Wokos kaját csinálni több szempontból is óriási élvezet. Egyrészt mert a sikerélmény gyakorlatilag garantált, hiszen általában végtelenül szimpla receptekről van szó. Másrészt mert elképesztő hamar megvan a kaja – hiszen a wok lényege, hogy nem sütjük-főzzük felismerhetetlen állagúvá a zöldségeket: az a jó, ha ropogósak maradnak.
Ám mindenekfelett azért szuper wokban főzni, mert az ember szabadon kreatívkodhat: a zöldségeket kedvére variálhatja – tipikus wok zöldségek a brokkoli, gomba, zöldbab és zöldborsó, póréhagyma és lilahagyma, és mindenféle színes paprikák az édestől a csípősig.
Az alap lehet rizs, vagy tészta, extraként pedig kerülhet bele tofu, vagy szeitán, azaz búzafehérje is – ez utóbbit előre ízesített, vagy natur formában, bio boltokban keresse, nagyon egészséges fehérjeforrás, és bármilyen klasszikus receptben kiváltható vele a hús.
A wokos fogás lelke azonban nem más, mint a szósz, amely a sistergő zöldségekre kerül – ennek pedig az egyetlen fix öszetevője a szójaszósz, najó, esetleg a misopaszta. Klasszikus összetevők továbbá a gyömbér, csili, fokhagyma, kókusztej, mogyoróvaj, rizs vagy fehérbor ecet, és a szezámmag olaj – ezekkel pedig szintén szabadon variálhat a wok kalandor.
További jó hír, hogy a nehezen beszerezhető alapanyagokat egészen nyugodtan ki lehet váltani valami alternatívával: a kókusztej helyett vízzel és egy kis olajjal elkevert, porrá őrült kókuszreszelék is megteszi, a mogyoróvaj tulajdonképpen krémesre őrölt sósmogyoró, végső esetben hagyományos ecet is használható, a mozsárban finomra zúzott, száraz serpenyőben megpirított szezám olívaolajjal elkeverve pedig abszolút hozza a szezámmagolaj aromáját.
Ez a recept tehát koránt sem kőbe vésett intelem, mi több, elvárom, hogy mindenki hozzátegye a magáét – aszerint, hogy épp mi van otthon, mi olcsó a piacon, vagy épp mihez van kedve. Slusszpoén, hogy maga a wok sem létszükséglet: egy sima, nagy teflonserpenyő is remek szolgálatot tesz.
Hozzávalók (4 főre)
400 gramm üvegtészta, vagy rizstészta
250 gramm tofu
2 szál sárgarépa
1 csészényi fagyasztott zöldborsó, vagy egy konzerv
1 nagy fej lilahagyma
2 szem kaliforniai paprika
1 csokor korianderzöld
3 gerezd fokhagyma
1 újhegynyi friss gyömbér
1 dl olívaolaj
4-5 evőkanál szójaszósz, vagy 2 evőkanál miso paszta
1/2 konzerv kókusztej
3 evőkanál mogyoróvaj
1 citrom kifacsart leve
Só, bors, csili, őrölt római kömény, őrölt kurkuma, fehérbors
A tálaláshoz pirított tökmag, napraforgómag, kesudió, vagy szezámmag
1. A tésztát a használati utasítás szerint készítem el – ez fajtánként változhat, de rendszerint percek alapp megfő, sőt, olyan is van, amit egyáltalán nem kell főzni, csak forró vízbe áztatni tíz percre. A kész tésztát leszűröm, és kicsit félrerakom.
2. Elkészítem a szószt: egy csészében összekufircolom a mogyoróvajat, az olvaolaj felét, kókusztejet, belereszelem a gyömbér felét, belepréselek egy fokhagymát, belelöttyintem a szójaszószt, és ráfacsarom a citrom felét. Akinek bejön az édes élet, tehet bele egy kis agavé- vagy juharszirupot is. Ezt is félrerakom.
3. Egy gigantikus méretű vágódeszkán feldarabolom a tofut dobókckányi darabokra, majd a zöldségeket is – én most kicsit vékonyabbra vágtam őket, mint ahogy egyébként szoktam, és meg is bántam, mert a vöröshagyma például fél perc alatt összeszottyadt. Jobb, ha húsos falatokat vagdosunk mindenből, de azért nem nagyobbakat, mint ami kulturáltan befér a vendégek szájába. Egyedül a gyömbér a kivétel, őt lehet egész véknyra szeletelni, másként gyilkos ereje van.
4. A wokot a tűzre helyezem, és ha már felmelegedett az edény, fellocsolom az olvaolaj másik felével, majd belepréselem a fokhagyma gerezdeket, beleszórom a fűszereket: egy csiper csilit, kurkumát, sót, és rómaiköményt, és fehérborsot. Amikor már rendesen csípi a szememet, ha fölé hajolok, belekotrom a vágódeszkáról a tofut, és kissé megkapatom a kockákat minden oldalon.
5. Mehetnek bele a zöldségek is – erős lángon, folyamatos kevergetés közben nagyjából hat pecig emelgetem, tologatom, és kevergetem őket egy fakanállal, majd utánaküldöm a rizstésztát is, és igyekszem gyorsan úgy elkeverni, hogy mindenhová jusson mindenből.
6. Itt az idő, hogy megkoronázzuk az ételt a szósszal – nekem ez a kedvenc részem, imádom, ahogy sistereg, mikor a kitikkadt zöldségekre borítom a mogyorós mázat. Újabb két perc kevergetés után készen is van – korianderzölddel alaposan megszórva, a citrom másik felét ráfacsarva, pirított magvakkal megszórva tálalom, és rendkívül autentikus módon evőpálcikával fogyasztom. Nem azért, mert így menő, hanem mert így egy kicsit tovább tart.
