Furagyümölcs-kalauz: naspolya

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Szottyos, csúnya, de nagyon finom, nem véletlen imádták nagyanyáink. Kalauz kezdő naspolyázóknak. Újra hódít!

Napjainkban a naspolya újra egyre nagyobb népszerűségnek örvend, miután már kezdett eltűnni a köztudatból. Pedig nagyanyáink nem hiába kedvelték, hiszen ez a gyümölcs decemberre lesz igazán finom, így ekkor is lehet frissen fogyasztani.

Válogatás

Ha naspolyát szeretne falatozni, akkor egyelőre nem igazán érdemes az üzletek polcain keresgélnie. Ha talál olyan bokrot, vagy kisebb fát, ami már nagyobb termésekkel rendelkezik, akkor felragyoghat az arca, de a kóstolás mostanság még nem kifejezetten ajánlott.

Persze nem a gazda fog a kezére csapni, hanem a gyümölcstől megy el egy életre a kedve: a naspolya ilyenkor ugyanis még kemény, és az íze fanyar- keserű, ráadásul keserű (durván keserű) utóízzel. Szóval aki most kóstolja, az biztosan nem lesz rajongó.

A naspolya egyelőre még éretlen, meg kell várni az első fagyokat, hogy igazán kellemes lehessen az íze. Ha ez is megvan, akkor lehet szüretelni (nagyjából október végén), és már csak 1-1,5 hónap utóérlelés kell, hogy valóban finom legyen a gyümölcs.

Nem éppen szépségéről híres

Tehát ez a finomság se nem szép, se nem praktikus. Kinézetre olyasmi, mintha egy szebb alma megrohadt volna a fán. Barnás héja és éretten puha húsa ezt az érzést erősíti, de az illata messze nem emlékeztet a romláséra. Ha körte, vagy ovális formában találkozik vele, akkor is a naspolyáról van szó.

A boltokban már utóérlelve lehet hozzájutni. Ez az az eljárás, amit a banán esetében is csinálnak, csak éppen itt magától működik az egész. A leszedett naspolyát egy jól szellőző helyen kell tárolni, amíg a héja elvékonyodik, még jobban megbarnul és a belseje egy kissé szottyos lesz.

Tehát ez az a pont, amikor a naspolya veszít: csúnya, érlelni kell, és még szottyos is a belseje. Nem éppen az, amit megszokhattunk a boltok polcain, hiszen nem „mosolygós”.

Az íze azonban nem hasonlítható semmihez. A fanyar és az édes keveredése egészen különleges, ráadásul egészségügyi szempontból sem elhanyagolható. Száz grammjában 12 mg C-vitamin van, ezzel pedig ráver a legtöbb almafélére.

Mit kezdjünk vele

Tehát adott egy csúnya és fura állagú gyümölcs, mely a rózsafélék családjába tartozik (vagyis a fája szépen virágzik is, ráadásul kifejezetten bőtermő). Fogyasztható magában is, de ekkor egy kissé drakulaszerű eljárás az ajánlott: a gyümölcs finom húsát ki kell szívogatni a héja alól. Felvágni is fel lehet, de állaga miatt a vámpírista eljárás az ajánlott. A magok - ha vannak – élvezhetetlenek a héjjal együtt, így azok mehetnek a komposztra.

Ha nem nyersen fogyasztja, akkor lekvárnak, zselének, szörpnek is kitűnő, ráadásul könnyű is vele dolgozni, magas pektintartalmának köszönhetően.

Lekvár

Elkészítéséhez nem kell más, csak 2 kiló naspolya és 40 dkg cukor. A megmosott gyümölcsöt fél liter vízzel tegye fel főni. 15-20 perc alatt a naspolyák teljesen szétfőnek, amire rá lehet segíteni egy fakanállal, nyomkodással. Ezután át kell szűrni a masszát, hogy a magok és a héj ne kerüljön bele a lekvárba. A gyümölcspép mehet vissza az edénybe, majd adja hozzá a cukrot, főzze fel, végül 10 perc forralás után töltse egy üvegekbe.

Sült naspolya

Ehhez mindenképpen érdemes magnélküli változatot használni. Szüksége lesz még a következőkre:

8 naspolya

2 ek méz

5 dkg vaj

1 citrom

2 ek darált dió

Fahéj

A megmosott gyümölcsöknek a tetejét le kell vágni. A citrom levét és reszelt héját keverje össze a fahéjjal, vajjal, mézzel és a dióval, majd a masszával kenje meg a naspolyákat. 170 fokos sütőben, kevés vizet aláöntve nagyjából 30 perc alatt süsse készre. A végén a gyümölcsöket könnyen ki lehet kanalazni, és ez a mennyiség nagyjából 4 embernek elég is desszert gyanánt.