Monumentális kajaszobrok, absztrakt fotók, ételnek látszó tárgyak, tárgynak látszó ételek. Dan Lev izraeli-magyar ételfotós lázadása.
A híres kék leves többé nem csupán egy elrontott kísérlet Bridget Jones konyhájából – sokkal inkább egy vad koncepció része, amelyet egy magyar származású izraeli séf és ételfotós, Dan Lev álmodott meg. A férfi, aki a világ leghíresebb, sokcsillagos éttermeivel kollaborál, és sztárszakácsok fogásairól készült fotói bejárták a világsajtót, most elhatározta: véget vet a séf, az étel-stylist és a fotós közötti merev munkakapcsolatnak, és platformot teremt, ahol végre korlátok nélkül engedhetik szabadjára fantáziájukat.
Amikor a kajafotós fellázad
Így jött létre a Colorfood - egy kreatív műhely és expo, ahol a kulináris szakma krémjének krémje kiélheti zabolátlan, művészi hajlamait. A mozgalom Izraelből indult hódító útjára, hamarosan Itáliában vendégeskedik, a következő állomás pedig akár Magyarország is lehet. „A projekt mondhatni a sok, papírforma-szerint zajló ételfotózás során felhalmozott, de sosem használt inspirációból született - a frusztrációból, emlékekből, véleményekből, csalódásokból, álláspontokból, és érzelmi viharokból.” - meséli Dan.
Még a legkreativabb ételfotó sem rugaszkodhat el túlságosan a tárgytól - a feltálalt fogásnak központi szerepet kell játszania a készülő képeken. És bár a kajafotósok nyilván szeretik a munkájukat és a gyomrukat is, néha szükségül van egy kiállításra, ahol „kitombolhatják magukat”. Így készülhet kitörő vulkán vattacukorból és virágokból, így kerülhet a hófehér padlóra lilán virító cékla, vagy épp a héber ABC betűi az égett pirítósokra.
Szenvedélyes hobbiszakácsként és - ahogy Nigella Lawson szokta mondani - hivatásos evőként óriási öröm volt számomra, hogy ott lehettem Dan Lev projektjének legutóbbi eseményén - amely a közelgő olaszországi turnét hivatott ünnepelni.
Egyúttal azt is végignézhettük, amint Guy Gamzo, Tel Aviv manapság egyik leginkább hájpolt, übercool éttermének (amely egy társasház második emeletén bújuk meg nagy titokban) séfje csatlakozott a Colofood csapathoz. Az Aria Second Floor gasztro-mesterének választott színe a narancs volt, ennek fényében pedig egy pitából előmászó langusztát állított alkotása középpontjába, és tálalt fel a publikum előtt.
Ennek már - vegán gyomorral - kevésbé örültem. Annak viszont annál inkább, hogy az indusztriális loft falán a Colorfood számos korábbi projektje is ki volt állítva. A képeket csodálva egyszeriben belebotlottam egy háromdimenziós alkorásba: a büféasztal közepén trónoló lilásrózsaszín cipóba. Életem legfinomabb kenyerét kóstolhattam meg, ami - kapaszkodjanak meg - feketeborssal, füstölt céklából és rozslisztből készült, és egy izraeli székhelyű, francia hagyományokra építő bio pékség, az Adon Shifon remekműve.
A parti, ahol játszunk az étellel
Miután a kiállítóterem elsötétült, Dan beszámolt a tömegnek az olaszországi kiruccanásról. Az ételfotós-kurátor ezúttal kilenc itáliai séfet von majd be a produkcióba, az interaktív alkotás helyszínei pedig patinás borospincék és vidéki kúriák lesznek. Ezek után nem meglepő, hogy a partin – a bloggerek, kajakritikusok, és a végzetesen finom jeruzsálemi Petit Castel vörösbor-fanok között - az olasz nagykövet is tiszteletét tette.
Mielőtt elindultam volna a tel avivi hétfő éjszakába - ami a paradox hangzás ellenére létező fogalom - váltottam pár szót Dannal, és elmondta: trükkös, színes, flancos ételek ide vagy oda, azért a szíve legmélyén ma is rakottkrupli rajongó, a magyar konyha szeretete pedig a mai napig inspirálja a munkájában.
Kifelé indulva, az impozáns tömeget figyelve eszembe jutott: milyen ironikus, hogy felnőtt egy generáció, aki már egyszerűen nem hajlandó elfogadni a szülők "a kaja nem játék" intelmeit. Tisztán emlékszem rá, amikor kiskoromban unokatesómmal, Szandrával tornyokat, hegyeket és völgyeket építettünk,a tányérunkon lévő krumplipüréből, a szomszédék Gabi lánya pedig úgy nézett ránk, mintha meggajdultunk volna.
Ki gondolta volna, hogy egy ponton Morticia, az Addams Family dívájának elve érvényesül majd, aki valamiféle nyálkával és sárral borított, a tányéron is mozgó élőlényt feltálalva határozottan felszólította kislányát: " Wednesday! Játssz az étellel! "
