Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A hangzatos hívószavak helyett lehet, hogy megérné a tényekre koncentrálni.
Marketing vs. tények
A hagyományos és az organikus kertészetekben termő zöldség- és gyümölcsfélék között nem feltétlenül könnyű különbséget tenni sem a tápanyagtartalom, sem a környezetkímélő gazdálkodási módszerek szempontjából, hisz sok hagyományos, nem biogazdaságként akkreditált gazdaság ugyanúgy szerves trágyát használ, és ugyanúgy figyelembe veszi a növényi együttélés szabályait, mint az organikus vagy bio plecsnivel ellátott társaik. A Science of Us szerzője is ráunt a drága, kizárólag bio zöldségeket forgalmazó boltokra, amelyeket általában inkább a marketingjük, és nem a fogyasztás szempontjából is fontos jellemzők különböztetnek meg a hagyományos zöldségesektől.
Mit ér a bio?
Az Amerikában egyre inkább népszerűségüket vesztő, organikus zöldség- és gyümölcsfélékre koncentráló bolthálózatok, és a fogyasztók is jól járnának a szerző szerint, ha a pillangó plecsnik és bio feliratok helyett több informatív, és a fogyasztás szempontjából valóban releváns adat kerülne a zöldségekre. Ha nem a hangzatos, de sokszor használhatatlan bio címkékkel próbálnák elkülöníteni a termékeket, és nyilvánvalóvá tennék, hogy a biogazdaságok is használnak rovarirtószereket, és nem minden génmódosított zöldségféle az ördög műve, visszatérnének azok a bizalmukat vesztett vásárlóik is, akiknek nem elég egy üres plecsni, és valóban kíváncsiak rá, hogy jutott a polcokra az az avokádó.
Mi az ami tényleg fontos?
Ellentmondás például, hogy az Amerikában biogazdaságok által is használható réz-szulfát mérgezőbb, mint néhány hagyományos gazdaságok által használt rovarirtó. Ráadásul az is egyértelmű, hogy a határértékek alatt maradó vegyszer maradványok nem károsak a fogyasztók egészségére, veszélyesek lehetnek viszont a velük közvetlen kapcsolatba kerülő munkások, és a környezet szempontjából. A rovarirtó szerek használatának különböző aspektusai mellett azt is érdemes lenne feltüntetni, valóban környezetkímélően működik-e egy-egy gazdaság, használ-e például talajvédő növényeket, és kímélő talajműveléssel dolgozik-e, hisz ezekre a dolgokra sem csak a biogazdaságok figyelnek oda. Emellett az is segítene a bizalom visszaállításában, ha a vevők tudnák egy bolttal kapcsolatban, hogy az megfelelő munkakörülményeket biztosító, a munkásait nem alulfizető gazdaságok terményeit forgalmazza.
A génmódosítás nem az apokalipszis jele
És persze itt van a génmódosított termények kérdése. Összességében nem sokat jelent, ha egy fogyasztó, vagy egy egész ország távol tartja magát a genetikailag módosított növényféléktől. És ez nem csak azért igaz, mert nem nagyon van tudományos alapja a génmódosított termékektől való ódzkodásnak. Sokkal többet segítene, ha a módosítás hiánya helyett a valóban releváns, specifikus változásokat tüntetnék fel a zöldségek címkéin. A kukoricamoly elleni védelem érdekében genetikailag módosított Bt. kukorica például kevesebb méreganyagot tartalmaz, mint az ugyanez a kártevő miatt lepermetezett, hétköznapi társa.
