Herczeg Zoltán divattervezőről egyre csak azt hallani, hogy most már Amerikára koncentrál: pesti boltját bezárja, megmaradt ruháit kiárusítja, a 41. születésnapja alkalmából rendezett divatbemutatót és bulit is Utolshow-nak keresztelte. Ebből az apropóból kérdeztük Herczeget terveiről, a kiköltözés okairól, és a nemzeti divattervezős pólókról.
„Járnak még hozzám vásárlók, ha nem járnának, nagyon nagy bajban lennék, csak nem annyian jönnek, mint kéne” – mondja Herczeg, aki 2009-ben kezdett együttműködni Michael Madsennel, idén ki is utazott a nem épp jófiúként ismert színészhez Los Angelesbe és egyre komolyabban veszi a külföldi munkát, azaz a divattervezőként való befutást Amerikában.
„Arra jöttem rá, hogy ahhoz, hogy a kinti dolgok haladjak, ott kell lennem sokat, mert a divattervezés nem levelezésből, telefonálgatásból áll, hanem ruhakészítésből, ruhapróbából és értékesítésből, és azt nem lehet kábeleken keresztül megoldani. Idén kétszer voltam kint és ezalatt ki tudtam építeni annyi kapcsolatot, ami elegendő ahhoz, hogy kint továbblépjek. Eladtam ezt a boltot és szeretném szép lassan áttenni a székhelyem Los Angelesbe, az a tervem, hogy ott töltök fél évet, de minimum 3 hónapot, aztán itthon is annyit” – mondja Herczeg, akit a klíma mellett a rengeteg potenciális vásárló vonz Amerikában, meg az, hogy Madsen támogatja és ragaszkodik hozzá.
„Itt nem tetszik az eső, hó, ez nem az én világom. A 25-30 fokos kaliforniai napsütés igen. Los Angeles 17 milliós, tehát elég nagy piac. És amikor kint voltam februárban, két nagyon komoly visszajelzésem volt, a Grammy díjátadóra felöltöztettem Steve Cooke-ot, Jacob Diamond pedig azzal sétált oda hozzám, hogy az Oscarra öltöztessem én. Ez csak azért nem történt meg, mert nem volt nálam megfelelő méretű ruha”.
Bezár a bazár
Az utolsónak szánt szülinapi bulin az akár 5 éve boltban maradt ruhákat kedvezménnyel meg lehetett venni, de aki lemaradt, még egy hónapig bemehet a hamarosan záró pesti üzletbe „Nem akarok ide koncentrálni többet. Eladom a megmaradt ruháimat, hogy ne kössön ide semmi, a családomon és szívemen kívül. A magyar vásárlóközönségnek nincsen erre igénye, nincs elég pénze és lusta. Rájöttem a 17 év alatt, mi a probléma: amikor nem voltak plázák, kénytelen voltál végigkorzózni a belvároson, ha normális, menő cuccokat akartál. Én akkoriban nyitottam ezt a boltot, és rá egy évre megnyitott a Westend. A körülmények ellenem dolgoztak, de nagyon sok céges megrendelésem volt, és ontották a lóvét, picit el is lustultam, mert ha a cégek ellátnak pénzzel, akkor minek dolgozzak, ilyen vagyok, ha van pénz, akkor nem strapálom magam…”
„Nem csináltam kollekciókat, legalábbis nem eleget, aztán a válság tönkreverte az összes céges megrendelőmet, visszafogták a marketingköltséget, onnantól kellett a kollekciókkal foglalkoznom. Nagyon rákapcsoltam, amióta Michael Madsen megtalált, négy éve. Akkor hoztam egy döntést, hogy csak férfiruha, csak ez a dizájn és azóta sokat fejlődött ez a vonalam, mióta erre koncentrálok. Tudom, mit csináltam négy éve és mit most, most már megérett a kollekcióm arra, hogy megmérettessen a nagyvilágban” – mondja a tervező, akinek távlati céljai, álmai közt egy nagy divatház kiépítése szerepel, de úgy érzi, ebből a régióból nem tudna kitörni. A borúsnak látott magyar helyzet azonban inspirálja is, például nemzeti pólók tervezésére.
Ilyen Amerikában nincs
„Nyitott szemmel járok, inspirálódok mindenhol. Amikor megláttam a nemzeti dohányboltok elképesztően undorító és avítt dizájnját, és azt, ahogy a neten valaki ezt kifigurázta és kiírt valami nemzeti hülyeséget, akkor gondoltam, hogy ha neki lehet nemzeti hülyesége, akkor énnekem lehet nemzeti pólóm, lehetek nemzeti divattervező, mert én is a nemzet tagja vagyok. Szerintem mindenki a nemzet tagja, akkor is, ha másképp gondolkozik, mint a kétharmad, és ez az, ami felháborított engem az elmúlt 3 évben: hogy egyeduralkodó nézetek vannak, és ha nem azt vallod, nem azt mondod, akkor hazaáruló vagy és ez egy blődség. Ilyen Amerikában nincs. Ez a környezet megfojtja a művészembert, nem inspiratív. Az én nemzeti pólóm csak egy kis fricska erre. Az ötlet megszületésétől kezdve 2 nap alatt kész volt. Amikor fölvettem a Szigeten az első nap, leszedték rólam, aki látta, annak azonnal kellett” – mondja a tervező, akinek példaképe nem meglepő módon John Galliano (a zsidózós botrány előtt), Jean Paul Gaultier és Király Tamás.
„Az ő munkássága messze túlmutat a divaton, igazi művészet volt, amit ő képviselt, rettenetesen sajnálom, hogy ilyen méltatlanul ért véget a pályafutása és az élete” – mondja Herczeg a tavasszal tragikus körülmények közt elhunyt egykori barátról, Királyról.
Egy hónap alatt kész az új kollekció,a régit lehet elvinni
„Remélem, még idén megyek ki Amerikába, nincs időpont, tervek vannak. Szeretnék új ruhákat készíteni, de még nem dolgozom rajtuk, először el akarom adni a régit, és tiszta fejjel nekikezdeni. De lehet, hogy marad egy csomó ruhám, ami használható és nem veszik meg, lehet, hogy abból fogok építkezni, ahhoz tervezek hozzá. Egy ruha soha nincs kész, mindig lehet folytatni. Egy öltönyt is meg lehet spékelni, szegecsekkel, hímzéssel, nyomással. Nem kezdtem még el az új kollekciót, mert nagyon gyorsan megy a készítés, egy hónap alatt minden megvan. Úgy terveztem, hogy október végéig ezeket a ruhákat itt kiárusítom 50%-os kedvezménnyel, aztán bezárok. Van egy kevés női ruha, de azok inkább színpadi darabok és 5 éve terveztem őket, 5 év pedig sok idő a divatban.” ha érdekli a kiárusítás, itt fel tudja venni a kapcsolatot a tervezővel.
