Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több ruhát ad el külföldre, itthon minden lehetőséget kihasznált már, megérti, hogy a kiöltözésre se pénz, se igény nincs Magyarországon.
Mojzes Dórát tavasszal a Fashion Awards díjátadón már másodszorra választotta a hazai divatszakma az év legjobb divattervezőjének, nyert vele egy jó műköröm portfólióépítést, mi jöhet még ezután? Jövőbeni terveiről, külföldi sikereiről és a hazai lehetőségekről kérdeztük a csupán négy éve diplomázott tervezőnőt, akinek munkáira olyan hírességek is felfigyeltek már, mint Tyra Banks, Rihanna, vagy Kanye West.
2012-ben másodszorra is te nyerted a Fashion Awards Hungary legjobb divattervezőjének járó díjat. Igénybe vetted már a főszponzortól - egy műkörmös cégtől kapott félmillió forintos eszmei értékkel bíró, portfólióépítésre kapott lehetőséget?
Igen. 2012-ben és 2011-ben is én kaptam ezt a díjat ami nagyon megtisztelő. Az esettel kapcsolatban nem szeretnék nyilatkozni, de nem, a kollaboráció nem jött létre.
Egyedüli magyarként két nemzetközi divatkönyvben, (New on the catwalk és a Fast Forward Fashion) is megemlítik munkáidat. Milyen hatással volt ez szakmai sikereidre hazai és nemzetközi szinten?
Igen, 6 oldalt kaptam mindkét könyvben. Az ilyen jellegű visszajelzések mindig nagyon jólesnek, és magabiztosabbá tesznek, érzékeltetik, hogy van helyem a nemzetközi piacon. Nagy megtiszteltetés Vivienne Westwooddal és Viktor and Rolf-fal egy könyvben szerepelni. Az egyik könyv a ruhakészítés művészi oldalával foglalkozik, míg a másik a friss, fiatal tervezőket gyűjtötte egy csokorba.
2011 végén munkád során először piacra dobtál egy férfiaknak tervezett kapszulakollekciót. Milyen visszhangja volt, idén is tervezel hasonlót?
Egyedi megrendelésre viszonylag sok fiúruhát tervezek, sajnos ahhoz még nem elég nagy a márka, hogy női- és férfikollekciót is készítsek minden szezonban, de rajta vagyok az ügyön. Egyre nyitottabbak a srácok is. Én úgy látom, hogy elég nagy rés van a piacon, legalábbis Magyarországon.
Mik a terveid a közeljövőben? Az a tervező, aki nem tud külföldre eladni, megél itthon a divattervezésből?
Én több ruhát adok el külföldre, mert az én ruháim nem igazán sorolhatóak a streetwear (utcai viselet) kategóriába, itthon meg én úgy látom, leginkább arra van igény. Kevés az az esemény, ahova kiöltöznek az emberek, meg pénz sincs rá, amit én abszolút megértek. Nekem most az a tervem... illetve több tervem is van... de lehet ezt inkább most nem mondom el. Viszont most úgy döntöttem, hogy szeretnék egy kis időt külföldön eltölteni, ezen belül is Londonban. Szeretnék szerencsét próbálni, úgy érzem, itthon minden lehetőséget kihasználtam már, és nem tudok előrébb lépni egy bizonyos szint után.
A római légiótól Jeanne D'Arc-ig izgalmas dolgok motiválnak a tervezésnél, legutóbb az Alien adott ihletet kollekciódhoz. Mindegyik inspirációddal remekül kihangsúlyoztad korunk nőideálját. Mire számíthatunk a következő kollekciónál?
Köztudottan nagy sci-fi rajongó vagyok és az Alien az egyik kedvenc figurám, illetve H.R.Giger munkásságát és világát is imádom. A diplomamunkám egyik inspirációja is az Alien volt, és most az őszi kollekciómat a Prometheus című film inspirálta, a hangulata, atmoszférája, így megint elővehettem ezt a témát.
Most éppen a következő nyári kollekciómon dolgozom, de erről még nem szeretnék beszélni, mert menet közben még sok minden alakul. Nekem elég karakteresek a nőideáljaim, mint pl Jeanne d'Arc vagy Marlene Dietrich. Aki egyszerre nőies és törékeny, de férfiasan határozott és magabiztos. Szeretem ezt az ellentétet/kontrasztot. És ez tök igaz a 21.századi nőtípusra is. Úgy értem, legyen saját karriered, állj meg a saját lábadon, légy nő a mindennapokban és ha hazamész, akkor változz vissza jó feleséggé.
Honnan szerzed be az anyagokat és hol dolgozod fel azokat? Önálló műhelyben vagy kiadod a munkát varrónőknek? Te is leülsz a varrógép mögé, vagy szakemberekre bízod a munkát?
Az anyagokat több helyről szerzem be, van, amit itthon veszek meg, és van, amit külföldről rendelek. A munkafolyamat nálunk úgy zajlik, hogy egy pesti műhelyben 2-3 varrónővel folyamatosan együtt dolgozom, itt készülnek a prototípusok, és az egyedi megrendelésre készített darabok. Magát a gyártást egy varroda készíti. A prototípusok, első darabok kidolgozásában, szabásminta készítésében mindig aktívan részt veszek, de varrni nem szoktam, ezt a profikra bízom, időm sem lenne rá, meg utálom is.
Kik a kedvenc külföldi és hazai tervezőid? Tartod a kortárs művészekkel a kapcsolatot?
Fú, sok van. Legnagyobb hatással Jean Paul Gaultier munkássága volt rám, ő volt az első tervező, akire elkezdtem figyelni még gyerek koromban. Nem szeretnék most neveket kiemelni, mert betelne az oldal. Nagyon sok fiatal, friss diplomás tervező van, akik nagyon ügyesek. Itthon nagyjából ismerek mindenkit ebben a szakmában, kicsi ez az ország, a legtöbbekkel jó barátságot is ápolok, bennem nincs rivalizálás. Meg úgy látom, hogy amúgy is teljesen mást képviselek itt a hazai piacon, úgyhogy nem érzem hogy versengenem kéne bárkivel is...meg minek.
Hány évesen döntötted el, hogy divattervező leszel?
Művészcsaládban nőttem fel, nem kényszerített senki erre a pályára, de valahogy adott volt. Olyan, mintha mindig is tudtam volna, hogy mi leszek, olyan ösztönösen jött az egész. A Kisképzőbe jártam szakközépiskolába, azt hiszem, itt minden végleg eldőlt, és ha nem ide jártam volna, talán teljesen más irányba megy az életem. Itt arra gondolok, hogy első osztályban szőke hajam volt és műkörmöm, és diszkóba jártam, a második osztályban már Mansont és Nine Inch Nails-t hallgattam. Szóval azt gondolom, a stílusom itt kezdett kialakulni, ami nem sokat változott a mai napig. Persze nyilván igen, de az alapok ott alakultak ki.
