy a házigazdája. Melyik szerepkörben érzed magad jobban, otthonosabban?
Nagyon sok tévéműsorban szerepeltem már az elmúlt évek során, sokféle szerepkörben, és mindegyiket szerettem. Énekeltem például Bangó Margittal, zsűriztem a Sztárban sztárban, főztem a Hal a tortán szériáiban, és több éve már a saját műsoraimat vezetem több kereskedelmi csatornán, amik mindegyike nagyszerű élmény. A Konyhafőnök VIP volt az első olyan nagyszabású főzőverseny, amiben bemutathattam gasztronómiai ismereteimet, és bevallom őszintén, imádtam! Örültem, hogy ilyen sokáig eljutottam, hiszen gyakorlatilag benne voltam a legjobb négyben. A Stíluspárbaj pedig a divatról szól, így természetes, hogy imádom. Egy igazán változatos, izgalmas játéknak tartom.
Milyen műsorformátumban tudnád még magad elképzelni?
Nyitott vagyok mindenféle lehetőségre, legyen szó akár műsorvezetésről, szereplőként való részvételről vagy stílustanácsadásról. Mivel mindig keresem az új és izgalmas kihívásokat, és a szórakoztatás is közel áll hozzám, így biztosan adnék esélyt minden olyan formátumnak, amiben új oldalamról próbálhatom ki magam. Majd meglátjuk, mit hoz elém legközelebb a sors.
Milyen műsor hiányzik a hazai kínálatból szerinted?
Nagyon szeretem az amerikai vagy angol late night show-kat, amik kicsit beszélgetős, kicsit éneklős showműsorok, és inkább a késő esti idősávra vannak kitalálva. Itt lehet érinteni akár a picivel pikánsabb témákat is, mindamellett, hogy nagyon sok fontos dologról is szó eshet. Ezeket például kifejezetten hiányolom a műsorpalettáról.
A szakmai életedben a színház és divat mellett a gasztronómia is egyre jelentősebb helyet foglal el. Melyik mit jelent számodra, hogyan férnek meg ezek egymás mellett?
Nem érzem, hogy összeférhetetlenek lennének egymással, hiszen mind ugyanahhoz a kezdőponthoz vezethetők vissza: a stílushoz. A színház, a filmek, az éttermek, maga az étkezési kultúra, a főzési kultuszok, a divat, az öltözködés, vagy beszélhetünk akár utazási szokásokról is, mind az emberek életstílusának részei. Szerintem ezek a területek összekapcsolódnak, így együttesen alkotnak egy egészt. Fontos önkifejezési eszközök!
Többször is nyilatkoztad, hogy folyton új kihívásokra van szükséged. Hogyan tudsz továbblépni ezeken a területeken, merre vezet az utad, illetve szerinted lesz még bármi, ami ilyen fontos szerepet tölt majd be az életedben, mint ezek?
Szeretem meghagyni az élet spontaneitását, ezért inkább csak megfogom magát a pillanatot, ami éppen megadatik. Nagyon intuitív ember vagyok, és ezáltal mindig a jelenből gyűjtöm össze azokat a dolgokat, amikkel szívesen foglalkoznék, azokból pedig rendszeresen elindulnak újabb utak. Így alakult ki például a szalonunk, a műsoraim, a street food éttermem, vagy a legújabb projektem; a Marki'z Supper Club, amit például a Konyhafőnök verseny alatt találtam ki. Ez egy rendszeresen jelentkező vacsorasorozat, aminek legelső vacsora estje december 1-én nagy sikerrel lezajlott. Szerintem ez a hozzáállás sokkal izgalmasabb, mint mereven ragaszkodni a tervekhez.
Ha csak egy szóval vagy kifejezéssel jellemezhetnéd magad a névjegykártyádon, mi lenne az?
A „Szabadság vándora” Demjén Ferenc dala nyomán.
Milyen társadalmilag fontos téma van szerinted, amivel nem foglalkozunk eleget vagy amivel nem foglalkozunk megfelelően?
A nők helyzete és szerepe már egy ideje központi téma a társadalmunkban, de szerintem ezzel a kérdéskörrel nem lehet eleget foglalkozni. Bőven van mit kihangsúlyozni benne, hiszen a két nem közötti társadalmi különbségek még mindig jelentős problémákat vetnek fel. Itt például hangsúlyoznám a különféle közösségeken vagy családokon belüli erőszak problematikáját, aminek máig túlnyomó részt a nők és gyermekek az elszenvedői. Ide sorolnám továbbá a nemek közötti egyetlenőségeket, ami felveti a nemiség kérdéskörét, hiszen gondoljunk csak a házasságban betöltött szerepekre, a családok helyzetére, vagy alapjaiban véve a család és házasság meghatározására. Ezek mind-mind nyíltabb kommunikációt igényelnének, mert napjainkban is jellemzően a tradíciók és több száz éves társadalmi normák szabályozzák azokat, az igazi szeretet helyett, amire meggyőződésem szerint minden emberi kapcsolatnak épülnie kellene. Nemtől függetlenül!
Májusban az öltözködésről tartottál TED-előadást, amiben a genderkérdéssel is foglalkoztál. Kiemelnéd a legfőbb pontokat?
Előbbi témára hivatkozva itt is a nemiség társadalmi meghatározását emelném ki, aminek az öltözködés az egyik legfontosabb jelrendszere. Szerintem a két nem közti különbözőségeket túlságosan mereven kezeljük, miközben a legforradalmibb kutatások szerint sem teljesen egyértelműek biológiai értelemben. Igazából mozaikok vagyunk, vagy mondhatni koktélok. Szerintem divatos szóval „el kéne engedni” a hagyományos értelemben vett nő és férfi közti különbségtételt, hiszen ez csak az alá-fölé rendeltséget hagyományozza tovább. Szerény véleményem szerint a polgári törvénykönyvben használt anyakönyvezési rendszer is felesleges, hiszen, ha nincs a nemek között egyáltalán semmilyen különbség jogilag, akkor teljesen felesleges az 1-essel, vagy 2-essel kezdődő személyi szám. Számomra a gyakran vitatott genderelméletek közül is azok a szimpatikusak, amik az újabb és újabb nemi kategóriák bevezetése helyett (cisznemű, transznemű és egyéb skatulyák), csak azt mondják; felesleges jogilag a nemekkel foglalkozni! A TED-előadásomban is erről beszéltem, rámutatva a nemiség kérdésének hatalmi hierarchiájára, ami a férfiaknak kedvez... Ha teljesen letisztult, semleges formában tekintenénk a nemekre, nem lenne kellemetlen például férfiként a nőies jellegű ruhadarabok adaptálása sem, míg fordítva ez már régóta elfogadottnak tekinthető.
Apropó megjelenés és üzenet, a Konyhafőnökben teljesen más külsővel láthattunk, mint a Stíluspárbajban. Az ilyen jellegű változások, váltások belső igényből fakadnak, vagy vannak külső tényezők is, amik befolyásolják ezeket?
Úgy gondolom, hogy az ember saját külsejével bátran kísérletezhet, megtarthatja azt a gyermeteg szabadságot, amivel kiskorában olyan sokféle karakter bőrében el tudta képzelni önmagát. Nincsenek szigorú szabályok, és ebben a témában nem kell felesleges béklyókba szorítanunk a fantáziánkat. Nekem stylistként és jelmeztervezőként ráadásul ez a foglalkozásom, így teljesen természetes, hogy kísérletezem a saját külsőmmel.
Korábban már sokszor beszéltünk arról, hogy a magyaroknak még sokat kell tanulnia öltözködés terén. Mondjuk az elmúlt 5 év távlatában látsz valamilyen előrelépést?
Magyarországon is érezhető fejlődés, folyamatos a változás főleg az Y és Z generáció tagjainak körében. Ők már teljesen másképp viszonyulnak az öltözködéshez, globalizáltabbak és naprakészek például a közösségi médiának köszönhetően. Az viszont már egy másik kérdés, hogy ez inkább az egyediség, vagy az uniformizálódás felé halad. A szememben még kérdéses, hogy ez vajon a saját stílus megtalálását jelenti, vagy csak a nagy számban megtalálható képek hatása, amire hasonlítani szeretnénk.
A magyar gasztronómia robbanásszerűen fejlődik, te hol látod magad ebben a folyamatban, és szerinted merre tudunk még fejlődni?
A magyar gasztronómia nagyon érdekes fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Izgalmas ága lett például a Hold utcai piac, a különböző street food éttermek mint például a mi kis Lakatos Műhelyünk, vagy a most induló Marki'z Supper Club is új kezdeményezésnek számít. Azt látom, hogy ha elindul valami szokatlan, hirtelen trend lesz belőle, és mindenki elkezd vele foglalkozni, de ez is csak azt mutatja, hogy mennyire fogékonyak vagyunk az újdonságokra.
Sokan nagyon intim dolognak tartják a főzést. Mit gondolsz erről?
A főzés egy nagyon ősi dolog, egy közösségi aktus, valóságos önkifejezés, ezért is terjedt el az a mondás, hogy „szívem-lelkem beleadtam”. Ez egy különleges kapcsolat emberek és ételek között, amit én nagyon szeretek. Annak különböző formáját is érdemesnek tartom kipróbálni, az intimitás mindegyikben jelen lesz, akár az otthonfőzésről vagy egy magas színvonalú fine-dining étteremről beszélünk. A Marki'z Supper Club vacsoraestek esetében is erre törekedtünk, ahol a baráti hangulat és a minőségi ételek fognak majd találkozni.
Közelegnek az ünnepek, van kedvenc karácsonyi recepted, és megosztanád ezt az olvasóinkkal?
Van egy szuper Tokaji Aszúban pácolt libamájas receptem, ami szerintem tökéletes ilyen alkalmakra, egy nagyobb adag kitarthat akár az újév kezdetéig is, nagyon finom! A Lakatos Műhelyünkben pedig van egy állandó recept, ami kissé eltér a hagyományos magyar konyha ízeitől: a maracujával és kókusszal készített panna cotta, ami kiváló desszertje lehet a karácsonyi menünek.
